11. RÉSZ.
Sok Királyok megverettetvén, városok megvétetvén, az egész föld
meghódoltatik.
Mikor pedig meghallotta volna Jábin Hásornak Királya: külde
Jobábhoz, Mádonnak Királyához és Simronnak Királyához, és Aksáfnak Királyához.
2. A Királyokhoz is, kik laknak vala észak felől a hegyek köztt
való városokban, és a mezőföldön való városokban, és a kik délről laknak vala a
sík földön Kinnerótnál a lapáczon, és Dórnak tartományában a tenger felé.
3. És a Kananeusokhoz nepkelet és napnyugot felől: és az Emoreushoz,
Hitteushoz, Perizeushoz, és Jebuzeushoz a hegyek közzé: és a Hiveushoz is a
Hermon alatt, Mispának földében.
4. És kijövének ők és az ő egész táborok ő velek sok nép, mint a
föveny, melly vagyona tenger partján a sokaság miatt: felette sok ló és sok
szekér.
5. És összevegyülének mind ezek a Királyok, és elmenvén tábort
járának egyenlőképen Méromnak vizeinél, hogy hadakoznának az Izráel ellen.
6. És monda az Úr Jósuének: Ne * félj az ő orczájoktól: mert holnap
illyenkor mind levágatom ezeket az Izráel előtt, az ő lovaiknak inaikat vagdald
el, és az ő szekereiket # tűzzel égesd meg.
7. Elméne azokáért Jósué és az egész hadakozó nép ő vele azok
ellen, a Mérom vizeihez nagy hirtelen és reájok rohanának.
8. És adá az Úr őket az Izráelnek kezébe, és megverék őket, és üzék
őket mind a nagy Sídonig, és Misrefót * vizéig, és a Mispa mezejéig napkelt
felé; és levágák őket annyira, hogy egyet sem hagyának elevenen.
9. És a képen cselekedék vele Jósué, a miképen megparancsolta vala
néki az Úr: az ő lovaiknak inaikat * elvagdalá, és az ő szekereiket tűzzel
megégeté.
10. És megtérvén Jósué, ugyanazon időben megvevé Hásort, és az ő
Királyát fegyverrel megölé: mert Hásor annakelőtte fejek volt mind ezeknek az
országoknak.
11. Megölének továbbá minden lelket, amelly vala benne, levágván
őket éles fegyverrel: nem marada csak egy lélek is: és Hásort is megégeté
tűzzel.
12. Minden városokat is e Királyoknak, és a városoknak minden
Királyait megfogá Jósué, és megölé őket fegyvernek élivel, levágván őket: úgy a
mint * megparancsolta vala Mózes az Úr szolgája.
13. Csak azokat a városokat nem égeté meg az Izráel, a mellyek
megállanak vala az ő erejekben, Hásortól megválva, mellyet Jósué megégete.
14. És minden nyereségeket e városoknak, és barmaikat elprédálák
magoknak az Izráel fijai, csak az embereket ölék meg mind fegyvernek élivek,
mind addig míg elveszték őket: nem hagyának még csak egy lelket is.
15. Valamint az Úr * megparancsolta vala Mózesnek az ő szolgájának,
úgy parancsolá meg Mózes is # Jósuénak; és Jósué is úgy cselekedék; semmit el
nem hagyott azokban, mellyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.
16. És megvevé Jósué mind azt a földet, tudniillik a heges földet,
a délről való földet, a * Gósennek minden földét, a lapáczot, a síkmező földét,
az Izráelnek hegyét és lapáczát.
17. A kopasz hegytől fogva, a mellyen mennek Seir felé, mind
Bahagádig a Libánon mezején, a Hermon hegye alatt: mindazoknak Királyait
megfogá, megveré és megölé őket.
18. Sok napokon viselt hadat Jósué mind ezekkel a Királyokkal.
19. Nem volt olly város, melly békességet tett volna az Izráel
fijaival, a Hiveusoktól, * Gibeonnak lakóitól megválva: mind a több városokat
haddal verték meg:
20. Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítené az ő szíveket, hogy
az Izráelnek haddal mennének eleibe, hogy eltörlené őket, és ne lenne semmi
irgalmasság, hanem hogy elvesztené őket, a mint megparancsolta vala az Úr
Mózesnek.
21. Elméne pedig Jósué az időben, és kiveszté az * Anakimokat a
hegyek között való városokból, tudniillik Hebronból, Débirból és Annábból és
Júdának minden hegei közzűl; és az Izráelnek minden hegyei közzűl, mind az ő
városaikkal egyetembe eltörlé őket Jósué.
22. Nem marada az Anakimok közzűl senki az Izráel fijainak
földökben, hanem csak a kik Gázában, Gáthban * és Asdódban maradának.
23. Elfoglalá annakokáért Jósué az egész földet mindenestől a mint
az Úr megmondotta vala Mózesnek; és adá azt Jósué örökségűl az Izráelnek az ő
oszlások és nemzetségek szerint. És a föld megnyugovék a hadtól.