9. RÉSZ.

A Gibeoniták bészínlik a frigybe magokat.

Mikor meghallották volna pedig minden Királyok, kik innét valának a Jordánon, a hegyeken és a lapáczon, és minden partján a nagy * tengernek, a Libánusnak ellenében: a Hitteus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Hitveus és Jebuzeus:

2. Öszvegyüjték magokat egyenlőképen, hogy megvívnának Jósuéval és az Izráellel egyenlő akarattal.

3. De a Gibeon lakosai meghallván mint cselekedett volna Jósué Jérikhónak és Ainak;

4. Cselekedének ők is okosan; mert elmenének és tetteték, hogy követek volnának: és vőnek zsákokat és azokkal terhelék meg az ő szamaraikat és ó szakadozott és foltozott boros tömlőket

5. És régi megfoltozott sarukat az ő lábaikra, és régi ruhákat magokra: és minden útikenyerek megszáradt vala, és penészes vala.

6. Elmenének annakokáért Júsuéhoz a táborba, melly vala Gilgálban, és mondának néki és az Izráel férjfiainak: Messze földről jöttünk, és most vessetek frigyet mi velünk.

7. Akkor felele az Izráel férjfia a Hiveusnak: Talán közöttem lakol te, és * hogy tegyek én frigyet te veled?

8. Azol pedig mondának Jósuénak: Te szolgáid vagyunk! Kiknek monda Jósué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

9. Felelének néki: Igen messze földről jöttel a te szolgáid, a te Uradnak Istenednek nevében; mert hallottuk hírét, és mind azokat, mellyeket cselekedett Égyiptomban;

10. Mind azokat is, mellyeket cselekedett az Emoreusoknak két Királyaival, kik valának túl a Jordánon: * Sihonnal,, ki Hesbonnak Királya vala, és Oggal, ki Básánnak Királya vala, ki lakik vala Astarótban.

11. És mondának nékünk a mi Véneink és a mi földünknek minden lakói, illyenképen: Vegyetek kezetekbe útatokra való eledelt, és menjetek nékik eleikbe: és ezt mondjátok nékik: Ti szolgáitok vagyunk, azért vessetek frigyet velünk!

12. E mi kenyerünket melegen készítettük úti eleségünkre a mi házainkból, a napon mellyen elindultunk hogy jönnénk hozzátok: most immár ímé megszáradott és megpenészedett.

13. És ezek a bornak tömlői, mellyeket új korokban töltöttünk vala meg, és ímé megszakadoztak és ezek a mi ruháink és saruink megavultak, az útnak igen hosszú volta miatt.

14. Vőnek annakokáért azok a férjfiak azoknak úti eleségekben, és az Úr száját meg nem kérdék.

15. És tőn velek Jósué békességet, és szerze frigyet ő velek, hogy élni hagyná őket, és megesküvének nékik a Gyülekezetnek Fejedelmei.

16. Harmadnap pedig, a velek tett frígy uitán, meghallák, hogy közel valók volnának, és ő közöttök laknának.

17. Elindulának azért az Izráel fijai, és jutának azoknak városaikra harmadnapon:: az ő városaik pedig valának Gibeon, Kefira, Beeróth és Kirjáthjeárim.

18. És nem bánták őket az Izráel fijai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a Gyülekezetnek Fejedelmei az Izráel Urára Istenére: és zúgolódék az egész Gyülekezet a Fejedelmek ellen.

19. És mondának mind a Fejedelmek az egész Gyülekezetnek: * Mi megesküdtünk nékik az Izráelnek Urára Istenére: annakokáért most nem nyulhatunk hozzájok.

20. De ezt cselekedjük velek, hogy tartsuk meg őket elevenen, hogy ne * legyen harag mi reánk az esküvésért, mellyel megesküdtönk nékik.

21. Mondának ezért a Fejedelmeknek: Ám éljenek és vágjanak fát, és merjenek vizet az egész Gyülekezetnek, a miképen szólottak nékik a Fejedelmek.

22. Hívatá annakokáért Jósué, és szóla nékik mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messze földről valók vagyunk tőéetek, holott ti közöttünk laktok?

23. Most annakokáért átkoztak vagytok, és ki nem töröltetnek közzűletek a szolgák, a favágók, és a vízmerítők az én Istenemnek házába.

24. Kik felelének Jósuénak, és mondának: Mikor bizonyosan megízenték volna nékünk te szolgáidnak, miképen parancsolta volna meg a te Urad Istened Mózesnek az ő szolgájának, hogy néktek adná ezt a földet és elvesztené * minden lakóit e földnek a ti orczátok előtt: felette igen félténk a mi életünket tőletek, és azért cselekednénk ezt.

25. És most ímé a te kezedben vagyunk, a mint teszik, és a mi igaz a te szemeid előtt, hogy cselekedjél velünk, azt míveljed!

26. És a képen cselekedék velek, és megszabadítá őket az Izráel fijainak kezekből, és meg nem ölék őket.

27. És tevé őket azon a napon Jósué favágókká, és vízmerítőkké a Gyülekezetnek, és az Úr oltárához mind e mai napig, a helyen, mellyet ő választánd.