8. RÉSZ.
Ai városnak megvétele: A Törvénynek elolvasása, az áldásnak és
átoknak kikiáltásával egybe.
És monda az Úr Jósuénak: * Ne félj és meg ne rettenj: vedd fel
veled mind a vegyverfogható népet, kelj fel és menj fel Aiba: és ímé kezedbe
adom néked Ainak Királyát és az ő népét, a várost, és minden földét.
2. És cselekedjél Aival és az ő Királyával, miképen cselekedtél *
Jérikhóval és az ő Királyával; csak a nyert # prédát, és minden élő állatit
prédáljátok magatoknak; vess lest a városnak hátúl megette.
3. Felkele annakokáért Jósué, és minden hadakozó nép, hogy
felmennének Aiba: és választa Jósué harminczezer erős férjfiakat, kiket elől
elküldene éjjel.
4. És megparancsolá nékik, mondván: Meglássátok ti, kik a város
megett lesben lésztek: igen messze ne menjetek a várostól, és legyetek
mindnyájan készen:
5. Én pedig és ez egész nép, a ki velem vagyon, a város eleibe
megyünk; mihelyt pedig kijőnek előnkbe, mint először megfutamodunk előttök;
6. Hogy kijöjjenek utánnunk, míg elszakasztjuk őket a várostól,
(mert azt fogják mondani: Futnak előttünk mint az * előtt) futván ő előttök.
7. Ti pedig jöjjetek ki a leshelyből, és rekesszétek ki a városnak
lakóit, és kezetekbe adja a ti Uratok Istentek a várost.
8. Minekutánna pedig megveszitek a várost: gyujtsátok fel a várost
tűzzel, az Úrnak szava szerint cselekedjetek: meglássátok, megparancsoltam
néktek.
9. Elküldé azért elől őket Jósué, és béállának a lesbe, és lőnek
Béthel és Ai között, Ainak napnyugot felől való részéről: Jósué pedig az éjjel
marada a nép között.
10. Annakutánna felkele Jósué igen reggel, és megszámlálá a népet:
és felméne ő és az Izráelnek Vénei a nép előtt Aiba.
11. Mind a hadakozó nép is, melly vala ő vele, felméne és mikor
elközelgettek volna, a város ellenébe jutának, és Ainál északról táborba
szállának: vala pedig völgy ő köztük és Ai közt.
12. Vőn annakfelette ugymint ötezer férjfiakat, kiket lesben állata
Béthel és Ai között, a városnak napnyugot felől való részéről.
13. És közelebb méne a nép, azaz az egész tábor, melly vala a
városnak észak felől való részéről, és a les, melly vala a városnak napnyugot
felől való részéről: és méne éjszaka Jósué a völgynek közepibe.
14. És lőn, hogy mikor meglátta volna Ainak Királya: sietének és
reggel felkelének, és kimenének a városnak férjfiai az Izráel eleibe harczolni,
ő maga és minden ő népe azonnal a mezőnek eleire: nem tudja vala pedig, hogy
lest vetettek vala nékik hátúl a város megett.
15. És kiindulának Jósué és az egész Izráel ő előttök, és futni
eredének a pusztának útán.
16. És öszvegyüle a városnak minden népe, hogy üznék őket; és üzni
kezdék Jósuét, és eltávozának a várostól.
17. Nem marada pedig senki Aiban és Béthelben, a ki ki nem jött
volna az Izráel után; és nyitva hagyák a várost, és üzik vala az Izráelt.
18. És monda az Úr Jósuénak: Emeld fel a kopját, melly vagyon
kezedben, Ai ellen: mert kezedbe adom azt, és felemelé Jósué a kopját, melly
kezében vala a város ellen.
19. Akkor a les nagy hamissággal kijöve helyről, és futva, (mikor
felemelte volna Jósué az ő kezét) rohanának a városra, és megvevék azt és nagy
sietséggel felgyujták a várost tűzzel.
20. Fordítván pedig magokat
hátra Ainak férjfiai, láták, és ímé a városnak füsti felmegen vala az égbe: és
nem vala nékik imide vagy amoda való futásra helyek: mert a melly nép fut vala
a pusztára, hátra fordula azokra, a kik őtet űzik vala.
21. Mert Jósué és az egész Izráel mikor látta volna, hogy a les
megvette a várost, és felmenne a városnak füsti; megtérének és megverék Ainak
férjfiait.
22. Amazok továbbá kijövének a városból ő eleikbe, annyira hogy az
Izráel közbevenné őket, ezek innen, amazok amonnan: és vágák őket mind addig,
míg egy * sem marada közzűlök élő, és ki elszaladott volna.
23. És Ainak Királyát megfogák elevenen, és vivék őtet Jósué
eleibe.
24. Mikor pedig véet tett volna Izráel az Ai minden lakóinak
ölésekben a mezőben, azaz, a pusztában, a hova üzték vala őket, és elhullottak
volna mind azok a fegyver éle miatt, míg mind megemésztetének: megtére az
Izráel Aiba és a maradékát is levágák fegyver élivel.
25. Vala pedig számok mindazoknak, kik az napon elhullottak
férjfiutól fogva asszonyig, tizenkét ezer, mind Ainak férjfiai.
26. Továbbá Jósué hátra nem voná az ő kezét, mellyet * kinyujtott
vala az ő kopjájával, míglen megölé minden lakóit Ainak.
27. Csak a barmokat, és a városnak elprédált jószágát vevék
magoknak az Izráel fijai, az Úrnak beszéde * szerint, mellyet parancsolt vala
Jósuénak.
28. Felgyujtá annakokáért Jósué Ait, és tevé azt örökkévaló halommá
és pusztává, mind e mai napig.
29. A Királyát pedig Ainak felakasztá fára estvéig; és mikor
elnyugodt volna a nap, parancsolta Jósué, és * leveték annak testét a fáról, és
veték a város kapuának eleibe, és hordának felűl reá nagy rakás követ, melly
mind e mai napig ott vagyon.
30. Akkor oltárt raka Jósué az Izráel Urának Istenének az Ebál
hegyén.
31. Miképen * megparancsolta vala Mózes az Úrnak szolgálja az
Izráel fijainak mint meg vagyon írva a Mózes törvényének könyvében: Oltárt
raka, mondom, egész kövekből, mellyeket vassal nem faragott, és áldozának azon
egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának háláadásnak áldozatját is.
32. Meg is írá * ott más kövekre a Mózes törvényének mássát,
mellyet megíra az Izráel fijai előtt.
33. És mikor az egész Izráel és az ő Vénei a Hadnagyok és a Birák
állanának két felől a láda mellett, a Lévitai Papok előtt, kik hordozzák vala
az Úrnak frígyládáját, mind jövevény és mind ott lakos: fele a népnek a Garizim
hegyének ellenébe, fele pedig az Ebál hegyének ellenébe, miképen *
megparancsolta vala Mózes az Úrnak szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét
először.
34. Azután elolvasá a törvénynek minden ígéit, az áldást és * az
átkot mindenestől fogva, a mint meg vala írva a törvénynek könyvében.
35. Nem volt csak egy ige is mind azok közzűl, mellyeket parancsolt
vala Mózes, mellyet el nem olvasott volna Jósué az Izráelnek egész Gyülekezete
előtt, az asszonyok, a kicsinydedek, és a jövevények előtt is, kik járnak vala
ő közöttök.