34. RÉSZ.

Meghal Mózes: eltemettetik Istentől: siratját őtet az Izráeliták: Jósué állattatik helyébe.

Felméne annakokáért Mózes * a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a halomnak tetejére, melly vagyon Jérikhó városának ellenében: és megmutatá néki az Úr az egész földet, tudniillik Gileádot mind Dánig.

2. És az egész Nafthali, Efraim és Manasse földét, az egész Júda földét, mind az utolsó tengerig.

3. És a dél felől való tartományt, és a lapáczót, Jerikhónak a * pálmafák városának völgyét, mind Soárig.

4. És monda néki az Úr: Ez a föld, mellyről megesküdtem * Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt: Megmutattam azt, hogy látnád szemeiddel, # de od bé nem mégy.

5. Annakokáért meghala ott Mózes az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úrnak beszéde * szerint.

6. És eltemeté őtet az Úr egy völgyben a Moáb földén, Beth Péor ellenébe: és senki sem tudja az ő temetésének * helyét mind e mai napig.

7. Mózes pedig száz és húsz * esztendős vala, mikor meghala: nem homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje.

8. És siraták az Izráel fijai Mózest, a Moáb mezőségében, harmincz * napig: és bételjesedének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.

9. Jósué a Nún fija pedig bételjesedék bölcseségnek lelkével: mert Mózes vetette vala * ő reá kezeit; és engedének néki az Izráelnek fijai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

10. És nem támadott azután Izráelben ollyan Próféta mint Mózes, kit esmért volna az Úr színről * színre.

11. Minden jegyekben és csudákban, mellyekért küldötte * vala őtet az Úr, hogy azokat cselekedné Égyiptomnak földében Faraó előtt, minden ő szolgái előtt és az ő egész földe előtt.

12. És minden hatalmas * cselekedeten, és minden nagy rettenetességben, mellyeket cselekedett Mózes az egész Izráelnek szemei előtt.