14. RÉSZ.
Kálebnek kiváltképen való örökség adatik.
Ezek pedig azok, mellyeket örökségűl vőnek el az Izráel fijai a
Kanaán földében, mellyet adtak nékik, hogy örökségűl bírjanak, * Eleázár Pap és
Jósué a Nún fija, és az Izráel fijainak nemzetségekben való atyáknak
Fejedelmei.
2. Az ő örökségeknek sorsa által, (a mint meparancsolta * vala az
Úr Mózes által) hogy adná a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek;
3. Mert adott vala Mózes örökséget két nemzetségnek, és a
félnemzetségnek a Jordánon túl: a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő
közöttök.
4. Mert voltak a József fijai két nemzetségek, Manasse és Efraim,
és nem adának részt a Lévitáknak a földön, lakóvárosoknál egyebet, és azoknak
hostátit az ő barmaikért, és marháikért.
5. Valamint megparancsolta * vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének
az Izráel fijai: és eloszták a földet.
6. Hozzá menének pedig Jósuéhoz Júdának fijai Gilgálba, és monda
Kenizeus Káleb, Jefunné fija: Te tudod a beszédet, mellyet * szólott az Úr
Mózesnek az Isten emberének én felőlem és te felőled, Kádes-Barneában.
7. Negyven esztendős valék én, mikor eküldött vala Mózes az Úrnak
szolgája engemet Kádes-Barneából, hogy megkémlelném ezt a földet, és megvittem
néki a dolgot úgy, a mint vala az én szívemben.
8. Az én atyámfiai, kik én velem együtt feljöttek vala, elrémíték *
a népnek szívét: én pedig tökéletesen követtem az én Uramat Istenemet.
9. És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: * Bizony a föld,
mellyet megtapodott a te lábad, tiéd lészen örökségűl, és a te fijaidé mind
örökké, mivelhogy tökéletesen követted az én Uramat Istenemet.
10. Most pedig az Úr ímé megtartott engemet ez életben,
miképenmegmondotta vala: immár negyvenöt esztendeje vagyon az időnek, mellyben
az Úr szólott vala e dologról Mózesnek, mioltától fogva járt az Izráel a
pusztán; és most ímé vagyok nyolczvanöt esztendős;
11. És vagyok még most olly * erős,mint annakelőtte voltam a napon,
mellyen elkülde engemet Mózes: minémű vala az én erőségem akkor, ollyan most is
az én erősségem a harczolásra, és a kimenetelre és a bejövetelre.
12. Most azért add nékem ezt a hegyet, a mint szólott az Úr azon a
napon: mert te is hallottad az napon, * hogy Anakimok vagynak ott, és nagy és
erős városok: talán az Úr velem lészen, és kiüzöm őket, a mint megmondotta az
Úr.
13. És megáldá őtet Jósué * és adá Hebront Kálebnek a Jefunné
fijának örökségűl.
14. Annakokáért volt Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fijáé
örökségűl mind e mai napig; azért hogy tökéletesen járt az Izráelnek Ura Istene
után.
15. Neve pedig Hebronnak annakelőtte volt Arba városba: melly Arba
nagy ember volt az Anákimok között. És a föld megnyugovék a hadtól.