10. RÉSZ.
Elébb megyen Mózes az intésben.
Az időben * monda az Úr nékem: Készíts két kőtáblákat magadnak,
hasonlókat az elébbeniekhez, és jöjj fel hozzám a hegyre, és csinálj fa #
ládát.
2. És megírom a táblákra azokat az igéket, mellyek valának amaz
első táblákon, mellyekeet eltörél: és tegyed azokat a ládába.
3. Csinálék annakokáért ládát Sittim fából, és megkészítém a két
kőtáblákat is, hasonlókat az elsőkhöz: és felmenék a hegyre a két kőtáblákkal,
mellyek kezemben valának.
4. És megírá a táblákra az első írás szerint a tíz ígéket,
mellyeket szólott vala az Úr ti veletek a hegen a tűznek közepéből a
Gyülekezeetnek * ama napján, és adá az Úr azokat nékem.
5. Akkor térülvén alájövék a hegyről, és helyheztetém a táblákat a
ládába, mellyet csináltam vala, hogy abban lennének, a miképen az Úr
parancsolta vala nékem.*
6. Az Izráel fijai pedig kiindulának Beeróthból, melly a Jákán
fijaié; * és Moserából, hol # meghala Áron, és eltemetteték ugyan ott, és ő
helyette Eleázár az ő fija lőn Pappá.
7. Innét mennének Gudgódba, * és Gudgódból mennének Jotbatába, bő
patak vizeknek földére.
8. Akkor választá ki az Úr a Lévi nemzetségét, hogy viselné az Úr
Szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt állana és néki szolgálna, és hogy
áldaná a népetaz ő * nevével mind e napig.
9. Ezokáért nem volt * része és öröksége a Lévi nemzetségének az ő
attyokfiaival; az Úr az ő örökségek, a miképen megmondotta vala néki a te Urad
Istened.
10. Én pedig állottam a hegyen szinte annyi napig, mint
annakelőtte, * negyven nappal és negyven éjjel: és meeghallgata engemet az Úr
akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.
11. Végre monda az Úr nékem: Kelj fel, és menj a nép előtt, * hogy
bémenjenek és bírják a földet, mellyről hogy megesküdtem az ő attyaiknak,
jövendöre nékik adnám.
12. Mos annakokáért, óh Izráel! mit kíván a te Urad Istened tőled
egyebet, hanem hogy féljed a te Uradat Istenedet, és hogy járj minden ő útain,
és hogy szeeressed * őtet, és tizteljed a te Uradat Istenedet tejes szívedből,
és teljs lelkedből?
13. Megőrizvén az Úrnak parancsolatit és törvényeit, mellyeket én
ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod.
14. Ímé a te Uraéi Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld,
és mindenek, mellyek abban vagynak!
15. Csak egyedűl a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy őket
szeretné, és választotta az ő magvokat azok után, tudniillik titeket minden
népek közzűl, a mint e mai napon látjátok.
16. Annakokáért * metéljétek körűl a ti szíveteket, és ne legyetek
# ennekutánna keménynyakúak;
17. Mert a ti Uratok Istentek, Isteneknek Istene, és Uraknak Ura,
nagy Isten, hatalmas és rettenetes, ki nem személyválogató, * sem ajándékot nem
vészen.
18. Ítéletet szolgáltat az árvának és az özvegynek: szereti a
jövevényt, és ád annak kenyeret és ruházatot.
19. Szeressétek azért a jövevényt: mert ti is jövevények voltatok
Égyiptomnak földében.
20. A te Uradat Istenedet féljed, őtet tizteljed, * ő hozzá
ragaszkodjál és az ő nevére esküdjél.
21. Csak ő a te dícséreted, és ő a te Istened, ki te veled illyen
nagy és rettenetes dolgokat cselekedett, mellyeket a te szemeid láttak.
22. A te atyáid * hetven lelkekkel mentek alá Égyiptomba; most
pedig a te Urad Istened megsokasított téged, mit az ének csillagait!