4. RÉSZ.

Débora, Bárák, és Jáhel dolgairól.

Nem szünének meg pedig az Izráel fijai gonoszt * cselekedni az Úrnak szemei előtt, minekutánna Ehud meghala.

2. Azért adá őket az Úr Jábinnak a Kanaán Királyának kezébe, ki uralkodott vala Hásorban, (kinek seregének Hadnagya * vala Sisera,) ő pedig lakik vala a pogányok városában Harósethben.

3. És * kiáltának az Izráel fijai az Úrhoz: mert kilenczszáz vas szekerei valának néki, é ő elnyomta vala felette ign az Izráel fijait húsz esztendeig.

4. Débora pedig jövendőmondó * asszony, Lappidóthnak felesége, ítéi vala Izráelt akkor az időben.

5. Ő pedig lakik vala a Déborának pálmafája alatt, Ráma és Béthel között. Efraimnak hegyén; és felmennek vala az Izráel fijai ő hozzá törvényre.

6. És elüldé és elhivatá * Bárákót az Abinoám fiját Kédes Nafthalibó, és monda néki: Avagy nem parancsolta é meg az Izráelnek Ura Istene? Menj el és gyüjtsd egybe a népet a Thábor hegyére, és végy melléd tízezer férjfiakat Nafthalinak Izráel és Zebulonnak fijai közzűl.

7. És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, a Jábin seregének Hanagyát és az ő szekereit és az ő sokaságát, és kezedbe adom néked őtet.

8. És monda néki Bárák: Ha eljövéndesz vele, elmegyek: ha pedig el nem jövéndesz velem, nem megyek.

9. Ki felele néki: Én elmegyek veled de nem lészen tiéd a dícséret ez úton, a mellyet te követsz: mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. Felkele annakokáért Débora, és elméne Bárákkal Kédesbe.

10. Öszvegyüjtvén annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kédesbe, elvive magával tízezer férjfiakat, és elméne ő vele Débora is.

11. Héber pedig, ki a * Kéneusok közzűl való vala, elvált a Kajin néptől, Hobábnak a Mózes ipának fijától; és felvonta vala az ő sátorát Elonig Sahanaimban, melly vagyon Kédes mellett.

12. Hirré tevé pedig Siserának, hogy felment volna Bárák az Abinoám fija a Thábor hegyére.

13. Öszvegyüjté annakokáért Sisera minden szekereit, kilenczszáz vasszekereket, és minden népet, melly vala vele, a pogányoknak váosából Harósethből a Kison patakja mellé.

14. És monda Débora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap mellyen az Úr kezedbe adta Siserát: Avagy nem az Úr megen é ki előtted? És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer férjfiak ő utánna.

15. És megrontá * az Úr Siserát, és minden szekereket, és azt az egész tábort, fegyvernek élivel Bárák előtt; és leszálla Sisera a szekérből, és fut vala gyalog.

16. Bárák pedig üzé a szekereket és a tábort mind a pogányok városáig Harósethig: és elhulla gész tábora Siserának fegyvernek éle miatt, meg nem marada még csak * egy is.

17. Sisera pedig elszalada lábain Jáhelnek, a Kéneus * Háber feleségének sátorába: mert békesség vala Jábin között Hásornak Királya között, és a Kéneus Héber háznépe között.

18. És Kiméne Jáhel eleibe Siserának, és monda néki: Térj be éde suram, térj be én hozzám, ne félj! És bétére ő hozzá a sátorba, és befedé őtet lasnakkal.

19. És monda néki: Adja, kérlek, nékem innom egy kevés * vizet; mert szomjúhozom. És megnyita egy tejes tömlőt és inni ada néki, és bélepedé őtet:

20. Monda annakfelette néki: Állj a sátornak ajtajára, és ha valaki béjövénd és kérdénd téged, és ezt mondándja: Vagyon é itt valaki? Mondjad: Nincsen.

21. És vevé Jáhel a Héber felesége a sátornak szegét, és kezébe vevé a pőrölyt, * és titkon béméne ő hozzá, és béveré a szeget az ő vakszemébe, és bészegeződék a földbe, (ama pedig elfáradott vala, és elaludt vala) és így hala meg.

22. Ímé pedig Bárák üzi vala Siserát, és kiméne Jáhel néki eleibe, és monda néki: Jöszte, és megmutatom néked az embert, a kit keressz. Ki béméne ő hozzá, és ímé Sisera elnyulván ott fekszik vala halva, és a szeg az ő vakszemében vala.

23. Megalázá annak okáért az Isten az napon Jábint a kanaán királyát az Izráel fiai elôtt.

24. És az Izráel fiainak keze erôt vôn, és megkeményedék jábin ellen a kanaán királya ellen, mind addig míg nem elvsztenék jábint a kanaán királyát.