5. RÉSZ.
Jósué körülmetéli az Izráelitákat: a Húsvétibárányt megeszik:
megszűnik a Manna: Angyal jelenik meg Jósuénak.
Lőn pedig, mikor meghallották volna az Emoreusoknak minden
Királyai, kik laknak vala a Jordánon túl napnyugot felől, és a Kananeusoknak *
minden Királyai, kik laknak vala a tenger mellett, hogy megszáraztotta volna az
Úr Jordánnak vizeit az Izráel fijainak orczája előtt, míg általmentünk:
elolvada # az ő szívek annyira hogy nem volna semmi bátorság bennek az Izráel
fijaitól való féltekben.
2. Az időben monda az Úr Jósuénak: Csinálj magadnak éles késeket,
és ismét metéld * körül az Izráel fijait másodszor.
3. És csinála Jósué magának éles késeket, és körülmetélé az Izráel
fijait a körülmetélkedetlenségnek halmán.
4. E pedig az oka, miért metélé körül őket Jósué: Mert mind az
egész nép, tudniillik a kik kijöttek vala Égyiptomból a férjfiak, minden
hadakozó emberek megholtak vala a * pusztában, az útban, minekutánna kijöttek
Égyiptomból:
5. Mert körülmetéltetett vala mind az a nép, a ki kijött vala: de
azt a népet, a ki született vala a pusztában, az útban, minekutánna kijöttek
Égyiptomból, nem metéltek vala körűl;
6. Mert negyven esztendeig * jártak az Izráel fijai a pusztában,
míglen megemésztetnék minden hadakozó férjfiaknak nemzetsége, a kik kijöttek
vala Égyiptomból, kik nem hallgatták vala az Úr szavát, kiknek tudniillik #
megesküdt vala az Úr, hogy nem mutatná
meg nekik a földet, mellyről megesküdt vala az Úr az ő attyaiknak, hogy
nékünk adná azt a téjjel ## és mézzel folyó földet.
7. Azért azoknak fijaikat, a kiket állatott vala azok helyében,
azokat metélé körül Jósué: mert körülmetéletlenek valának: mert nem metélték
vala őket az útban.
8. Minekutánna pedig körülmetéltetett volna az egész nép: veszteg
lőnek az ő helyeken a táborban mind addig, míg meggyógyulának.
9. És monda az Ús Jósuénak: Ma fordítottam el Égyiptomnak szidalmát
ti rólatok, és hívá annak a helynek nevét Gilgálnak * mind e mai napig.
10. Mikor pedig tábort jártak volna az Izráel fijai Gilgálban,
készítének Paskhát tizennegyedik * napján a hónak, estve, Jérikhónak mezején.
11. És evének a földnek gyümölcsében a Páskhának másod * napján,
kovász nélkül való kenyereket, és tűznél pergelt gabonafejeket, ugyanazon
napon.
12. És más napra kelve megszünék a * Mán, mikor ettek volna a
földnek gyümölcséből, és nem volt annak utánna többé Mannájok az Izráel
fijainak; hanem evének a Kanaán földének gyümölcsében abban az esztendőben.
13. Történék pedig, hogy mikor volna Jósué Jerikhónál, felemelé az
ő szemeit, és látá, hogy ímé egy férjfiú állana ő ellenébe, kinek kezébe vala
az ő mezítelen fegyvere; és méne oda hozzá Jősué, és monda néki: Mi közzűlünk
való vagy é vagy a mi ellenségeink közzűl való?
14. És monda az: Nem, hanem vagyok az Úr seregének * Fejedelme,
most jöttem. És leborulván Jósué a földre arczal, meghajtá magát, és monda: Mit
szól az én Uram az ő szolgájának:
15. És monda az Úr seregének Fejedelme Jósuénak: Old le a te *
saruidat a te lábaidról: mert a hely, a mellyen állasz, szent: és a képen
cselekdeék Jósué.