BIRÁK KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Júda és Simeon hadakozások és győzedelmek: Adonibések vészedelme: Othniel első Bíró: Kananeusok sok maradékai.

Vala pedig a Jósué halála után, megkérdék * az Izráel fijai az Urat, mondván: Ki megyen fel közzűlünk, a megmaradott Kananeusra elsőben, hogy hadakozzék ő ellene?

2. És monda az Úr: Júda menjen fel, ímé kezében adtam néki azt  földet.

3. És monda Júda az atyafiának Simeonnak: Jer fel velem együtt a nékem sorssal jutott örökségre, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen: és én is elmegyek veled a néked sorssal jutott örökségre: és elméne ő vele Simeon.

4. És felméne Júda, és kezebe adá az Úr nékik a Kananeust és Perizeust, és levágának bennek Bésekben tízezer férjfiakat.

5. És találák Adonibéseket Bésekben, és hadakozának ő ellene: és megverék azt a Kananeust és Perizeust.

6. Elfuta annakokáért Adonibések, és üzék, és megfogák őtet, és elvágák kezeinek és lábainak nagyujjait.

7. És monda Adonibések: Hetven Királyok, kiknek elvágattam vala kezeiknek és lábaiknak nagyujjaikat, szedegetnek vala az én asztalom alatt: a mint cselekedtem, úgy * fizetett nékem az Isen. És vivék őtet Jérusálembe és meghala ott.

8. Mert hadakoztak vala a Júda fijai Jérusálem ellen, és megvévén azt, levágták vala annak lakóit fegyvernek élivel, és a várost tűzzel megégették vala.

9. És annakutánna alámenének a Júda fijai a Kananeus ellen való hadakozásra, ki lakik vala a hegyes földön, és a délről való tartományban, és a lapáczon:

10. Mert elment vala Júda a Kananeusra, ki lakik valal Hebronban, neve pedig Hebronnak annakelőtte vala Kirjáth-árba; és megverték vala * Sésait és Ahimánt, és Thálmait.

11. És onnan ment vala * Débirnek lakóira: neve pedig Débirnek az előtt vala Kirjáth-séfer.

12. És monda Káleb: A ki megveri Kijáth-séfert, és megveszi azt, néki adom Aksát az én leányomat feleségűl.

13. Megvevé pedig az a Kénáz fija Othniel, ki Kálebnek öccse vala: és néki adá Aksát az ő leányát feleségűl.

14. Vala pedig hogy mikor Aksa menne az ő férje házához, arra készteté őtet az ő férje, hogy az ő attyától * mezőt kérne, és leszálla a szamárról; és monda néki Káleb: Mi dolgod vagyon?

15. És monda néki: Adj nékem áldást: mivelhogy száraz földet adtál nékem, adj nékem vizeknek kútfejeit is: és ada néki Káleb alsó és felső kútfejeket.

16. Kéneusnak * is pedig a Mózes ipának fijai felmentek vala a pálmafáknak városából, a Júda fijaival Júdának pusztájára, melly vagyon Arádnak délről való részében: mert elment vala Kéneus, hogy laknék a néppel.

17. És elméne Júda viszont az ő attyafiával Simeonnal, és megverék a Kananeust, ki Séfátban lakik vala, és megpusztíták azt: és nevezé a * várost Hormának.

18. Azután megvevé Júda Gézát és annak határát, Askelont és annak határát, és Ekront és annak határát:

19. Mert vala az Úr Júdával, és bírá a hegyet: de nem üzé ki a völgynek lakóit: mert vas * szekereik valának nékik.

20. És adák Kálebnek Hebront, * miképen szólott vala Mózes: és kiüzé onnan az Anák három fijait.

21. Jebuzeust pedig Jérusálemnek lakóját ki nem * üzék a Benjámin fijai; azokáért lakék Jebuzeus a Benjámin fijaival Jérusálemben mind e mai napig.

22. Felment vala pedig a József háza is Béthelbe, és az Úr vala ő vele.

23. És megkémlelteté a József háza Béthelt, melly városnak neve az * előtt Lúz vala.

24. És látának a kémek egy férjfiat, ki abból a városból jú vala ki, és mondának néki: Mutasd meg, kérlek bémenetelit e városnak, és jól tészünk veled.

25. Ki megmutatá nékik a városnak bémenetelit, és levágák a város népét éles fegyverrel; azt a férjfiat pedig és minden háznépét elbocsáták.

26. Elméne azért az a férjfiú Hittimnek földébe, és várost építe, és nevezé azt Lúznak, melly annak neve mind e mai napig.

27. Nem * üzé ki pedig Manasse Bethséannak és az ő faluinak lakóit; és Thahanáknak és faluinak lakóit; és Dórnak és faluinak lakóit; é Jibleámnak és faluinak lakóit; és Megiddónak és faluinak lakóit; mert tetszik vala a Kananeusnak a lakás azon a földön.

28. És mikor megerősödött volna az Izráel, a Kananeust adófizetővé tevé: de mindenestől nem üzé ki őtet.

29. Efraim is nem * üzé ki a Kananeust, ki Gézerben lakik vala: annakokáért lakék a Kananeus ő közötte Gézerben.

30. Zebulon sem üzé ki Kitronnak lakóit és Nahalólnak lakóit: annakokáért közötte lakék a Kananeus, és adófizetők valának.

31. Áser sem üzé ki Akkónak lakóit és Sidonnal kakóit, Akhlábot, Akzibot, Helbát, Afeket, és Réhobot.

32. És lakék Áser a Kananeus között, a földnek lakói között: mert ki nem üzé őtet.

33. Nafthali sem üzé ki Beth-sémesnek lakóit; és Bethanáthnak lakóit; hanem lakék a Kananeusok közt, a földnek lakói közt, és a Beth-sémes és Behanáth lakói adófizetők valának nékik.

34. És szoríták az Emoreusok a Dán fijait a hegyes földre: mert nem enegedik vala nékik, hogy alájöjjenek a völgybe:

35. Mert tetszik vala a lakás az Emoreusnak Har-héresben, Ajalonban * és Sahálbimban: de minekutánna a József házának keze rájok nehezedett volna, adófizetők levének.

36. Határa pedig az Emoreusnak vala a Hakrabbimusok hágójától fogva a kőszikla, és azon felűl.