7. RÉSZ.

Az Ai ellen ment vitézek megverenek; a nép megijjed: Akán megbüntettetik.

Vétkezének * pedig az Izráel fijai nagy vétekkel az Úrnak rendeltetett marhának elvételében: Mert elvőn # Akán, Kárminak fija, ki Zabdi fija vala, melly Zabdi Zérának fija vala a Júda nemzetségéből az Úrnak szenteltetett marhában: annakokáért felgerjede az Úrnak haragja az Izráel fijai ellen.

2. Mert mikor Jósué egynehány férjfiakat küldött volna Jerikhóból Ai városába, melly vala Bétháven mellett; napkelet felől való részében Béthel városának, illyen szókkal monda nékik: Menjetek fel és kémleljétek meg azt a földet. Felmenének a férjfiak és megkémlelék Ait.

3. Kik megtérvén Jósuéhoz, mondának néki: Ne menjen fel mind ez egész nép: ugymint kétezer férjfiak vagy legfeljebb háromezer férjfiak menjenek fel, és megverik Ait; ne fárasszad ez egész népet, oda küldvén őket: mert kevesen vagynak azok.

4. Felmenének annakokáért a nép közzűl oda, úgymint háromezer férjfiak, és elfutának Ainak férjfiai előtt.

5. És megölének ő közzűlök Ainak férjfiai, úgymint haminczhat férjfiakt, és űzék őket a kaputól fogva mind Sébarimig, és vágák őket a lemenetelben. Azért elolvada a népnek szíve, és lőn ollyan mint a víz.

6. Annakokáért megszaggattá * Jósué az ő ruháit, és arczal a földre leesék az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő, és az Izráel Vénei, és port hintének az ő fejekre.

7. S monda Jósué: * Ah, ah Uram Istenem! Mire hozád által ezt a népet a Jordánon, hogy adnál minket az Emoreusnak kezébe hogy elvesztene minket! És vajha maradtunk volna túl a Jordánon!

8. Ór Uram! mit mondjak, minekutánna hátat adott az Irzáel az ő ellenségei előtt?

9. Mert meghallják a Kananeusok és ez egész földnek lakói és fordítják magokat mi ellenünk és evesztik a mi nevünket e földről; és mit cselekedel a te nagy nevednek?

10. S monda az Úr Jósuénak: Kelj fel, s miért esél te a te orczádra?

11. Vétkezett az Izráel, és által is hágták az én szövetségemet, mellyet parancsoltam vala nékik és el is vettek a nékem szenteltetett marhában, és loptak is, és hazudtak is, és tették azt az ő marhájok közibe.

12. Azért nem állhatnak meg az Izráel fijai az ő ellenségek előtt: hátat adnak az ő ellenségek előtt: mert a nékem szenteltetett marhának elvételében bűnösök: nem lészek veletek különben, hanemha kivesztitek közzűletek azt a bűnöst.

13. Kelj fel, készítsd hozzá a népet, és azt mondjad: * Készítsétek magatokat holnapra: Mert így mond az Izráelnek Ura Istene: Az Istennek szenteltettt marhában vagyon te közötted Izráel, nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg ki nem vesztitek ez átkot ti közzűletek.

14. Előjöjjetek pedig reggel a ti nemzetségeitek szerint, és a nemzetség, * mellyet megjelent az Úr, előjöjjön cselédenként; és a cseléd, mellyet megjelent az Úr, előjöjjön házanként: és a ház, mellyet megjelent az Úr, előjöjjön férjfianként.

15. És lészen, hogy a ki találtatik ez átokban, tűzzel égettessék meg, ő maga és mindene a mije vagyon, hogy általhágta az Úrnak * szövetségét, és hogy megtiltott dolgot cselekedett Izráelben.

16. Felkele annakokáért Jósué reggel, és előállatá az Izráelt az ő nemzetsége szerint, és bűnösnek találtaték a Júda nemzetsége.

17. Akkor előállatá a Júda nemzetségében való minden háznépet, és bűnösnek találtatik Zérának háznépe: annakutánna a Zéra háznépét előállatá férjfianként, és a Zabdi háza találtaték bűnösnek.

18. És előállatá az ő házát férjfianként, és bűnösnek találtaték Akán, Kárminak fija, ki Zabdinak fija vala, melly Zabdi a Júda nemzetségéből való Zérának fija vala.

19. És monda Jósué Akánnak: Fiam * adj dicsőséget, kérlek, az Izráel Urának Istenének, és néki tégy vallást, és mond meg most nékem, mit cselekedtél, el ne titkoljad tőlem.

20. Felele Akán Jósuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Izráelnek Ura Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!

21. Láték a nyereség között egy jó Babilóniai köntöst, kétszáz ezüst siklust, és egy aranyvesszőt, mellynek nehézsége ötven siklust nyom vala: ezeket megkívánám és elvevém, és ímé elrejtve vagynak a földben, az én sátoromnak közepében, és az ezüst alatta vagyon a köntösnek.

22. Akkor külde Jósué követeket, kik futának a sátorhoz, és ímé elrejtetett vala a köntös az ő sátorában, és az ezüst is az alatt.

23. Kivevék azért azokat a sátornak közepéből, és vivék Jósuénak és az Izráel minden fijainak, és lerakák azokat az Úr előtt.

24. Fogá azért Jósué Akánt * Zérának fiját, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszőt, az ő fijait és leányit, ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindenét, valamije vala; és az egész Izráel, ki vala Jósuéval, vivék azokat az Akor völgyébe;

25. És monda Jósué: Miért háboritál meg minket? Háborítson meg téged e mai napon az Úr: és elboríták őtet az egész Izráel népe kövekkel, és megégeték őket tűzzel, minekutánna őket megkövezték volna.

26. És rakának ő reá nagy rakás * követ mind e mai napig: és elfordula az Úr az bosszúállásának haragjától: Azokáért nevezé azt a helyet Akor völgyének, mind e mai napig.