3. RÉSZ.

A Kananán földén meghagyatott pogányok: a népnek Othniel, Ehud és Sámgár által lett szabadulása.

Ezek pedig a pogányok, kiket meghagyatott az Úr, hogy azok által kísértené az Izráelt, mind azokat, kik nem tudják vala a Kananeus ellen való hadakozásokat;

2. Csak e végre, hogy tanulnának az Izráel fijainak maradéki, és hogy megtanitaná az Isten azokat a hadakozásra: csak azokat tudniillik, kik annakelőtte azt nem tudták.

3. A Filiszteusoknak öt * Fejedelemségei, és mind a Kananeusok, és a Sídóniusok, és a Hiveusok, kik laknak vala a Libánon hegyén: a Baálhermon hegyétől fogva # Hámáthnak bémeneteléig.

4. Kik azért hagyattak vala meg, hogy megkísértené * ő általok az Úr az Izráelt, hogy tudná, ha engednének és az Úr parancsolatinak, mellyeket parancsolt az ő eleiknek Mózes által.

5. Lakának annakokáért az Izráel fijai a Kananeus, Hitteus, Emoreus, Perizeus, Hiveus és Jebuzeus között.

6. És vevék azoknak * leányaikat magoknak feleségűl, és az ő leányaikat adák azoknak fijainak, és szolgálának azoknak isteneiknek.

7. Tevének azért az Izráel fijai gonoszt az Úrnak szemei előtt, és elfelejtkezének az ő Urokról Istenekről: és szuolgálának * a Baálimoknak, és az Astarótnak.

8. Annakokáért felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és eladá őket Kúsán Riseáthaimnak, Mésopotámia Királyának kezébe; és szolgálának az Izráel fijai Kúsán Riseáthaimnak nyolcz esztendeig.

9. Kiáltának * pedig az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az Úr megszabadítót az Izráel fijainak és megtartá őket; Othnielt a Kénáz fiját, Kálebnek öccsét.

10. És mivelhogy ő rajta az Úrnak lelke vala, az Izráelért bosszút álla: Kimenvén pedig a hadba, kezébe adá néki az Úr Kúsán Riseáthaimot, Siriának Királyát, és megerősödék az ő keze Kúsán Riseáthaimon.

11. És megnyugovék a föld negyven esztendeig: és meghala Othniel a Kénáz fija.

12. Ismét gonoszt cselekedének az Izráel fijai az Úrnak szemei előtt: és megerúsíté az Úr Eglont Moábnak Kiráyát az Izráel ellen: azért mert gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt.

13. Ki hozzá gyüjté Ammonnak és Amáleknek fijait, és elmenvén megveré az Izráelt, és bírák a * pálmáknak városát.

14. És szolgálának az Izráel fijai Eglonnak a Moáb Királyának tizennyolcz esztendeig.

15. Kiáltának annakokáért az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az Úr * nékik megtartót, Ehudot, Gérának fiját, ki Jémininek fija vala, kinek a jobbkeze # haszontalan vala. És küldének az Izráel fijai ő általa jándékot Eglonnak a Moáb Királyának.

16. Szerze pedig magának Ehud egy kétélű kardot, mellynek egy singnyi vala a hossza, mellyel megövedezte vala magát az ő ruhája altt, az ő jobbtomporánál.

17. Bémutatá annakokáért az ajándékot Eglonnak a Moáb Királyának: (Eglon pedig felette igen kövér ember vala.)

18. Mikor pedig bémutatta volna az ajándékot, elbocsátá azokat, kik az ajándékot vitték vala.

19. Ő pedig hátatére a kőbányáktól, mellyek valának Gilgálhoz közel, és onda: Titkos beszédem vagyon veled, óh Király! Ki felele: Hallgass veszteg. És kimenének ő előle mindenek, kik állanak vala előtte.

20. Akkor Ehud béméne hozzá, (ő pedig ül vala nyári vacsoráló házában maga) és monda Ehud néki: Az Úrnak beszédét mondom néked. És felkele a királyi székből.

21. Akkor kinyujtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját jobbtomporáról, és béüté azt annak hasába.

22. És béméne még a markolatja is a vasa után, annyira hogy bérekesztené a kövéri a fegyvert, (mert ki nem vonhatá a kardot annak hasából) és kiomla a ganéja.

23. Általméne pedig Ehud a palotán, minekutánna bévonta volna a vacsoráló háznak ajtaját, és azt bézárlotta volna.

24. Mikor pedig kiment volna, annak szolgái bémenének, és láták, és ímé a vacsoráló háznak ajtai bézárattatva valának, és mondának: Bizony a hasát tiztítja a nyári vacsoráló háznak kamarájában.

25. És mikor sok ideig várták volna és ímé nem nyitná meg a vacsoráló háznak ajtaját, hozának kulcsot és megnyiták; És ímé az ő urok a földr esett vala halva.

26. Ehud pedig elszalad vala míg késének azok, és elhaladta a kőbányákat, és jutott vala Séhirába.

27. Mikor pedig jutott volna az övéihe, kürttel kürtöle az Efraim hegyén: és ő azok előtt vala.

28. És monda nékik: Jertek utánnam nékem: mert kezetekbe adtaaz Úr a ti ellenségteket Moábot: Alámenének annakokáért ő utánna, és elfoglalák a Jordánnak réveit Moábtól, és nem hagyának senkit azon általmenni.

29. És levágának Moábban akkor, úgymint tízezer férjfiat, minden gazdag és erős férjfiat; és senki el * nem szalada.

30. Megaláztaték Moáb azon a napon az Izráel keze alatt: és megnyugovék a föl nyolczvan esztendeig.

31. Ő utánna pedig volt Sámgár, * Anáthnak fija, és megöle a Filiszteusok közzűl hatszáz férjfiakat, egy örök # ösztönnel, és megtartá ő is az Izráelt.