5. RÉSZ.

Jósué körülmetéli az Izráelitákat: a Húsvétibárányt megeszik: megszűnik a Manna: Angyal jelenik meg Jósuénak.

Lőn pedig, mikor meghallották volna az Emoreusoknak minden Királyai, kik laknak vala a Jordánon túl napnyugot felől, és a Kananeusoknak * minden Királyai, kik laknak vala a tenger mellett, hogy megszáraztotta volna az Úr Jordánnak vizeit az Izráel fijainak orczája előtt, míg általmentünk: elolvada # az ő szívek annyira hogy nem volna semmi bátorság bennek az Izráel fijaitól való féltekben.

2. Az időben monda az Úr Jósuénak: Csinálj magadnak éles késeket, és ismét metéld * körül az Izráel fijait másodszor.

3. És csinála Jósué magának éles késeket, és körülmetélé az Izráel fijait a körülmetélkedetlenségnek halmán.

4. E pedig az oka, miért metélé körül őket Jósué: Mert mind az egész nép, tudniillik a kik kijöttek vala Égyiptomból a férjfiak, minden hadakozó emberek megholtak vala a * pusztában, az útban, minekutánna kijöttek Égyiptomból:

5. Mert körülmetéltetett vala mind az a nép, a ki kijött vala: de azt a népet, a ki született vala a pusztában, az útban, minekutánna kijöttek Égyiptomból, nem metéltek vala körűl;

6. Mert negyven esztendeig * jártak az Izráel fijai a pusztában, míglen megemésztetnék minden hadakozó férjfiaknak nemzetsége, a kik kijöttek vala Égyiptomból, kik nem hallgatták vala az Úr szavát, kiknek tudniillik # megesküdt vala az Úr, hogy nem mutatná  meg nekik a földet, mellyről megesküdt vala az Úr az ő attyaiknak, hogy nékünk adná azt a téjjel ## és mézzel folyó földet.

7. Azért azoknak fijaikat, a kiket állatott vala azok helyében, azokat metélé körül Jósué: mert körülmetéletlenek valának: mert nem metélték vala őket az útban.

8. Minekutánna pedig körülmetéltetett volna az egész nép: veszteg lőnek az ő helyeken a táborban mind addig, míg meggyógyulának.

9. És monda az Ús Jósuénak: Ma fordítottam el Égyiptomnak szidalmát ti rólatok, és hívá annak a helynek nevét Gilgálnak * mind e mai napig.

10. Mikor pedig tábort jártak volna az Izráel fijai Gilgálban, készítének Paskhát tizennegyedik * napján a hónak, estve, Jérikhónak mezején.

11. És evének a földnek gyümölcsében a Páskhának másod * napján, kovász nélkül való kenyereket, és tűznél pergelt gabonafejeket, ugyanazon napon.

12. És más napra kelve megszünék a * Mán, mikor ettek volna a földnek gyümölcséből, és nem volt annak utánna többé Mannájok az Izráel fijainak; hanem evének a Kanaán földének gyümölcsében abban az esztendőben.

13. Történék pedig, hogy mikor volna Jósué Jerikhónál, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé egy férjfiú állana ő ellenébe, kinek kezébe vala az ő mezítelen fegyvere; és méne oda hozzá Jősué, és monda néki: Mi közzűlünk való vagy é vagy a mi ellenségeink közzűl való?

14. És monda az: Nem, hanem vagyok az Úr seregének * Fejedelme, most jöttem. És leborulván Jósué a földre arczal, meghajtá magát, és monda: Mit szól az én Uram az ő szolgájának:

15. És monda az Úr seregének Fejedelme Jósuénak: Old le a te * saruidat a te lábaidról: mert a hely, a mellyen állasz, szent: és a képen cselekdeék Jósué.