12. RÉSZ.

A bálványoknak elrontásáról: Isteni tiszteletről, és áldozatokról.

Ezek a parancsolatok és az itéletek mellyeket megőrizvén cselekedjetek azon a földön, mellyet a te atyáidnak Ura Istene ád néked,hogy bírjad azt mind a napokon, mellyeken éltek azon a földön.

2. Mindenestől fogva elveszessétek mind azokat a helyeket, * mellyekben a pogányok, kik a ti birodalmatokban lésznek, szolgáltak az ő Isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldellő fák alatt.

3. És azoknak oltáraikat elrontsátok és öszvetörjétek, * az ő faragott képeiket és berkeiket tűzzel égessétek meg, és az ő isteneknek faragott képeit el vagdaljátok. Így veszessétek el azoknak neveket arról a helyről.

4. Ne cselekedjetek úgy a ti Uratokkal Istentekkel;

5. Hanem azt a helyet, melylet a ti Uratok Istentek választánd * minden ti nemzetségeitek közzűl, hogy az ő nevét ott helyheztesse, és ő ott lakozzék, azt a helyet gyakoroljátok és oda menjetek.

6. És oda * vigyétek mind égőáldozatitokat, mind egéb áldozatitokat, mind dézmáitokat, kezeiteknek ajándékát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való ajándékitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását.

7. És egyetek * ott a ti Uratok Istentek előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok népe, évén mind azokból valamikre kezeiteket veténditek, a mellyekkel megáldánd téged a t Urad Istened.

8. Ne cselekedjetek ott mind a szerint, mint mi itt most cselekszünk, mindenik a mi jónak tetszik ő előtte.

9. Mert még ez ideig nem mentetek a nyugodalomba, * és az örökségbe, mellyet a te Urad Istened ád néked.

10. Mikor pedig általmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, mellyet a ti Uratok Istentek ád néktek örökségűl, és nyugalmat adánd néktek minden ellenségitektől, kik köröskörűl vagynak, és bátorsággal fogtok lakni.

11. Akkor arra a helyre, * mellyet választánd a ti Uratok Istentek, hogy ott lakjék az ő neve, oda vigyetek mindeneket, mellyeket én parancsolok néktek: tüzes áldozatitokat és egyéb áldozatitokat, dézmáitokat, és kezeiteknek ajándékát, és minden választott fogadásaitokat, mellyeket fogadni fogtok az Úrnak.

12. És vígadjatok * a ti Uratok Istentek előtt, mind ti, mind a ti fijaitok, és leányaitok, mind a szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a Lévita, ki a ti kapuitokon belől lészen: mert néki nincsen része vagy # öröksége ti veletek.

13. Meglásd, hogy a te tüzes áldozatidat ne áldozzad minden helyen, a mellyet * látándasz;

14. Hanem azon a helyen, mellyet választánd az Úr a te nemzetségeid közzűl valamellyben: ott mondom, hogy áldozzad a te tüzes áldozatidat, és ott cselekedjél a mindent, a mit én néked parancsolok.

15. Mindazáltal a te lelkednek kívánsága szerint barmot vághatsz és húst ehetel, a te Uradnak Istenednek áldása szerint, mellyet adánd néked, minden kapuid között; * mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, úgymint az őzet és a szarvast.

16. De mindazáltal a vért * meg ne egyétek; a földre bocsássad azt mint a vizet.

17. Nem eheted pedig meg a te kapuidon belől, sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak * dézmáját, sem a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadásaidat, mellyeket fogadándasz, sem szabad akarat szerint való áldozatidat, sem a te kezednek akármi ajándékát:

18. Hanem a te Urad Istened előtt egyed azokat azon a helyen, mellyet választánd a te Urad Istened, te és a te fijad, leányod, szolgáld, szolgálóleányod, és a Lévita, melly a te kapuidon belől vagyon: és vígadj a te Urad Istened előtt, évén mindenből valamire kezedet veténded!

19. Meglássad hogy el ne hagyjad a Lévitát a te * földeden életednek minden idejében.

20. Mikor a te Urad Istened kiterjeszti a te határodat, miképen * megmondotta néked, és ezt mondándod: Hőst eszem, mivelhogy a te lelked húst kiván enni: a te lelkednek szinte kivánsága szerint egyél húst.

21. Ha a hely messze lejénd tőled, mellyet a te Urad Istened választánd, hogy az ő nevét ott helyheztesse, és a te barmaid és juhaid közzűl, mellyeket adánd néked az Úr, megöléndesz, a mint néked parancsoltam: egyél a te kapuidban azoknak húsokban, a te lelkednek szintén kivánsága szerint.

22. De a miképen az őzet és a szarvast eszik, * azonképen egyed azt; mind a tisztátalan, mind a tiszta egyenlőképen élhetnek azzal.

23. Csakhogy ebben álhatatos légy, hogy a vért meg ne * egyed: mert minden állatnak lelke az ő vére: azért a lelket a hússal egyetembe meg ne egyed:

24. Meg ne egyed azt, * hanem a földre öntsed mind a vizet.

25. Ne élj azzal, hogy jól legen dolgod mind néked, mind a te gyermekeidnek te utánnad, mikor cselekedénded azt, a mi igaz az Úr szemei előtt.

26. De ha valamit megszenteléndesz a tiéidből, vagy fogadándasz: vedd fel azt, és vidd a helyre, * mellyet az Úr választánd.

27. A te Uradnak Istenednek oltárán áldozzad meg a te tüzes áldozatidat, azoknak húsát és vérét, egyéb áldozatidnak pedig vérét öntsd a te Uradnak Istenednek oltárára, és a húsát megegyed.

28. Megőrizzed és meghallgassad mind ez ígéket, mellyeket én parancsolok néked: hogy jól legyen dolgod mind néked, mind gyermekeidnek te utánnad mind örökké; mivelhogy azt mívelted, a mi jó és igaz a te Uradnak Istenednek szemei előtt.

29. Mikor kivágándja te előled a te Urad Istened a pogányokat, a kikhez te * mégy, hogy örökségűl bírjad őket, és azokat bírván lakozándasz az ő földökben:

30. Meglássad tőrbe magadat ne ejtsed az ő példáojat követvén, minekutánna elvesznek te előled: és ne tudakozzál az ő isteneik * felől, ezt mondván: A mint tisztelték e pogányok az ő isteneiket, én is a képen cselekszem.

31. Ne cselekedjél így a te Uraddal Isteneddel: mert mind azt az utálatosságot cselekedték az ő isteneikkel, mellyeket az Úr gyűlöl: mert még fijaikat is és leányaikat is tűzzel * megégetik vala az ő isteneiknek.

32. Mindent, valamit én parancsolok néktek, azt megőrizzétek, hogy úgy cselekedjetek: semit * ahoz ne tégy, el ne végy abban.