32. RÉSZ.

M ó z e s É n e k e.

Hallgassatok * Egek és szólok: és a Föld hallgassa az én számnak ékes beszédit.

2. Csepegjen mint az eső az én tudományom, folyjon mint a harmat az én beszédem, mint az esőnek csepjei a pázsiton, és mint a záporeső a füvön.

3. Mivelhogy az Úrnak nevét hirdetem, tulajdonítsatok * nagyságot a mi Istenünknek.

4. Annak a kősziklának, kinek cselekedete * tökéletes: mert néki minden útai igazság; az erős hív Istennek, ki hamisságot nem tud: ki igaz # és jó.

5. Megfertéztette * magát a gonosz és elfordult nemzetség az ő bűnével, melly nem ő fijai # tulajdonsága.

6. Avagy ezzel kell vala é fizetnetek az Úrnak, bolond és esztelen nemzetség! Avagy nem ő é a te atyád, a ki * megszabadított? Avagy nem ő tett é naggyá, és nem ő erősített meg tégedet?

7. Emlékezzél meg a régi időkről, gondoljátok meg minden nemzetségnek esztendeit? Kérdjed meg a te atyádat, és megjelenti néked: a te Véneidet, és mondják néked.

8. Mikor a nagyságos Isten örökségeket osztana * a népeknek, és mikor elszéleszté az embereknek fijait, még akkor a pogányoknak határokat elrendelé az Izráel fijainak # száok szerint.

9. Mert az Úrnak öröksége az ő népe, a Jákób néki sorssal jutott öröksége.

10. Találá őtet a puszta földön, és a kietlenségnek iszonyú pusztájában; körűlvevé őtet, oktatá őtet, őrizé őtet mint szemeinek fényét.

11. Mint a sas fészket rak, fijain ül, kiterjeszti szrányait, felveszi az ő fiját, viseli azt száárnyain:

12. Úgy * az Úr ön maga hordozta őtet: és nem volt vele idegen nemzetségnek istene.

13. Helyheztette őtet a magas * földre, hogy enné a mezőknek gyümölcsét: és a kősziklából is mézet szoptatott vele, és olajt a kemény kőből.

14. A tehenek vaját és a juhoknak tejét, a bárányoknak kövérivel, a Básán mezején termett kosoknak, a kecskebakoknak, és a gabona veséinek kövérivel egybe: a szőlőnek is tiszta vérét ittad.

15. És minekutánna meghízott az Izráel, Isten * ellen rugúdozott: Meghízakodtál, megkövéredtél, meggazdagodtál: Elhagyát az istent, ki felmagasztalta vala őtet, és megutálá az ő # megszabadításának kőszikláját.

16. Haragra indították őtet az idegen istenek tiszteletivel: az utálatosságok által bosszantották őtet.

17. Áldoztak az ördögöknek * nem az Istennek: olly isteneknek, kiket nem esmértek; új isteneknek, kik közelről jöttek, kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

18. A kőszikláról a ki szült téged, elfelejtkeztél; elfelejtkeztél az erős Istenről, a ki nemzett téged.

19. Mikor pedig azt látta volna az Úr, megutálá haragjában az ő fijait * és leányait.

20. És monda: Elrejtem az én orczámat eőlök, meglátom mint járnak végre: mert elfordult * nemztség ez, és olly fiak, kikben semmi tökéletesség nincsen.

21. Ők haragra indítottak engemet az által, * a mi nem Isten, megharagítottak engemet az ő hijábavalóságok által: én is azért őket felingerlem # az által, a ki nem én népem, a bolond nép által ingerlem őket.

22. Mert tűz * gerjed az én búsulásomban, és égni fog mind az alsó pokolig: és megemészti a földet és annak gyümölcsét, és felgyujtja a hegyeknek fundamentomait.

23. Gyüjtök ő reájok minden * nyavalyákat: az én nyilaimat mind hozzájok lövöldözöm.

24. Megemésztetnek * éhséggel, és elveszenk gyuladozó betegséggel és keserű halállal: a fenevadaknak is fogaikat reájok bocsátom, a földön mászó kígyoknak mérgekkel együtt.

25. Kivűl megemészti őket a fegver, és az ő ágyasházokban a rettegés: az ifjat is, a szűzet is, a csecsszopót is a vén emberrel együtt.

