24. RÉSZ.

Közönséges gyűlést szerez Jósué: meghal: a József csontjai eltemettetnek.

Öszvegyüjté pedig Jósué minden nemzetségeit Izráelnek Síkembe, és előhívá az Izráel Véneit és Fejeit, és B1ráit, és Tiszttartóit, és állának az Úr eleibe.

2. És monda Jósué sz egész népnek: ezt mondja Izráelnek Ura Istene: a vizen * túl laktak a ti atyáitok régen, mind Tháré, az Ábrahám attya és Nákhornak attya: és szolgáltak idegen isteneknek.

3. És * kihozám a ti atyátokat Ábrahámot a hegyről, melly vagyon túl a vizen, és elhordozám őtet egész Kannaán földében: és megsokasítám az ő magvát, és adám néki Izsákot.

4. És adám * ,Izsáknak Jákobot és Ázsaut, és adám Ézsaunak a Seir hegyét, hogy bírná azt: Jákob pedig az ő fijai alámenének Égyiptomba.

5. És elküldém * Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot, a miképen cselekedtem ő közöttök és annakutánna kihozálak titeket.

6. És kihozám a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerre, és * üzék az Égyiptombeliek a ti atyáitoknak szekerekkel és lovagokkal mind a veres tengerig.

7. Akkor kiáltának * az Úrhoz, és homályt vete ki közitekbe és az Égyiptombeliek közibe, és felűl reájok hozá a tengert és elborítá őket: és látták a ti szemeitek miket # cselekedtem Égyiptomban, és laktatok a pusztában sok napokon.

8. Annakutánna hozálak titeket * az Emoreusoknak földökre, kik laknak túl a Jordánon és hadakozának ellentek; és kezdetekbe adám őket és bírátok az ő földöket, és eltörlém őket a ti orczátok elől.

9. Felkele pedig Bálák a Sipoor fija, Moábnak Királya, és hadakozék az Izráellel, és elkülde és hívatá Bálámot a Beór fiját, hogy megátkozna titeket;

10. És nem * akarám meghallani Bálámot: hanem megáldván megálda # titeket; és megszabadítalak titeket az ő kezéből.

11. És általjövétek * a Jordánon, és jutátok Jerikhóba # és harczolának veletek Jérikhónak férfiai, az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Hitteus, Girgazeus, Hiveus és Jebuzeus, és kezetekbe adám őket.

12. És bocsáték el ti előttetek * darázsokat, kik kiüzék őket a ti orczátok elől, mint az Emoreus két Királyát: nem a te fegyveredel, # sem kézíveddel üzted ki őtet.

13. És adék néktek olly földet, mellyben nem munkálkodtál vala, és olly városokat, mellyeket nem * építettek vala, mellyekben most laktok: olly szőlőknek és olajfáknak, mellyeket nem ti ültettetek, eszitek gyümölcsöket.

14. Mos annakokáért * féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességben és igazságban; és hányjátok el # az isteneket, kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Égyiptomban; és szolgáljatok az Úrnak.

15. Hogyha bántástokra vagyon néktek szolgálni az Úrnak: válasszatok magatoknak ma, a kit tiszteljetek, akár az isteneket, kiknek szolgáltak a * ti atyáitok, kik laktak a vízen túl: akár az Emoreus isteneit, kiknek földökön laktok: én pedig és az én házam tiszteljük az Urat!

16. Kinek felele a nép, mondván: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek.

17. Mert a mi Urunk Istenünk az, a ki kihozott minket és a mi atyáinkat Égyiptomnak földéből, a szolgáknak házokból; és a ki tette a mi szemeink előtt e nagy jegyeket, és megtartott minket minden útunkban, mellyen jártunk, és minden népek között, a kik közt általmentünk:

18. És kiüzött az Úr minden népeket, fúképen az Emoreust, e földnek lakóját a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak: mert ő a mi Istenünk!

19. És monda Jósué a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak: mert szent Isten ő, bosszúálló Isten ő és nem kedvez a ti vétketeknek és bűnötöknek.

20. Ha elhagyándjátok az Urat, és szolgálandotok idegen isteneknek, elfordítja magát és megbüntet * titeket, megemészt titeket minekutánna jól cselekedett veletek.

21. Akkor monda a nép Jósuénak: Semmiképennem, hanem az Úrnak szolgálunk!

22. És monda Jósué a népnek: Bizonyságim vagytok magatok ellen, hogy magatok választották az Urat magatoknak, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságid vagyunk!

23. Most annakokáért hányjátok el az idegen * isteneket, kik vagynak kőztetek és hajtsátok a ti szíveteket az Izráel Urához Istenéhez.

24. És monda a nép Jósuénak: A mi Urunknak Istenünknek szolgálunk, és az ő szavának engedünk.

25. Szerze azért Jósué szövetséget a néppel az napon, és eleibe adá néki a parancsolatot és az ítéletet Síkemben.

26. És béírá Jósué e beszédeket az Isten törvényének könyvébe: hoza egy nagy követ * is, és helyhezteté azt ott a cserfa alá, melly vala az Istenek szent házában.

27. És monda Jósué mind az egész népnek: Ímé ez a kő lészen * nékünk bizonyságűl: mert ő hallotta minden beszédit az Úrnak, mellyeket szólott nékünk; és lészen ellenetek bizonyságúl, hogy valamiképen ne hazudjtok a ti Istentek ellen.

28. És elbocsátá Jósué a népet, kit-kit az ő örökségébe.

29. Mikor pedig ezeket véghez vitte volna, meghala * Jósué a Nún fija, az Úrszolgája, száz tíz esztendős korában.

30. És eltemeték őtet az ő örökségének határában Thimnát-sérában, melly vagyon az Efraim hegyén a Gahás hegynek északról való részen.

31. És szolgála * az Izráel az Úrnak, Jósuénak minden idejében, és a Véneknek minden napjaikban, kik sokáig éltek Jósué után, és kik tudják vala minden dolgait az Úrnak, mellyeket cselekedett az Izráellel.

32. A József * csontjait pedig, mellyeket kihoztak valal az Izráel fijai Égyiptomból, eltemeték Síkemben, a mezőnek részében, mellyet szerzett # vala Jákób Hámornak (ki Sékemnek attya vala) fijaitól, száz pénzen; és voltak a József csontjai a József fijainak örökségekben.

33. Továbbá az Áron fija Eleázár is meghala, és eltemeték őtet Gibeáthban, melly az ő fijáé Fineásé vala, mellyet adtak vala néki az Efraim hegyén.