11. RÉSZ.

Sok Királyok megverettetvén, városok megvétetvén, az egész föld meghódoltatik.

Mikor pedig meghallotta volna Jábin Hásornak Királya: külde Jobábhoz, Mádonnak Királyához és Simronnak Királyához, és Aksáfnak Királyához.

2. A Királyokhoz is, kik laknak vala észak felől a hegyek köztt való városokban, és a mezőföldön való városokban, és a kik délről laknak vala a sík földön Kinnerótnál a lapáczon, és Dórnak tartományában a tenger felé.

3. És a Kananeusokhoz nepkelet és napnyugot felől: és az Emoreushoz, Hitteushoz, Perizeushoz, és Jebuzeushoz a hegyek közzé: és a Hiveushoz is a Hermon alatt, Mispának földében.

4. És kijövének ők és az ő egész táborok ő velek sok nép, mint a föveny, melly vagyona tenger partján a sokaság miatt: felette sok ló és sok szekér.

5. És összevegyülének mind ezek a Királyok, és elmenvén tábort járának egyenlőképen Méromnak vizeinél, hogy hadakoznának az Izráel ellen.

6. És monda az Úr Jósuének: Ne * félj az ő orczájoktól: mert holnap illyenkor mind levágatom ezeket az Izráel előtt, az ő lovaiknak inaikat vagdald el, és az ő szekereiket # tűzzel égesd meg.

7. Elméne azokáért Jósué és az egész hadakozó nép ő vele azok ellen, a Mérom vizeihez nagy hirtelen és reájok rohanának.

8. És adá az Úr őket az Izráelnek kezébe, és megverék őket, és üzék őket mind a nagy Sídonig, és Misrefót * vizéig, és a Mispa mezejéig napkelt felé; és levágák őket annyira, hogy egyet sem hagyának elevenen.

9. És a képen cselekedék vele Jósué, a miképen megparancsolta vala néki az Úr: az ő lovaiknak inaikat * elvagdalá, és az ő szekereiket tűzzel megégeté.

10. És megtérvén Jósué, ugyanazon időben megvevé Hásort, és az ő Királyát fegyverrel megölé: mert Hásor annakelőtte fejek volt mind ezeknek az országoknak.

11. Megölének továbbá minden lelket, amelly vala benne, levágván őket éles fegyverrel: nem marada csak egy lélek is: és Hásort is megégeté tűzzel.

12. Minden városokat is e Királyoknak, és a városoknak minden Királyait megfogá Jósué, és megölé őket fegyvernek élivel, levágván őket: úgy a mint * megparancsolta vala Mózes az Úr szolgája.

13. Csak azokat a városokat nem égeté meg az Izráel, a mellyek megállanak vala az ő erejekben, Hásortól megválva, mellyet Jósué megégete.

14. És minden nyereségeket e városoknak, és barmaikat elprédálák magoknak az Izráel fijai, csak az embereket ölék meg mind fegyvernek élivek, mind addig míg elveszték őket: nem hagyának még csak egy lelket is.

15. Valamint az Úr * megparancsolta vala Mózesnek az ő szolgájának, úgy parancsolá meg Mózes is # Jósuénak; és Jósué is úgy cselekedék; semmit el nem hagyott azokban, mellyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.

16. És megvevé Jósué mind azt a földet, tudniillik a heges földet, a délről való földet, a * Gósennek minden földét, a lapáczot, a síkmező földét, az Izráelnek hegyét és lapáczát.

17. A kopasz hegytől fogva, a mellyen mennek Seir felé, mind Bahagádig a Libánon mezején, a Hermon hegye alatt: mindazoknak Királyait megfogá, megveré és megölé őket.

18. Sok napokon viselt hadat Jósué mind ezekkel a Királyokkal.

19. Nem volt olly város, melly békességet tett volna az Izráel fijaival, a Hiveusoktól, * Gibeonnak lakóitól megválva: mind a több városokat haddal verték meg:

20. Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítené az ő szíveket, hogy az Izráelnek haddal mennének eleibe, hogy eltörlené őket, és ne lenne semmi irgalmasság, hanem hogy elvesztené őket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

21. Elméne pedig Jósué az időben, és kiveszté az * Anakimokat a hegyek között való városokból, tudniillik Hebronból, Débirból és Annábból és Júdának minden hegei közzűl; és az Izráelnek minden hegyei közzűl, mind az ő városaikkal egyetembe eltörlé őket Jósué.

22. Nem marada az Anakimok közzűl senki az Izráel fijainak földökben, hanem csak a kik Gázában, Gáthban * és Asdódban maradának.

23. Elfoglalá annakokáért Jósué az egész földet mindenestől a mint az Úr megmondotta vala Mózesnek; és adá azt Jósué örökségűl az Izráelnek az ő oszlások és nemzetségek szerint. És a föld megnyugovék a hadtól.