5. RÉSZ.

A tíz parancsolat kiadatik: Intés az engedelmességre.

És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a parancsolatokat és az ítéleteket, mellyeket én ma a ti hallástokra szólok: tanuljátok meg azokat és őrízzétek meg, cselekedvén azokat!

2. A mi Urunk Istenünk * Szövetséget tett mivelünk a Hóreb hegyén.

3. Nem csak a mi attyáinkkal tette az Úr e Szövetséget, hanem mi velünk is kik itt vagyunk, és kik e mai napon mindnyájan élünk.

4. Színről színre szóülott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.

5. (Én pedig állok vala akkor az Úr között és ti közöttetek, hogy megjelenteném néktek az Úrnak beszédét: mert ti a tűztől * féltek vala és nem mennétek fel a hegyre,) ezt mondván:

6. Én * vagyok a te Urad Istened; ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.

7. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

8. Ne csinálj magadnak semmi faragott képet, * vagy valami hasonlatosságot azok közzűl, mellyek vagy fenn az égben vagynak, vagy amellyek a földön vagynak, vagy a mellyek a földön vagynak, vagy a mellyek a föld alatt a vízben vagynak.

9. Ne hajtsd meg magadat előttük, és ne tiszteljed azokat: Mert én vagyok a te Urad Istened, * bosszúálló erős Isten, ki meglátogatom az attyáknak hamisságokat a fiakban, harmad és negyed nemzetségig, azokban a kik engemet gyűlölnek;

10. És ki irgalmasságot cselekszem ezeriglen azokkal, a kik engemet szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják,

11. A te Uradnak Istenednek * nevét hijába fel ne végyed; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, valaki az ő nevét hijába felvészi.

12. Megemlékezzél a Szombatnak * napjáról, hogy megszenteljed azt, miképen megparancsolta # néked a te Urad Istened.

13. Hat * napon munkálódjál, és minden a te dolgaidat cselekedd;

14. Heted * napon pedig a te Uradnak Istenednek Szombatja vagyon: Ne tégy a napon semmi dolgot, s te magad, se fijad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se a te jövevényed, ki a te kapuidon belől lakozik; hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

15. Mertmegemlékezzél róla, hogy te is szolga voltál Egyiptom földében, és kihozzot onét a te Urad Istened erős kézzel sé kinyujtott karral: * annakokáért parancsolta néked a te Urad Istened, hogy megtartanát a Szombatnak napját.

16. Tiszteljed * atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked a te Urad Istened; # hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod a földön, mellyet a te Urad Istened ád néked.

17. Embert * ne ölj.

18. Ne * paráználkodjál.

19. Ne * orozz.

20. Ne mondj hamis * tanúbízonyságot a te felebarátod ellen.

21. Ne kivánjad a te felebarátodnak feleségét: * Ne kivánjad felebarátod házát, vagy szántóföldét, vagy szólgáját, szolgálóleányát, vagy ökrét, vagy szamarát, és semmit a mi a te felebarátodé.

22. Ez ígéket szólá az Úr a ti egész Gyülekezeteteknek azon a hegyen * a tűz közepéből, felhő és homályosság közzűl nagy felszóval, és semmi többet akkor nem szóla, hanem megírá azokat két kőtáblákra, # és adá azokat nékem.

23. És lőn, mikor a szót a setétség közepéből hallottátok volna; (mert a hegy tűzzel ég vala) én hozzám jövétek a ti nemzetségteknek minden Fejedelmeivel és Véneivel.

24. És mondátok: Ímé a mi Urunk Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és felséges voltát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből: e mai napon láttuk, hogy az Isten az emberrel szól, mindazáltal az ember él.

25. Most annakokáért miért halunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket: Ha ismét hallándjuk a mi Urunknak Istenünknek szavát, meghalunk!

26. Mert kicsoda az emberek közzűl, ki a tüznek közepéből szóló élő Isttennek szavát halllván mint mi * megélhetne?

27. Menj oda te, és hallgasd meg mindazokat, a mellyeket mondánd a mi Urunk Istenünk, * te pedig beszéld meg nékünk, valamit néked mond a mi Urunk Istenünk, mi meghallgatjuk és megmíveljük.

28. És meghallá az Úr a ti beszéditeket, a mellyeket szólatok nékem, és monda az Úr nékem: Hallám e népnek beszédét, mellyet veled szólának:

29. De kicsoda * adja, hogy az szívek ollyan legyen, tudniillik hogy féljenek engemet és őrízzék minden parancsolatimat minden időkben, hogy jól legyen nékik dolgok, és az ő gyermekeiknek mind örökké?

30. Menj el, és mond meg nékik: Térjetek meg a ti sátoraitokba.

31. Te pedig itt állj én előttem, hogy megmondjam néked minden parancsolatimat, törvényeimet, és ítéletimet, mellyekre megtanítsad őket, hogy cselekedjék azokat azon a földön, mellyet én adok nékik örökségűl.

32. Meglássátok annakokáért, hogy úgy cselekedjetek, miképen a ti Uratok Istentek parancsolt néktek, és ne hajoljatok se jopbbra * se balra;

33. Hanem járjatok azon egész úton, mellyet a ti Uratok Istentek parancsolt néktek, hogy élhessetek és jól legyen dolgotok, és sok ideig élhessetek a földön, mellyet bírni fogtok.