26. Elvégeztem vala, hogy mindenestől elveszessem őket, és emlékezetekt eltöröljem e földről. *

27. Ha nem gonoltam volna az ellenségnek haragját, és hogy az ő ellenségek kevélységekből ezt mondaná: A mi hatalmas kezünk, és nem az Úr cselekedte mind ezeket!

28. Mert tanács nélkül való nép, és nincsen bennek értelem.

29. Ha eszesek volnának megértenék ezt: meggondolnák az ő utolsó * állapotjokat.

30. Miképen kergetett volna egy * ő közzűlök ezeret, és kettő mimódon űzhetne tízezeret, ha az ő # kősziklájok őket el nem adta volna és az Úr nem adta volna őket kézbe?

31. Mert nem ollyan a mi kősziklánk mint az ő kősziklájok: a mi ellenségeinek is megitélhetik ezt!

32. Mert az ő szőlőtövök * Sodomának szőlőtövét meghaladja, és meghaladja Gomorának szőlőtöveit: az ő szőlejek mérgesek, kesrű azoknak szőlőgerézdjek?

33. A sárkányoknak mérge az ő borok és áspis kígyóknak kegyetlen epéje!

34. Nemde nem eltétetve vagyon é nálam? bépecséltetett az én kincseim között?

35. Enyim a bosszúállás * és a fizetés; mikor ideje lészen, tántorgani kezd az ő lábok: mert közel vagyon az ő veszedelmeknek napja, és sietnek, a mellyek reájok következnek;

36. Mert bosdszút áll az Úr az ő népéért, és az ő szolgáit megszánja, mikor látándja hogy elkölt erejek, és mind a fogoly, mind a meghagyatott * semmi.

37. És noha azt mondja: Hol vagyon az ő Istenek? a kőszikla, mellyben reménységeket helyheztették?

38. A kiknkek áldozatjoknak kövérit eszik vala, és kiknek borokat az italiáldozatban isszák vala: Keljenek fel, segéljenek meg titeket, * és oltalmazzanak meg titeket!

39. Mindazáltal lássátok meg, hogy én vagyok, és nincsen Isten * én kivűlem, én ölök # és elevenítek: én sebesítek, és gyógyítok, és senki sincsen, a ki az én kezemből kiszabdíthasson.

40. Mikor felemeléndem az én kezemet az égre, és azt mondándom: élek * én örökké!

41. Ha megélesítem az én fényes fegyveremet, és kezemet az ítéletre vetem: bosszút állok ellenségeimen, és az engem gyűlölőknek megfizetek.

42. Megrészegítem az én nyilaimat vérrel, és az én fegverem megemészti az ő húsokat: a megöletteknek és foglyoknak vérekkel részegítem meg fegyveremet, hogy az én ellenségeimnek eleitől fogva való bűnökért bosszút álljak.

43. Örvendezzetek * Pogányok az ő népével, mert az ő szolgáinak # véreket megtorolja, és bosszút áll az ő ellenségein, és kegyelemmel béfedezi az ő földét és az ő népét.

44. Elméne azért Mózes, és elmondá ez Éneknek inden ígéit a népnek fülehallására, ő és Josué * a Nún fija.

45. És elvégezé Mózes mondani mind ez ígéket mind az egész Izráelnek.

46. És monda nékik: Vegyétek szívetekbe mind ezekeet az ígéket, mellyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és parancsoljátok meg fijaitoknak, hogy megőrizzék * és megtartsák e Törvénynek minden ígéit;

47. Mert nem hijábavaló íge, hogy megutáltatnék tőletek; hanem ez a # ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat a földön, mellynek bírására általmentek a Jordánon.

48. Ugyanazon napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

49. Menj el az Abarin * hegyére, a Nébó hegyére, melly vagyon a Moáb földén, és a melly vagyon Jérikhó ellenében; és nézd meg a Kanaán földét, mellyet én adok az Izráel fijainak örökségűl.

50. És halj mg a hegen, mellyre felmégy, és takaríttassál a te népeidhez; a miképen megholt * Áron a te atyádfia a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;

51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem az Izráel fijai között a versengésnek * vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél mert nem szentelétek meg engemet az Izráel fijai között.

52. Meglátod ellenbe a földet: * de oda nem mégy arra a földre, mellyet én adok az Izráel fijainak.