7. RÉSZ.
Az Ai ellen ment vitézek megverenek; a nép megijjed: Akán
megbüntettetik.
Vétkezének * pedig az Izráel fijai nagy vétekkel az Úrnak
rendeltetett marhának elvételében: Mert elvőn # Akán, Kárminak fija, ki Zabdi
fija vala, melly Zabdi Zérának fija vala a Júda nemzetségéből az Úrnak
szenteltetett marhában: annakokáért felgerjede az Úrnak haragja az Izráel fijai
ellen.
2. Mert mikor Jósué egynehány férjfiakat küldött volna Jerikhóból
Ai városába, melly vala Bétháven mellett; napkelet felől való részében Béthel
városának, illyen szókkal monda nékik: Menjetek fel és kémleljétek meg azt a
földet. Felmenének a férjfiak és megkémlelék Ait.
3. Kik megtérvén Jósuéhoz, mondának néki: Ne menjen fel mind ez
egész nép: ugymint kétezer férjfiak vagy legfeljebb háromezer férjfiak menjenek
fel, és megverik Ait; ne fárasszad ez egész népet, oda küldvén őket: mert
kevesen vagynak azok.
4. Felmenének annakokáért a nép közzűl oda, úgymint háromezer
férjfiak, és elfutának Ainak férjfiai előtt.
5. És megölének ő közzűlök Ainak férjfiai, úgymint haminczhat
férjfiakt, és űzék őket a kaputól fogva mind Sébarimig, és vágák őket a
lemenetelben. Azért elolvada a népnek szíve, és lőn ollyan mint a víz.
6. Annakokáért megszaggattá * Jósué az ő ruháit, és arczal a földre
leesék az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő, és az Izráel Vénei, és port
hintének az ő fejekre.
7. S monda Jósué: * Ah, ah Uram Istenem! Mire hozád által ezt a
népet a Jordánon, hogy adnál minket az Emoreusnak kezébe hogy elvesztene
minket! És vajha maradtunk volna túl a Jordánon!
8. Ór Uram! mit mondjak, minekutánna hátat adott az Irzáel az ő
ellenségei előtt?
9. Mert meghallják a Kananeusok és ez egész földnek lakói és
fordítják magokat mi ellenünk és evesztik a mi nevünket e földről; és mit
cselekedel a te nagy nevednek?
10. S monda az Úr Jósuénak: Kelj fel, s miért esél te a te
orczádra?
11. Vétkezett az Izráel, és által is hágták az én szövetségemet,
mellyet parancsoltam vala nékik és el is vettek a nékem szenteltetett marhában,
és loptak is, és hazudtak is, és tették azt az ő marhájok közibe.
12. Azért nem állhatnak meg az Izráel fijai az ő ellenségek előtt:
hátat adnak az ő ellenségek előtt: mert a nékem szenteltetett marhának
elvételében bűnösök: nem lészek veletek különben, hanemha kivesztitek
közzűletek azt a bűnöst.
13. Kelj fel, készítsd hozzá a népet, és azt mondjad: * Készítsétek
magatokat holnapra: Mert így mond az Izráelnek Ura Istene: Az Istennek
szenteltettt marhában vagyon te közötted Izráel, nem állhatsz meg a te
ellenségeid előtt, míg ki nem vesztitek ez átkot ti közzűletek.
14. Előjöjjetek pedig reggel a ti nemzetségeitek szerint, és a
nemzetség, * mellyet megjelent az Úr, előjöjjön cselédenként; és a cseléd,
mellyet megjelent az Úr, előjöjjön házanként: és a ház, mellyet megjelent az
Úr, előjöjjön férjfianként.
15. És lészen, hogy a ki találtatik ez átokban, tűzzel égettessék
meg, ő maga és mindene a mije vagyon, hogy általhágta az Úrnak * szövetségét,
és hogy megtiltott dolgot cselekedett Izráelben.
16. Felkele annakokáért Jósué reggel, és előállatá az Izráelt az ő
nemzetsége szerint, és bűnösnek találtaték a Júda nemzetsége.
17. Akkor előállatá a Júda nemzetségében való minden háznépet, és
bűnösnek találtatik Zérának háznépe: annakutánna a Zéra háznépét előállatá
férjfianként, és a Zabdi háza találtaték bűnösnek.
18. És előállatá az ő házát férjfianként, és bűnösnek találtaték
Akán, Kárminak fija, ki Zabdinak fija vala, melly Zabdi a Júda nemzetségéből
való Zérának fija vala.
19. És monda Jósué Akánnak: Fiam * adj dicsőséget, kérlek, az
Izráel Urának Istenének, és néki tégy vallást, és mond meg most nékem, mit
cselekedtél, el ne titkoljad tőlem.
20. Felele Akán Jósuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az
Izráelnek Ura Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!
21. Láték a nyereség között egy jó Babilóniai köntöst, kétszáz
ezüst siklust, és egy aranyvesszőt, mellynek nehézsége ötven siklust nyom vala:
ezeket megkívánám és elvevém, és ímé elrejtve vagynak a földben, az én
sátoromnak közepében, és az ezüst alatta vagyon a köntösnek.
22. Akkor külde Jósué követeket, kik futának a sátorhoz, és ímé
elrejtetett vala a köntös az ő sátorában, és az ezüst is az alatt.
23. Kivevék azért azokat a sátornak közepéből, és vivék Jósuénak és
az Izráel minden fijainak, és lerakák azokat az Úr előtt.
24. Fogá azért Jósué Akánt * Zérának fiját, az ezüstöt, a köntöst
és az aranyvesszőt, az ő fijait és leányit, ökreit, szamarait és juhait,
sátorát és mindenét, valamije vala; és az egész Izráel, ki vala Jósuéval, vivék
azokat az Akor völgyébe;
25. És monda Jósué: Miért háboritál meg minket? Háborítson meg
téged e mai napon az Úr: és elboríták őtet az egész Izráel népe kövekkel, és
megégeték őket tűzzel, minekutánna őket megkövezték volna.
26. És rakának ő reá nagy rakás * követ mind e mai napig: és
elfordula az Úr az bosszúállásának haragjától: Azokáért nevezé azt a helyet
Akor völgyének, mind e mai napig.