2. RÉSZ.

A kémek Jerikhóban Ráháb által megszabadulnak.

Elküldött vala pedig Jósué a Nún fija két fárjfiú kémeket Sittimből titkon, mondván: Menjetek el és vegyétek jól eszetekbe azt a földet, és Jerikhót. Elmenvén annakokáért, bémentek vala egy vendégfogadó * asszonynak házába, kinek neve vala Ráháb, és ott hálának.

2. Mikor pedig mondották volna ezt Jerikhó Királyának, mondván: Ímé férjfiak jöttek ide az éjszaka az Izráel fijai közzűl, e földnek kémlelésére:

3. Akkor külde Jerikhó Királya Ráhábhoz, ezt mondván: Hozd ki a férjfiakat, kik bémentek hozzád, kik mentek a te házadhoz: mert az egész földet jöttek megkémlelni.

4. ( Felvette vala pedig az asszony mind két férfiakat, és elrejtette őket.) Ki monda; Bizony jöttek vala hozzám férjfiak, de nem tudtam honnan valók voltak;

5. És minekelőtte a városnak kapui bezárlatnának, a setétben azok a férjfiak kimentek, és nem tudom hová mentek: Menjetek utánnok hamar, és megfoghatjátok őket.

6. Ő pedig felhágatta vala őket a házhéjára, és elrejtette őket a lenpozdorjáiban, mellyeket ő a házhéjára rakott vala. *

7. És a férjfiak mennének ő utánnok az úton, melly viszen a Jordán vizére mind a révig: a kaput pedig bezárlák egy kevés idő múlva azután, hogy kimenének azok, kik őtet kergetik vala.

8. Minekelőtte pedig elaludtak volna a kémek, felméne az aszzony hozzájok a házhéjára:

9. És monda férjfiaknak: Tudom, hogy az Úr adta néktek ezt a földet: mert esett a ti tőletek való félelem mi reánk; és elolvadtak * e földnek minden lakói tőletek való féltekben.

10. Mert hallottuk, miképen megszáraztotta az Úr a veres tengernek * vizét a ti orczátok előtt, mikor kijőnétek Égyiptomból: és mit cselekedtetek légyen az Emoreusok # két Királyainak, kik voltak a Jordán vizén túl, Sihonnak és Ognak, kiket megöltetek.

11. Mellyet mikor meghalélottunk, elolvadott a mi szívünk, és meg nem maradt a bátorság senkiben a ti orczátok miatt: mert a ti Uratok Istentek az Isten * fenn az égben és alatt a földön.

12. Most annakokáért esküdjetek meg, kérlek, nékem az Úrra: mert irgalmasságot cslekedtem veletek, hogy cselekesztek irgalmasságot ti is az én atyámnak házával, és adtok nékem erről bizonyos jelt.

13. Hogy elevenen megtartjátok az én atyámat, az én anyámat, az én atyámfiait, hugaimat, nénéimet, minden marhájokat és megmentitek a mi lelkeinket a haláltól.

14. Mondának néki a férjfiak: A mi lelkünk legyen ti érettetek a halálban, de úgy , ha ki nem jelentitek a mi beszédeinket: és lészen, mikor nékünk adándja az Úr ezt a földet, hogy irgalmasságot és igazságot cselekedjünk veled.

15. Alábocsátá annakokáért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza vala a város kőkerítésének falában: és ő a kőkerítésben lakik vala.)

16. És monda nékik: E helyre menjetek, hogy valamiképen elő ne találjanak azok, kik keresnek titeket: és elbuván ott legyetek három napon, míg visszatérnek azok, kik nyomoznak titeket, és annakutánna menjetek a ti útatokon.

17. És mondának néki a férjfiak: Ártatlanok lészünk mi ez esküvéstől, mellyet minket megesküdtettél.

18. Ímé mikor béjövünk mi e földre, e veres fonalból csinált kötelet kösd ki az ablakon, a mellyen alábocsátottál minket: annak felette a te atyádat és anyádat, a te atyádfiait és az atyádnak minden cselédjét gyüjtsed hozzád e házba.

19. Lészen pedig, hogyha valaki kijövénd a te háézadnak ajtain: annak vére az ő fején lészen, mi pedig ártatlanok leszünk; valaki lészen te veled e házban, annak vére legyen a mi * fejünkön, ha valakinek keze lészen azon.

20. Ha pedig kijelenténded a mi beszédünket: üresek lészünk ettől * az esküvéstől, a mellyel megesküdtél minket,

21. És az asszony felele: A mint szólottatok, úgy legyen.Akkor elbocsátá őket és elmenének: és kiköté a veres fonalból csinált kötelet az ablakon.

22. Elmenvén pedig jutának a hegyre, és ott lőnek * három nap, míg megtérének az # keresők, kik keresék őket minden útakon, de nem találák meg.

23. Megtérvén annakokáért a két férjfiak, minekutánna alájövének a hegyről, általmenének a Jordánon, és jutának Jósuéhoz * a Nün fijához; és megbeszélének néki mindeneket, mellyek történtek vala rajtok.

24. És mondának Jósuénak: Kezünkbe adta az Úr mind az egész földet, mert elolvadtak * a földnek minden lakói, a tőlünk való félelem miatt.