22. RÉSZ.

A Rúben, Gád és a Manasse félnemzetsége tiszteségesen haza bocsáttatnak: és az Izráel fijai azoknak oltárépítésekben ütköznek.

Akkor előhivatá Jósué a Rúbenitákat és Gáditákat, és a Manasse félnemzetségét.

2. És monda nékik: Ti megőrzöttétek mind valamit * parancsolt néktek Mózes az Úr szolgája és engedtetek az én szómnak mindenekben, melyeket parancsoltam néktek;

3. El nem hagytátok a ti atyétokfiait immár sok * napoktól fogva mind e mai napig; és megőrzöttétek a ti Uratoknak Istenteknek őrizetit és parancsolatját..

4. Most pedig nyugodalmat adott a ti Úratok Istentek a ti atyátokfiainak, a mint megmondotta vala nékik: Annakokáért most térjetek meg és menjetek a ti hajlékitokba a ti birodalmatoknak földére, mellyet * adott néktek Mózes az Úr szolgája a Jordánon túl.

5. Csakhogy eszetekbe vegyétek szorgalmatosan, hogy megtartsátok a parancsolatot és a törvényt, mellyet * parancsolt néktek Mózes az Úr szolgája: hogy szeressétek a ti Úratokat Istenteket és járjatok minden útaiban, és megtartsátok az ő parancsolatit, és ő hozzá ragaszkodjatok és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.

6. És megáldá őket Jósué, és elbocsátá őket, és elmenének az ő hajlékaikba.

7. Mert a Manasse félnemzetségének adott * vala Mózes örökséget Básánban, a másik félnemzetségének pedig adott vala Jósué az ő attyafiaival egyetembe, a Jordánon innét napnyugot felől: és mikor elbocsátá is őket Jósué hajlékaikba, megáldá őket.

8. Akkor szóla nékik, mondván: Sok gazdagsággal menjetek vissza hajlékaitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, és vassal, és igen sok * ruhákkal. Megosszátok az ellenségektől nyert jószágot a ti attyátokfiaival.

9. Megtérének annakokáért és elmenének a Rúben fijai, és a Gád fijai és a Manasse félnemzetsége az Izráel fijaitól Silóból, melly vagyon Kanaán földében, hogy mennének Gileádnak földébe, mellyben elvették vala az ő örökségeket az Úrnak beszéde szerint Mózes által.

10. Jutának pedig a Jordán határaira, mellyek valának Kanaán földében, és építének a Rúben fijai, és a Gád fijai, és a Manasse félnemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, igen nagy láttatós oltárt.

11. Meghallák pedig az Izráel fijai, hogy ezt mindják vala: Ímé a Rúben fijai és a Gád fijai, és a Manasse félnemzetsége oltárt építettek a Kanaán földének ellenébe, a Jordán határiban, a Izráel fijai általmenetekének helyén.

12. Meghallék mondom az Izráel fijai és az Izráel fijainak egész Gyülekezete egybegyüle Silóban, hogy felmennének ő ellenek hadakozni.

13. Küldék pedig az Izráel fijai a Rúben fijaihoz, és a Gáf fijaihoz , és a Manasse félnemzetségéhez a Gileád földére Fineást, Eleázár Papnak fiját.

14. És a tíz Fejedelmeket ő vele, egy-egy Fejedelmet az ő ősöknek házok szerint, Izráelnek minden nemzetségeiből: kik mind egyenként Fejedelmek valának az ő ősök házoknépe szerint az Izráel nek sok ezerei között.

15. Elmenének annakokáért a Rúben fijaihoz, és a Gád fijaihoz, és a Manasse félnemzetségéhez a Gileád füldére, és szólának ő velek, mondván:

16. Így szól az Úrnak egész Gyülekezete: Micsoda vétek ez, a mellyet vétkeztetek az Izráel Istene ellen, hogy elforduljatok illyen hamar, és ne menjetek az Úr után, építvén magatoknak * oltárt, hogy ellene járnátok a mai napon az Úrnak .

17. Avagy kicsinynek állítjuk é * a Péórral való közösülésünknek hamisságát, mellytől mind ez ideig is nem tisztultunk meg, melly miatt volt a csapás az Úrnak Gyülekezetén?

18. Ti pedig el akartok fordulni immár, hogy ne menjetek az Úr után, mellyből e következik; hogy ha ti most az Úr ellen rugódoztok: ez után az Izráelnek egész Gyülekezetére haragszik meg.

