9. RÉSZ.

Okai a Kanaán földére való bévitelnek.

Hallgasd meg Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bémenvén bírj örökségűl náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig felrakattatott városokat.

2. Nagy és magas népeket, Anakimoknak fijait kiket tudzs, és a kik felől hallottad: kicsoda álhat meg az Anák fijai előtt?*

3. Tudjad annakokáért e mai napon, hogy a te Urad Istened lészen az, a ki általmegyen te előtted mintegy megemésztő * tűz, ő törli azokat el, és ő alázza meg azokat te előtted: és kiüzöd, és hamar elveszted őket, miképen az Úr megmondotta néked.

4. Mikor azért kiüzéndi a te Urad Istened azokat te előtted, ne szólj így a te szívedben, mondván: az Úr az én igazságomért * hozott bé engemet, hogy örökségűl bírnám ezt a földet: holott e népeket kiüzi az ő # istentelenségekért te előled;

5. Mert nem a ti igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy bé az ő fölöknek bírására: hanem a te Urad Istened űzi ki a pogányokat az ő istentelenségekért te előled: hogy megerősítse a beszédet, mellyről az Úr * megesküldt a te atyáidnak Ábrahámnak Izsáknak és Jákóbnak.

6. Annakokáért tudjad, hogy a te Urad Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet hogy bírjad azt: mert * igen kemény nyakú nép vagy te!

7. Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed, hogy * haragra indítottad a te Uradat Istenedeet a pusztában, a naptól fogva mellyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen jutnátok e helyre, engedetlenek voltatok az Úrhoz.

8. Mert a Hóreb hegyén is haragra indítátok az Urat, annyira, hogy haragjában el akara veszteni titeket az Úr.*

9. Mikor felmentem volna a hegyre, a kőtbáláknak, azaz, a szövetség tábláinak vételére, mellyet az Úr tett vala ti veletek: akkor maradtam vala a * hegyen negyven nappal és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.

10. És az Úr adá nékem az Isten * ujjával írattatott két kőtáblákat, mellyeketn valának mind az ígék, mellyeket mondott vala az Úr néktek a # hegyen a tűz közzűl, a Gyülekezetnek napján.

11. És mikor a negyven nap és negyven éj elmult volna, adá az Úr * nékem a két kőtáblát, tudniillik a Szövetségnek tábláit,

12. És monda az Úr nékem: * Kelj fel, gyorsasággal menj alá innen: mert a te néped, kit kihoztál Égyiptomból, undok bűnnel fertéztettte meg magát: hamar eltértek az útról, mellyet parancsoltam vala nékik, bálványt öntöttek magoknak.

13. Monda ismét nékem az Úr: Eszembe vettem e népeet, és ímé kemény nyakú * nép ez!

14. Hagyj * békét nékem, hadd veszessem el őket, és töröljem el az ő neveket az ég alól, és tészlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!

15. Térülék annakokáért, és alájövék a hegyről, (a hegy pedig tűzzel ég vala) és a Szövetségnek két táblája vala az én két kezemben.

16. És mikor tekintettem volna, ímé vétkeztetek vala a ti Uratok Istentek ellen; öntött borjúképet csináltatok vala magatoknak: hamar eltértetek vala az útról, mellyet az Úr parancsolt vala néktek.

17. Akkor ragadám a két táblát, és elhajítván kezeimből * eltörém azokat a ti szemeitek láttára.

18. És leborúlék * az Úr előtt, (mint annakelőtte, negyven nappal és negyven éjjel, mikor sem kenyeret nem enném, sem vizeet nem innám) minden ti bűneitekért, mellyeket cselekedtetek vala, gonoszt cselekedvén az Úr előtt, őtet felingerelvén.

19. Mert félek vala az Úrnak búsulásától és haragjától, mellyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akar vala titeket veszteni; de meghallgata az Úr engemet akkor is.

20. Sőt még Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őtet is veszteni: de ugyan akkor imádkozám Áronért is.

21. A ti bűnötöket pedig, mellyet csináltatok vala, tudniillik a borjúképet ragadám, és azt tűzzel * megégetém, és öszvetörém azt jól megőrölvén, mígnem porrá lenne, azután hintém annak porát a patakba, melly a hegyről foly vala alá.

22. Annakfelette Thaberában * is, # és Massában, és a kivánságnak ## koporsóinál, haragra indítátok az Urat.

23. És mikor az Úr elküldött volna titeket Kádes-Barneából, ezt mondván: * Menjetek fel, és bírjátok örökségűl a földet, mellyet adtam néktek: akkor is a ti Uratok Istentek beszéde ellen tusakodátok, nem hivétek néki és engedelmesek nem leveték az ő szavának.

24. Az Úr ellen tusakodók voltatok a naptól fogva, hogy én titeket esmértelek!

25. És leborúlék az Úr előtt * negyven nappal és negyven éjjel, mellyeken mind leborúlva voltam: mert azt ondotta vala az Úr, hogy elvesztene titeket.

26. Akkor imádám az Urat, és mondék: Uram Iten! ne veszesd el a te népedet, és e te örökségedet, a kit a te nagy hatalmasságoddal szabadítottál meg, * és a kit Égyiptomból erős kézzel hoztál ki!

27. Emlékezzél meg a te szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézzed e népnek keménységét, és istentelenségét, és bűnét;

28. Hogy ne mondja a föld népe, * a honnét minket kihoztál: Az Úr nem vihette bé a földre őket, mellyeet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért vitte ki őket, hogy a pusztában megölné őket.

29. Ők pedig te néped és te örökséged, mellyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!