8. RÉSZ.
Intés s emlékeztetés sok dologra.
Mind azt a parancsolatot, mellyet én e mai napon parancsolok néked,
megőrizzétek, meg is cselekedjétek, hogy élhessetek, és megsokasodhassatok,
bémehessetek, és bírhassátok a földet, mellyről az Úr megesküdt a ti
atyáitoknak.
2. És megemlékezzél az eegész útról, mellyen hordozott tégedet a te
Urad Istened immár negyven esztendeig a pusztában: hogy * megostorozna téged,
és megkísértgetne # téged, hogy nyilván lenne, mi volna a te szívedben, ha
megtartanád é az ő parancsolatit vagy nem?
3. És megostoroza téged, és éhezni hagya, annakutánna pedig
Mannával éltete, mellyet nem tudtál te, sem a * te atyáid nem tudták, hogy
tudtodra adná néked, hogy az ember nem csak # kenyérrel él, hanem mind azzal él
az ember, valami származik az Úrnak szájából.
4. A te ruházatod semmiképen meg nem kopott * rajtad, a te lábad is
# nem dagadott meg immár negyven esztendőtől fogva.
5. Meggondoljad azért a te szívedben, hogy miképen az ember az ő
gyermekét tanítja, szinte azonképen tanít téged * a te Urad Istened.
6. És őrizd meg a te Uradnak Istenednek parancsolatit, hogy az ő
útán járj és őtet féljed.
7. Mert a te Urad Istened béviszen téged jó földre, vizek
patakinak, forrásoknak, és vizek mélységinek földére, mellyek a völgyeken és
hegyeken fakadnak ki.
8. Buza, árpa, szőlőtő, fige, és pómagránát termő földre: faolaj,
és méz termő földre.
9. Olly földre, mellyen a
kenyeret minden fogyatkozás nélkűl eheeted, és a hol semmi nélkűl nem
szűkölködöl: olly földre, mellynek kövei vas, és mellynek hegyeiből érczet
vághatsz!
10. Mikor azért ejéndel és megelégedéndel: akkor dítcsérjed * a te
Uradat Istenedet azért a jó földért, mellyet néked adánd.
11. Meglássad, hogy el ne felejtkezzél, a te Uradról Istenedről,
hogy meg nem tartanád az ő parancsolatit, ítéletit és törvényit, mellyeket én
parancsolok néked e mai napon.
12. Hogy valamimódon, mikor eszel és megelégedéndel, és szép
házakat építéndesz, és azokban lakozol:
13. És mikor a te barmaid és juhaid meegsokasodnak, ezüstöd és
aranyad megsokasodik, és minden jószágod megbővűl:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél * a
te Uradról Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgáknak
házokból.
15. A ki vezérlett téged a tüzes kigyóknak, skorpióknak, a
szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, melyben semmi víz nem vala; ő pedig
vizet ada néked * a kősziklábból.
16. A ki * Mannával éltete téged a pusztában, mellyet nem tudtak a
te atyáid, hogy megostorozna és # megpróbálna téged, és végre jól tenne veled.
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én
kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságokat!
18. Hanem megemlékezzél a te Uradról Istenedről: mert ő ád néked
hatalmat a gazdagságnak keresésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, mellyről
megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai nap bizonyítja.
19. Ha pedig mindenestől fogva elfelejtkezéndel a te Uradról
Istenedről és idegen istenek után járándasz és azokat tisztelénded, és
meghajtándod magadat azoknak: vallást tészek e mai npaon ti ellenetek, hogy
kétség nélkűl elvesztek.
20. Miképen a pogányok, kiket az Úr elveszt ti előletek, azonképen
ti is elvesztek; azért mert nem engedtetek a ti Uratoknak Istenteknek szavának.