8. RÉSZ.

Ai városnak megvétele: A Törvénynek elolvasása, az áldásnak és átoknak kikiáltásával egybe.

És monda az Úr Jósuénak: * Ne félj és meg ne rettenj: vedd fel veled mind a vegyverfogható népet, kelj fel és menj fel Aiba: és ímé kezedbe adom néked Ainak Királyát és az ő népét, a várost, és minden földét.

2. És cselekedjél Aival és az ő Királyával, miképen cselekedtél * Jérikhóval és az ő Királyával; csak a nyert # prédát, és minden élő állatit prédáljátok magatoknak; vess lest a városnak hátúl megette.

3. Felkele annakokáért Jósué, és minden hadakozó nép, hogy felmennének Aiba: és választa Jósué harminczezer erős férjfiakat, kiket elől elküldene éjjel.

4. És megparancsolá nékik, mondván: Meglássátok ti, kik a város megett lesben lésztek: igen messze ne menjetek a várostól, és legyetek mindnyájan készen:

5. Én pedig és ez egész nép, a ki velem vagyon, a város eleibe megyünk; mihelyt pedig kijőnek előnkbe, mint először megfutamodunk előttök;

6. Hogy kijöjjenek utánnunk, míg elszakasztjuk őket a várostól, (mert azt fogják mondani: Futnak előttünk mint az * előtt) futván ő előttök.

7. Ti pedig jöjjetek ki a leshelyből, és rekesszétek ki a városnak lakóit, és kezetekbe adja a ti Uratok Istentek a várost.

8. Minekutánna pedig megveszitek a várost: gyujtsátok fel a várost tűzzel, az Úrnak szava szerint cselekedjetek: meglássátok, megparancsoltam néktek.

9. Elküldé azért elől őket Jósué, és béállának a lesbe, és lőnek Béthel és Ai között, Ainak napnyugot felől való részéről: Jósué pedig az éjjel marada a nép között.

10. Annakutánna felkele Jósué igen reggel, és megszámlálá a népet: és felméne ő és az Izráelnek Vénei a nép előtt Aiba.

11. Mind a hadakozó nép is, melly vala ő vele, felméne és mikor elközelgettek volna, a város ellenébe jutának, és Ainál északról táborba szállának: vala pedig völgy ő köztük és Ai közt.

12. Vőn annakfelette ugymint ötezer férjfiakat, kiket lesben állata Béthel és Ai között, a városnak napnyugot felől való részéről.

13. És közelebb méne a nép, azaz az egész tábor, melly vala a városnak észak felől való részéről, és a les, melly vala a városnak napnyugot felől való részéről: és méne éjszaka Jósué a völgynek közepibe.

14. És lőn, hogy mikor meglátta volna Ainak Királya: sietének és reggel felkelének, és kimenének a városnak férjfiai az Izráel eleibe harczolni, ő maga és minden ő népe azonnal a mezőnek eleire: nem tudja vala pedig, hogy lest vetettek vala nékik hátúl a város megett.

15. És kiindulának Jósué és az egész Izráel ő előttök, és futni eredének a pusztának útán.

16. És öszvegyüle a városnak minden népe, hogy üznék őket; és üzni kezdék Jósuét, és eltávozának a várostól.

17. Nem marada pedig senki Aiban és Béthelben, a ki ki nem jött volna az Izráel után; és nyitva hagyák a várost, és üzik vala az Izráelt.

18. És monda az Úr Jósuénak: Emeld fel a kopját, melly vagyon kezedben, Ai ellen: mert kezedbe adom azt, és felemelé Jósué a kopját, melly kezében vala a város ellen.

19. Akkor a les nagy hamissággal kijöve helyről, és futva, (mikor felemelte volna Jósué az ő kezét) rohanának a városra, és megvevék azt és nagy sietséggel felgyujták a várost tűzzel.

20. Fordítván  pedig magokat hátra Ainak férjfiai, láták, és ímé a városnak füsti felmegen vala az égbe: és nem vala nékik imide vagy amoda való futásra helyek: mert a melly nép fut vala a pusztára, hátra fordula azokra, a kik őtet űzik vala.

21. Mert Jósué és az egész Izráel mikor látta volna, hogy a les megvette a várost, és felmenne a városnak füsti; megtérének és megverék Ainak férjfiait.

22. Amazok továbbá kijövének a városból ő eleikbe, annyira hogy az Izráel közbevenné őket, ezek innen, amazok amonnan: és vágák őket mind addig, míg egy * sem marada közzűlök élő, és ki elszaladott volna.

23. És Ainak Királyát megfogák elevenen, és vivék őtet Jósué eleibe.

24. Mikor pedig véet tett volna Izráel az Ai minden lakóinak ölésekben a mezőben, azaz, a pusztában, a hova üzték vala őket, és elhullottak volna mind azok a fegyver éle miatt, míg mind megemésztetének: megtére az Izráel Aiba és a maradékát is levágák fegyver élivel.

25. Vala pedig számok mindazoknak, kik az napon elhullottak férjfiutól fogva asszonyig, tizenkét ezer, mind Ainak férjfiai.

26. Továbbá Jósué hátra nem voná az ő kezét, mellyet * kinyujtott vala az ő kopjájával, míglen megölé minden lakóit Ainak.

27. Csak a barmokat, és a városnak elprédált jószágát vevék magoknak az Izráel fijai, az Úrnak beszéde * szerint, mellyet parancsolt vala Jósuénak.

28. Felgyujtá annakokáért Jósué Ait, és tevé azt örökkévaló halommá és pusztává, mind e mai napig.

29. A Királyát pedig Ainak felakasztá fára estvéig; és mikor elnyugodt volna a nap, parancsolta Jósué, és * leveték annak testét a fáról, és veték a város kapuának eleibe, és hordának felűl reá nagy rakás követ, melly mind e mai napig ott vagyon.

30. Akkor oltárt raka Jósué az Izráel Urának Istenének az Ebál hegyén.

31. Miképen * megparancsolta vala Mózes az Úrnak szolgálja az Izráel fijainak mint meg vagyon írva a Mózes törvényének könyvében: Oltárt raka, mondom, egész kövekből, mellyeket vassal nem faragott, és áldozának azon egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának háláadásnak áldozatját is.

32. Meg is írá * ott más kövekre a Mózes törvényének mássát, mellyet megíra az Izráel fijai előtt.

33. És mikor az egész Izráel és az ő Vénei a Hadnagyok és a Birák állanának két felől a láda mellett, a Lévitai Papok előtt, kik hordozzák vala az Úrnak frígyládáját, mind jövevény és mind ott lakos: fele a népnek a Garizim hegyének ellenébe, fele pedig az Ebál hegyének ellenébe, miképen * megparancsolta vala Mózes az Úrnak szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét először.

34. Azután elolvasá a törvénynek minden ígéit, az áldást és * az átkot mindenestől fogva, a mint meg vala írva a törvénynek könyvében.

35. Nem volt csak egy ige is mind azok közzűl, mellyeket parancsolt vala Mózes, mellyet el nem olvasott volna Jósué az Izráelnek egész Gyülekezete előtt, az asszonyok, a kicsinydedek, és a jövevények előtt is, kik járnak vala ő közöttök.