BIRÁK KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Júda és Simeon hadakozások és győzedelmek: Adonibések vészedelme:
Othniel első Bíró: Kananeusok sok maradékai.
Vala pedig a Jósué halála után, megkérdék * az Izráel fijai az
Urat, mondván: Ki megyen fel közzűlünk, a megmaradott Kananeusra elsőben, hogy
hadakozzék ő ellene?
2. És monda az Úr: Júda menjen fel, ímé kezében adtam néki azt földet.
3. És monda Júda az atyafiának Simeonnak: Jer fel velem együtt a
nékem sorssal jutott örökségre, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen: és én is
elmegyek veled a néked sorssal jutott örökségre: és elméne ő vele Simeon.
4. És felméne Júda, és kezebe adá az Úr nékik a Kananeust és
Perizeust, és levágának bennek Bésekben tízezer férjfiakat.
5. És találák Adonibéseket Bésekben, és hadakozának ő ellene: és
megverék azt a Kananeust és Perizeust.
6. Elfuta annakokáért Adonibések, és üzék, és megfogák őtet, és
elvágák kezeinek és lábainak nagyujjait.
7. És monda Adonibések: Hetven Királyok, kiknek elvágattam vala
kezeiknek és lábaiknak nagyujjaikat, szedegetnek vala az én asztalom alatt: a
mint cselekedtem, úgy * fizetett nékem az Isen. És vivék őtet Jérusálembe és
meghala ott.
8. Mert hadakoztak vala a Júda fijai Jérusálem ellen, és megvévén
azt, levágták vala annak lakóit fegyvernek élivel, és a várost tűzzel
megégették vala.
9. És annakutánna alámenének a Júda fijai a Kananeus ellen való
hadakozásra, ki lakik vala a hegyes földön, és a délről való tartományban, és a
lapáczon:
10. Mert elment vala Júda a Kananeusra, ki lakik valal Hebronban,
neve pedig Hebronnak annakelőtte vala Kirjáth-árba; és megverték vala * Sésait
és Ahimánt, és Thálmait.
11. És onnan ment vala * Débirnek lakóira: neve pedig Débirnek az
előtt vala Kirjáth-séfer.
12. És monda Káleb: A ki megveri Kijáth-séfert, és megveszi azt,
néki adom Aksát az én leányomat feleségűl.
13. Megvevé pedig az a Kénáz fija Othniel, ki Kálebnek öccse vala:
és néki adá Aksát az ő leányát feleségűl.
14. Vala pedig hogy mikor Aksa menne az ő férje házához, arra
készteté őtet az ő férje, hogy az ő attyától * mezőt kérne, és leszálla a
szamárról; és monda néki Káleb: Mi dolgod vagyon?
15. És monda néki: Adj nékem áldást: mivelhogy száraz földet adtál
nékem, adj nékem vizeknek kútfejeit is: és ada néki Káleb alsó és felső
kútfejeket.
16. Kéneusnak * is pedig a Mózes ipának fijai felmentek vala a
pálmafáknak városából, a Júda fijaival Júdának pusztájára, melly vagyon Arádnak
délről való részében: mert elment vala Kéneus, hogy laknék a néppel.
17. És elméne Júda viszont az ő attyafiával Simeonnal, és megverék
a Kananeust, ki Séfátban lakik vala, és megpusztíták azt: és nevezé a * várost
Hormának.
18. Azután megvevé Júda Gézát és annak határát, Askelont és annak
határát, és Ekront és annak határát:
19. Mert vala az Úr Júdával, és bírá a hegyet: de nem üzé ki a
völgynek lakóit: mert vas * szekereik valának nékik.
20. És adák Kálebnek Hebront, * miképen szólott vala Mózes: és
kiüzé onnan az Anák három fijait.
21. Jebuzeust pedig Jérusálemnek lakóját ki nem * üzék a Benjámin
fijai; azokáért lakék Jebuzeus a Benjámin fijaival Jérusálemben mind e mai
napig.
22. Felment vala pedig a József háza is Béthelbe, és az Úr vala ő
vele.
23. És megkémlelteté a József háza Béthelt, melly városnak neve az
* előtt Lúz vala.
24. És látának a kémek egy férjfiat, ki abból a városból jú vala
ki, és mondának néki: Mutasd meg, kérlek bémenetelit e városnak, és jól tészünk
veled.
25. Ki megmutatá nékik a városnak bémenetelit, és levágák a város
népét éles fegyverrel; azt a férjfiat pedig és minden háznépét elbocsáták.
26. Elméne azért az a férjfiú Hittimnek földébe, és várost építe,
és nevezé azt Lúznak, melly annak neve mind e mai napig.
27. Nem * üzé ki pedig Manasse Bethséannak és az ő faluinak lakóit;
és Thahanáknak és faluinak lakóit; és Dórnak és faluinak lakóit; é Jibleámnak
és faluinak lakóit; és Megiddónak és faluinak lakóit; mert tetszik vala a
Kananeusnak a lakás azon a földön.
28. És mikor megerősödött volna az Izráel, a Kananeust adófizetővé
tevé: de mindenestől nem üzé ki őtet.
29. Efraim is nem * üzé ki a Kananeust, ki Gézerben lakik vala:
annakokáért lakék a Kananeus ő közötte Gézerben.
30. Zebulon sem üzé ki Kitronnak lakóit és Nahalólnak lakóit:
annakokáért közötte lakék a Kananeus, és adófizetők valának.
31. Áser sem üzé ki Akkónak lakóit és Sidonnal kakóit, Akhlábot,
Akzibot, Helbát, Afeket, és Réhobot.
32. És lakék Áser a Kananeus között, a földnek lakói között: mert
ki nem üzé őtet.
33. Nafthali sem üzé ki Beth-sémesnek lakóit; és Bethanáthnak
lakóit; hanem lakék a Kananeusok közt, a földnek lakói közt, és a Beth-sémes és
Behanáth lakói adófizetők valának nékik.
34. És szoríták az Emoreusok a Dán fijait a hegyes földre: mert nem
enegedik vala nékik, hogy alájöjjenek a völgybe:
35. Mert tetszik vala a lakás az Emoreusnak Har-héresben, Ajalonban
* és Sahálbimban: de minekutánna a József házának keze rájok nehezedett volna,
adófizetők levének.
36. Határa pedig az Emoreusnak vala a Hakrabbimusok hágójától fogva
a kőszikla, és azon felűl.