4. RÉSZ.
Annak emlékezetére emelt kőoszlopok.
Mikor pedig elvégezte volna mind az egész nemzetség a Jordánon való
általmenést: (mivelhogy szólott vala az Úr Jósuénak mondván:
2. Vegyetek mellétek a nép közzűl tizenkét férjfiakat egy-egy
nemzetségből
3. És parancsoljátok meg nékik, mondván: Vegyetek fel magatoknak
innen a Jordánnak közepéből, a helyről, a hol állnak bátorsággal a Papok lábai,
tizenkét követ, és vigyétel által veletek azokat, és tegyétek le a szálláson, a
hol háltok az éjszaka.)
4. Akkor előhívá Jósué a tizenkét férjfiakat, kiket szerzett vala
az Izráel fijai közzűl, egy-egy férjfiat egy-egy nemzetségből.
5. És monda nékik Jósué: Menjetek által a ti Uratoknak Istenteknek
frígyládája előtt, a Jordán közepében; és vegyetek fel magatoknak, kiki egy-egy
követ az ő vállára, az Izráel fijai nemzetséginek számok szerint;
6. Hogy legyen ez jegyúl közöttetek, mikor kérdendik a ti fijaitok
ezután az ő attyokat, ezt mondván: Mire valók ezek a kövek?
7. Mondjátok meg nékik: Hogy kétfelé váltak a Jordánnak * vizei az
Úrnak frígyládája előtt, mikor általmenne a Jordánon, kétfelé válának a
Jordánnak vizei: és lésznek e kövek emlékezetre az Izráel fijainak mind örökké.
8. És cselekedének a képen az Izráel fijai, a miképen
megparancsolta vala Jósué, és hozának tizenkét köveket a Jordán közepéből, a
miképen megparancsolta az Úr Jósuénak, az Izráel fijai nemzetséginek számok
szerint:és általhozák velek a szállásra, és letevék azokat ott.
9. Továbbá tizenkét köveket állata fel Jósué a Jordánnak közepében
is, az helyen, a hol megállottak vala a Papoknak lábaik, kik a frígyládát
hordozzák vala: és ott voltak mind e mai napig.
10. E Papok pedig, kik hordozzák vala a ládát, állanak vala a
Jordánnak közepében, míg megteljesedék minden beszéd, mellyet az Úr mondott
vala Jósuénak, hogy megparancsolná a népnek, úgyszinte a mint Mózes megmondotta vala Jósuénak:
Annakokáért nagy sietséggel általméne a nép.
11. Mikor pedig mind az egész nép az általmenetelben végettett
volna, általméne az Úr ládája is, és a Papok, kik valának a nép előtt.
12. (Általmentek vala pedig a Rúben fijai és a Gád fijai, és a
Manasse fél nemzetsége fegyverrel felfegyverkezve az Izráel fijai előtt, a
miképen szólott volt nékik * Mózes.
13. Úgymint negyvenezer fegyveres vitézek menének által az Úr előtt
a harczra, Jerikhónak síkmezejére.
14. Azon a napon magasztalá fel * az Úr Jóshuét az egész Izráelnek
szemei előtt, és félék őtet miképen félték vala Mózest, az ő életének minden
napjaiban.)
15. Mert megmondotta vala az Úr Jóshuénak illyenképen:
16. Parancsold meg a Papoknak, kik a bizonyság ládáját hordozzák,
hogy jöjjetek fel a Jordánból.
17. És parancsola Jóshué a Papoknak, mondván: Jöjjetek fel a
Jordánból.
18. Mikor pedig feljöttek volna a Papok, kik hordozzák vala az Úr
frígyének ládáját, a Jordán közepéből, és általmentek volna a Papok lábaiknak
talpai a szárazra: megtérének * a Jordánnak vizei az ő helyekre, és folynak
vala minden partjainak felette mint az előtt.
19. A nép pedig felméne a Jordánból az első hónak tizedik napján,
és tábort * jára Gilgálban, napkelet felől való részében Jerikhónak.
20. És a tizenkét köveket, * mellyeket hoztak vala a Jordánból,
helyhezteté Jósué Gilgálban.
21. És monda az Izráel fijainak e képen: mikor kérdéndik a ti
fijaitok azutén az ő attyokat, ezt mondván: Mire valók ezek a kövek?
22. Megjelentsétek a ti fijaitoknak, ezt mondván: Szárazon jött
által az Izráel e Jordánon:
23. Mert megszáraztotta a ti Uratok Istentek a Jordán vizeit a ti
orczátok előtt, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala a ti Uratok
Istentek a veres tengerrel, mellyet megszárazta a mi orczánk előtt, míg *
általmenénk rajta:
24. Hogy megesmérjék a földnek minden népei az Úrnak kezét, hogy
erős, hogy féljétek a ti Uratokat Istenteket mindenkor.