2. RÉSZ.

Az Isten követ által meginti a népet: Bálványozások az Izráelitáknak.

Felméne pedig az Úrnak Angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Felhozálak * titeket Égyiptomból, és hozálak titeket e földre, melly felől # megesküdtem vala a ti atyáitoknak, és mondék: Fel nem bontom az én szövetségemet veletek mind örökké;

2. Csak hogy ti ne tegyetek * frigyet e földnek lakóival: az ő oltáraikat # eltörjétek. És nem engedétek az én szómnak! Micsoda ez, a mit cselekedétek?

3. Annakokáért én is mondék: * Nem üzöm ki őket a ti orczátok elől, hanem lésznek mint tövisek a ti oldalaitokban, és azoknak isteneik néktek # botránkozástokra lésznek.

4. És lőn, hogy mikor az Úrnak Angyala ezeket szólaná az Izráel minden fijainak: felemelé a nép ő szavát, és sírának;

5. És nevezék azt a helyet Bókimnak és áldozának ott az Úrnak.

6. Elbocsátotta * vala pedig Jósué a népet, és elmentek vala az Izráel fijai kiki az ő örökségébe, hogy bírnák a földet.

7. És szolgála * a nép az Úrnak Jósuénak minden idejében és a Véneknek minden napjaikban, kik sok ideig éltek Jósué után, kik látták vala az Úrnak minden nagy dolgait, mellyeket cselekedett vala az Izráellel.

8. Meghala * pedig Jósué a Nún fija, az Úr szolgája, mikor volna száz tíz esztendős.

9. És eltemeték őtet az ő örökségének határában Timnát-héresben, Efraimnak hegyén, melly vagyon a Gahás hegynek észak felől való részéről.

10. És az az egész nemzetség gyüjteték az attyihoz: és támada más nemzetség ő utánnok, kik nem * tudják vala az Urat, sem pedig a dolgokat nem tudják, mellyeket cselekedett valaz az Izráellel.

11. Cselekedének pedig az Izráel fijai gonoszt az Úr szemei előtt, és szolgálának a Baálimoknak:

12. És elhagyván az ő attyoknak Urát Istenét, ki kihozta vala őket Égyiptomnak földéből, menének más idegen istenek után, a pogánynépeknek isteneik közzűl, kik valának körűlök, és meghajták magokat azoknak: azért az Urat haragra ingerlék.

13. Elhagyák, mondom, az Urat, és szolgálának a Baálnak és az Astarótnak.

14. És felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá őket a ragadozóknak kezekbe, és elragadozák őket: és * eladá őket a körűlöttök való ellenségeiknek kezekbe, és meg nem állhatának többé az ő ellenségeik előtt:

15. Valahován kimennek vala, az Úrnak keze vala ő ellenek gonoszra, a * mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküldt volt az Úr nékik; és igen megnyomordának.

16. Támaszt * vala pedig az Úr Bírákat, kik megszabadítanák őket a ragadozóknak kezekből.

17. De az ő Bíráikat sem hallgaták, hanem más idegen istenek után fertelmeskedének, és meghajták magokat előttök; eltávozának hamar az útról, mellyen jártak vala az ő eleik, és noha hallának az Úrnak parancsolatit, de nem cselekedének a képen.

18. Mert mikor támaszt vala az Úr nékik Bírákat, az Úr vele vala a Bíróval és megtartja vala őket az ő ellenségeiknek kezekből, a Bírónak minden napjaiban: * mert elváltoztatja vala az Úr az ő akaratját az ő fohászkodásokért, mellyet tésznek vala az őket nyomorgatók és szorongatók miatt.

19. De minekutánna a Bíró meghal vala: viszatérnek vala, és megfertéztetik vala magokat, sokkal inkább hogy nem mint az ő eleik, járván az idegen istenek után, szolgálván azoknak és meghajtván magokat azok előtt: Semmit el nem hagynak vala az ő cselekedetekben és kemény útokban.

20. Annakokáért felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és monda: Mivelhogy általhágta e nemzetség az én szövetségemet, mellyet parancsoltam az ő attyaiknak, és nem engedtek az én szómnak:

21. Én is * ki nem űzük ezután senkit az ő orczájok elől, a pogányok közzűl, kiket hagyott Jósué, minekutánna megholt;

22. Hogy azok által kisértsem az Izráelt, * ha megtartják é az Úrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az ő eleik, vagy nem?

23. Azokáért megmarasztá * az Úr e pogányokat, és ki nem üzé őket hamar, sem kezébe nem adá azokat Jósuénak.