JÓSUÉ KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Parancsol Isten Jósuénak, Jósué a népnek

És lőn Mózesnek az Úr szolgájának halála után, * szóla az Úr Jósuénak # a Nún fijának, ki Mózes szolgája vala, ezt mondván:

2. Mózes az én * szolgám megholt: Most annakokáért kelj fel, és menj által a Jordán vizén, te és mind ez a nép, arra a földre, mellyet én adok nékik, az Izráel fijainak.

3. Minden helyet, mellyet a lábatoknak talpa megnyom, néktek adtam, a miképen szólottam * Mózesnek.

4. A pusztától és e Libánustól fógva a nagy folyóvízig, tudniillik az Eufrátes folyóvízig; a Hitteusoknak egész földök a nagy tengerig napnyugot felől lészen a ti határotok.

5. Meg nem áll senki előtted életednek minden napjaiban, miképen voltam Mózessel, úgy lészek * te veled is, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.

6. Bátorítsd meg és erősitsd meg magadat: mert te cselekeszed, hogy e nép bírja azt * a földet, mellyről megesküdtem az ő attyainak, hogy nékik adnám azt.

7. Annakokáért bátoritsd meg és erősitsd meg magadat igen, hogy eszesen cselekedjél mind a törvény szerint, mellyet parancsolt néked Mózes az én szolgám; attól se jobbkézre se balkézre ne hajolj, hogy jó * szerencsésen cselekedjél mindenekben, a mellyekre menéndesz.

8. El ne távozzék e Törvénynek könyve.a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és * nappal, hogy megőrízzed, és cselekedjél mind a szerint, a mint meg vagyon írva abban: mert akkor lesznek szerencsések a te útaid, és akkor lészesz boldog.

9. Avagy nem parancsolom é meg néked? * Bátorítsd meg és erősitsd meg magadat, meg ne iszonyodjál, se meg ne rettenj: mert veled # vagyon a te Úrad Istened mindenekben, a mellyekre menéndesz.

10. Azokáért megparancsolá Jósué a nép Fejedelmeinek, ezt mondván:

11. Menjetek által a táboron, és hagyjátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útra való eleséget: mert harmadnap múlva általmentek ti e Jordán vizén, hogy bémenjetek a földnek bírására, mellyet a ti Uratok Istentek ád néktek, hogy bírjátok.

12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manasse fél nemzetségének szóla Jóshué, ezt mondván:

13. Megeemlékezzetek a dologrólmellyet parancsolt * néktek Mózes az Úrnak szolgája, mondván: A ti Uratok Istentek megnyugotott titeket, és néktek adta ezt a földet.

14. A ti feleségeitek, a ti apró gyermekeitek, és a ti barmaitok maradjanak a földön, mellyet * adott néktek Mózes a Jordán vizén innét: ti pedig fegyveres kézzel menjetek által a ti atyátokfiai előtt mindnyájan, kik közzűletek erősek, és segéljétek meg őket.

15. Míg megnyugotja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, mellyet a ti Uratok Istentek ád nékik; és akkor térjetek vissza birodalmatoknak földébe, és bírjátok azt, mellyet adott néktek Mózes az Úrnak szolgája, napkeletről innét a Jordán vizén.

16. És felelének Jósuénak, mondván: Mindeneket, valamellyeket parancsoltál nékünk, megcselekszünk, és valahová küldesz minket, oda megyünk.

17. Szintén a mint engedtünk Mózesnek, úgy engedünk néked: csakhogy legyen a te Urad Istened veled, a miképen * volt Mózessel.

18 Valaki ellen jár a te szádnak, és nem engedénd beszédidnek: mind azoknak, mellyeket parancsolándasz néki, megölettessék; csakhogy bátoritsd és erősitsd meg magadat.