30. RÉSZ.
Vígasztaltatások a megtérőknek: közel vagyon hozzánk a mit kíván
Isten.
Mindazáltal mikor bételjesednek rajtad mind * ezek, az áldás és az
átok mellyet elődbe adtam néked; ha megemlékezéndel elmédben minden pogánynépek
között, a kik közzé veténd téged a te Urad Istened;
2. És megtérvén a te Uradhoz Istenedhez, * engedsz az ő szavának
mind a szerint, a mint én parancsolom néked e mai napon, te, és a te fijaid
teljes szívedből és teljs lelkedből;
3. Visszahozza * az Úr a te Istened foglyaidat, könyörülvén rajtad,
és hozzád fordulván, öszvegyüjt # téged minden népek közzűl, a kik közzé
elhintett vala téged a te Urad Istened.
4. Ha az égnek * utolsó részér vitetnél is, onnét is öszvegyüjt
téged az Úr a te Istened, és onnét is felvészen téged.
5. És visszahoz téged a te Urad Istened arra a földre, mellyet
bírták a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tészen veled, és inkább
megsokasít téged, hogynem mint a te atyáidat.
6. És körűlmetéli * a te Urad Istened szívedet, és a te magodnak
szívét: hogy szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből, a te életedért.
7. Bocsátja pedig a te Urad Istened mind ez átkokat ellenségeidre
és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te annakokáért megtérj, és engedj az Úr szavának, és teljesítsd
meg minden parancsolatit, mellyeket én parancsolok néked ma.
9. És bővölködővé tészen téged a te Urad Istened kezeidnek minden
munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak tenyésztésében, és a te
földenek gyümölcsében, a te jódra: Mert megtér az Úr hogy vígadjon rajtad,
néked jódra, miképen örvendezett a te atyáidon.
10. De úgy mindazáltal, ha engedéndesz a te Urad Istened szavának,
megőrizvén az ő parancsolatit és az ő végzéséeit, mellyek megírattatttak e
törvénynek könyvében, és ha megtéréndesz a te Uradhoz Istenedhez teljes
szívedből és teljes lelkedből.
11. Mert e parancsolat, mellyet parancsolok én ma néked, nem *
titkoltatott el tőled; sem távol nincsen.
12. Nem a menyekben vagyon, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel
érettünk a mennyekbe, * hogy alá hozná azt nékünk és arra minket megtanítana,
hogy bételjesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen hogy azt mondanád: Kicsoda megyen
által érettünk a tengeren, hogy előhozná azt nékünk és megtanítana minket arra,
hogy bételjesítsük azt?
14. Hanem felette közel vagyon hozzád ez * íge; a te szádban és
szívedben, hogy bételjesítsed azt.
15. Meglássad, ímé adtam néked elődbe ma életet * és jót; ismét
halált és gonoszt.
16. Mikor tudniillik én néked parancsolom ma, hogy szeressed a te
Uradat Istenedet, hogy járj az ő útaiban és őrizzzed az ő parancsolatit,
végzéseit és az ő itéleteit: hogy élj és megsokasíttassál, és megáldjon téged a
te Urad Istened a földön, mellyre bémégy, hogy örökségűl bírjad azt.
17. Hogyha elfordulánd a te szíved, és nem * engedéndesz; és ha
elhajolván, leborúlándasz idegen istenek előtt, és tisztelénded azokat:
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy általán fogva elvesztek: nem
éltek sok ideig azon a földön, mellyre a Jordánon általkelvén, mégy, hogy
örökségűl bírjad azt.
19. Bizonyságúl hívom ellenetek ma a mennyet * és földet, hogy
életet # és halált adtam előtökbe, áldást és átkot: válaszd annakokáért az
életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.
20. Hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és hogy engedj az ő
szavának, és ragaszkodjál hozzá: mert ő a te életed és a te életednek *
hosszúsága: hgoy lakozzál azon a földön, mellyről megesküdt az Úr a te
atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adná azt.