4. RÉSZ.

Annak emlékezetére emelt kőoszlopok.

Mikor pedig elvégezte volna mind az egész nemzetség a Jordánon való általmenést: (mivelhogy szólott vala az Úr Jósuénak mondván:

2. Vegyetek mellétek a nép közzűl tizenkét férjfiakat egy-egy nemzetségből

3. És parancsoljátok meg nékik, mondván: Vegyetek fel magatoknak innen a Jordánnak közepéből, a helyről, a hol állnak bátorsággal a Papok lábai, tizenkét követ, és vigyétel által veletek azokat, és tegyétek le a szálláson, a hol háltok az éjszaka.)

4. Akkor előhívá Jósué a tizenkét férjfiakat, kiket szerzett vala az Izráel fijai közzűl, egy-egy férjfiat egy-egy nemzetségből.

5. És monda nékik Jósué: Menjetek által a ti Uratoknak Istenteknek frígyládája előtt, a Jordán közepében; és vegyetek fel magatoknak, kiki egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fijai nemzetséginek számok szerint;

6. Hogy legyen ez jegyúl közöttetek, mikor kérdendik a ti fijaitok ezután az ő attyokat, ezt mondván: Mire valók ezek a kövek?

7. Mondjátok meg nékik: Hogy kétfelé váltak a Jordánnak * vizei az Úrnak frígyládája előtt, mikor általmenne a Jordánon, kétfelé válának a Jordánnak vizei: és lésznek e kövek emlékezetre az Izráel fijainak mind örökké.

8. És cselekedének a képen az Izráel fijai, a miképen megparancsolta vala Jósué, és hozának tizenkét köveket a Jordán közepéből, a miképen megparancsolta az Úr Jósuénak, az Izráel fijai nemzetséginek számok szerint:és általhozák velek a szállásra, és letevék azokat ott.

9. Továbbá tizenkét köveket állata fel Jósué a Jordánnak közepében is, az helyen, a hol megállottak vala a Papoknak lábaik, kik a frígyládát hordozzák vala: és ott voltak mind e mai napig.

10. E Papok pedig, kik hordozzák vala a ládát, állanak vala a Jordánnak közepében, míg megteljesedék minden beszéd, mellyet az Úr mondott vala Jósuénak, hogy megparancsolná a népnek, úgyszinte  a mint Mózes megmondotta vala Jósuénak: Annakokáért nagy sietséggel általméne a nép.

11. Mikor pedig mind az egész nép az általmenetelben végettett volna, általméne az Úr ládája is, és a Papok, kik valának a nép előtt.

12. (Általmentek vala pedig a Rúben fijai és a Gád fijai, és a Manasse fél nemzetsége fegyverrel felfegyverkezve az Izráel fijai előtt, a miképen szólott volt nékik * Mózes.

13. Úgymint negyvenezer fegyveres vitézek menének által az Úr előtt a harczra, Jerikhónak síkmezejére.

14. Azon a napon magasztalá fel * az Úr Jóshuét az egész Izráelnek szemei előtt, és félék őtet miképen félték vala Mózest, az ő életének minden napjaiban.)

15. Mert megmondotta vala az Úr Jóshuénak illyenképen:

16. Parancsold meg a Papoknak, kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjetek fel a Jordánból.

17. És parancsola Jóshué a Papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból.

18. Mikor pedig feljöttek volna a Papok, kik hordozzák vala az Úr frígyének ládáját, a Jordán közepéből, és általmentek volna a Papok lábaiknak talpai a szárazra: megtérének * a Jordánnak vizei az ő helyekre, és folynak vala minden partjainak felette mint az előtt.

19. A nép pedig felméne a Jordánból az első hónak tizedik napján, és tábort * jára Gilgálban, napkelet felől való részében Jerikhónak.

20. És a tizenkét köveket, * mellyeket hoztak vala a Jordánból, helyhezteté Jósué Gilgálban.

21. És monda az Izráel fijainak e képen: mikor kérdéndik a ti fijaitok azutén az ő attyokat, ezt mondván: Mire valók ezek a kövek?

22. Megjelentsétek a ti fijaitoknak, ezt mondván: Szárazon jött által az Izráel e Jordánon:

23. Mert megszáraztotta a ti Uratok Istentek a Jordán vizeit a ti orczátok előtt, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala a ti Uratok Istentek a veres tengerrel, mellyet megszárazta a mi orczánk előtt, míg * általmenénk rajta:

24. Hogy megesmérjék a földnek minden népei az Úrnak kezét, hogy erős, hogy féljétek a ti Uratokat Istenteket mindenkor.