19. Ha tisztátelennak tetszik a ti birodalmatoknek földe: jöjjetek által az Úr birodalmának földére; mellben lakik az Úr sátora, és lakozzatok mi közöttünk: csakhogy az Úr ellen ne hadakozzatok, és tőlünk el ne szakadjatok építvén magatoknak oltárt, a mi Úrnak Istenünk oltárán * kívűl.

20. Nemde * Akán a Zerákh fija nem vétkezék é nagy vétekkel az Istennek szenteltetett marhában, és mind az Izráel egész Gyülekezete ellen lőn a harag? És noha egyedül csak az a férjfiú vétkezék; nem csak ő maga egyedül hala meg az ő álnoksága miatt.

21. Felelvén pedig Rúben fijai és a Gád fijai, és a Manasse félnemzetsége, mondának az Izráel ezerei között való Fejedelmeknek:

22. Az Isteneknek * Istene az Úr, az Isteneknek Istene, az Úr ő tudja jól, és az Izráel is megtudja: Ha engedetlenségből, és ha az Úr ellen való vétekből cselekedtük: minket e mai napon ne tartson meg!

23. Ha gondoltuk is azt, hogy oltárt építsünk a fejébe, hogy elforduljunk az Úrtól, és hogy áldozzunk azon egészen égőáldozatot, vagy Minhát; vagy hogy készítsünk azon hálaadásnak áldozatját: lássa meg ezt ő maga az Úr!

24. És ha nem e dologtól való féltünkben cselekedtük inkább, mivelhogy illyen módon gondolkodtunk: Talán valamikor így fognak szólani a ti fijaitok a mi fijainknak, mondván: Mi közötök * vagyon néktek az Izráelnek Urához Istenéhez.

25. Továbbá: határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek, Rúben fijai és Gád fijai, a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban és élidegenítik a ti fijaitok a mi fijainkat, hogy ne féljék az Úrat.

26. És mondánk: Jer, építsünk oltárt, nem egészen megégetendő áldozetra, sem egyéb áldozatra.

27. Hanem hogy bizonyság * legyen mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi nemzetségünk között mi utánnunk, hogy szolgálunk az Úrnak ő előtte, a mi egészen égőáldozatinkkal, egyébáldozatinkkal: és fijaitok a mi fijainknak ezutén: Nincsen néktek részetek az Úrban!

28. Mondánk azért: Ha mondándják nékünk vagy a mi nemzetséginknek ezutén, akkor ezt mondják: lássátok az Úr oltárának hasonlatosságát, mellyet csináltak a mi atyáink, nem egészen égőáldozatokért, sem egyéb áldozatért, hanem hogy tanubizonyság legyen mi köztünk és ti köztetek.

29. Távol legyen tőlünk, hogy ellene támadjunk az Úrnak, és elforduljunk e mai napon az Úrtól, építvén oltárt egészen égőáldozatért, Minháért, és egyéb áldozatért a mi Urunknak Istenünknek oltárán kívúl, melly vagyon az ő sátora előtt.

30. Hallván pedig Finéás Pap, és a Gyülekezetnek Fejedelmei az Izráel ezereinek Fejei, kik ő vele valának, a beszédeket, mellyeket szólottak vala a Rúben fijai, és a Gád fijai, és a Manasse fijai; tetszék az ő szemeik előtt.

31. És monda Finéás az Eleázár Pap fija, a Rúben fijainak, és a Manasse fijainak: Ma esmértük meg, hogy közöttünk vagyon az Úr, hogy nem vétkeztetek az Úr ellen e vétekkel; most megszabadítottátok az Izráel fijait az Úr kezéből.

32. Megtére azért Finéás az Eleázár Pap fija és a Fejedelmek, a Rúben fijaitól és a Gád fijaitól, a Gileád földéből a Kanaán földébe az Izráelnek több fijaihoz; és megbeszélék nékik e dolgot.

33. És tetszék a dolog Izráel fijainak szemeik előtt, és áldák az Istent az Izráel fijai: és nem mondák, hogy elmennének ő ellenek harczolni, hogy elveszessék a földet, mellyben a Rúben és Gád fijai laknak vala.

34. Nevezzék pedig a Rúben és Gád fijai az oltárt Hednek, mondván: Mert tanubizonyság *lészen mi köztünk az Úr az Isten.