8. RÉSZ.

Intés s emlékeztetés sok dologra.

Mind azt a parancsolatot, mellyet én e mai napon parancsolok néked, megőrizzétek, meg is cselekedjétek, hogy élhessetek, és megsokasodhassatok, bémehessetek, és bírhassátok a földet, mellyről az Úr megesküdt a ti atyáitoknak.

2. És megemlékezzél az eegész útról, mellyen hordozott tégedet a te Urad Istened immár negyven esztendeig a pusztában: hogy * megostorozna téged, és megkísértgetne # téged, hogy nyilván lenne, mi volna a te szívedben, ha megtartanád é az ő parancsolatit vagy nem?

3. És megostoroza téged, és éhezni hagya, annakutánna pedig Mannával éltete, mellyet nem tudtál te, sem a * te atyáid nem tudták, hogy tudtodra adná néked, hogy az ember nem csak # kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, valami származik az Úrnak szájából.

4. A te ruházatod semmiképen meg nem kopott * rajtad, a te lábad is # nem dagadott meg immár negyven esztendőtől fogva.

5. Meggondoljad azért a te szívedben, hogy miképen az ember az ő gyermekét tanítja, szinte azonképen tanít téged * a te Urad Istened.

6. És őrizd meg a te Uradnak Istenednek parancsolatit, hogy az ő útán járj és őtet féljed.

7. Mert a te Urad Istened béviszen téged jó földre, vizek patakinak, forrásoknak, és vizek mélységinek földére, mellyek a völgyeken és hegyeken fakadnak ki.

8. Buza, árpa, szőlőtő, fige, és pómagránát termő földre: faolaj, és méz termő földre.

9. Olly földre,  mellyen a kenyeret minden fogyatkozás nélkűl eheeted, és a hol semmi nélkűl nem szűkölködöl: olly földre, mellynek kövei vas, és mellynek hegyeiből érczet vághatsz!

10. Mikor azért ejéndel és megelégedéndel: akkor dítcsérjed * a te Uradat Istenedet azért a jó földért, mellyet néked adánd.

11. Meglássad, hogy el ne felejtkezzél, a te Uradról Istenedről, hogy meg nem tartanád az ő parancsolatit, ítéletit és törvényit, mellyeket én parancsolok néked e mai napon.

12. Hogy valamimódon, mikor eszel és megelégedéndel, és szép házakat építéndesz, és azokban lakozol:

13. És mikor a te barmaid és juhaid meegsokasodnak, ezüstöd és aranyad megsokasodik, és minden jószágod megbővűl:

14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél * a te Uradról Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgáknak házokból.

15. A ki vezérlett téged a tüzes kigyóknak, skorpióknak, a szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, melyben semmi víz nem vala; ő pedig vizet ada néked * a kősziklábból.

16. A ki * Mannával éltete téged a pusztában, mellyet nem tudtak a te atyáid, hogy megostorozna és # megpróbálna téged, és végre jól tenne veled.

17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságokat!

18. Hanem megemlékezzél a te Uradról Istenedről: mert ő ád néked hatalmat a gazdagságnak keresésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, mellyről megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai nap bizonyítja.

19. Ha pedig mindenestől fogva elfelejtkezéndel a te Uradról Istenedről és idegen istenek után járándasz és azokat tisztelénded, és meghajtándod magadat azoknak: vallást tészek e mai npaon ti ellenetek, hogy kétség nélkűl elvesztek.

20. Miképen a pogányok, kiket az Úr elveszt ti előletek, azonképen ti is elvesztek; azért mert nem engedtetek a ti Uratoknak Istenteknek szavának.