9. RÉSZ.

Abimélek, Gedeon fija megöli minden attyámfiait, Jóthámon kívűl.Mert mikor Abimélek a Jerubaál fija, Síkembe menvén az ő annyának attyámfiaihoz, szólott volna azoknak, és az ő annya attyának házának egész házoknépének, mondván:

2. Szóljatok, kérlek, Síkemben lakó minden férjfiaknak hallásokra: Mellyik jobb néktek: hogy uralkodjanak rajtatok a hetven férjfiak , Jerubaálnak minden fijai, vagy hogy uralkodjék rajtatok egy férjfiú: Megemlékezzetek pedig róla hogy én ti * csontotok és testetek vagyok.

3. És szólának az ő annya attyafiai Síkemben lakozó minden férjfiaknak hallásokra mind e beszédekkel; és halja az ő szívek Abimélek után; mert ezt mondák: Mi attyánkfia.

4. És adának néki hetven ezüstpénzt a Baálberitnek * házából, és azokkal fogada Abimélek henyélő és vándorló férjfiakat, kik járnának ő utánna.

5. És méne az ő attyának házához Ofrába, és megölé az ő vér szerint való attyámfiait, Jerubaálnak fijait, a hetven férjfiakat egy kövön: megmarada pedig Jothám Jerubaálnak legkissebb fija: mert elrejtette vala magát. *

6. Öszvegyüjték pedig magokat Síkemnek minden férjfia, és Milliónak egész háza, és elmenének és Királlyá tevék Abiméleket a Jósuétól felemeltetett * oszlopnak mezején, melly vala Síkemben.

7. Melly dolgot mikor megmondották volna Jóthámnak, elméne és megálla a Gérizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és monda nékik: Halljátok meg az én beszédemet Síkemnek férjfiai, úgy hallgasson meg titeket az Isten!

8. Elmenvén egyszer a fák, hogy választanának Királyt magoknak, mondának az olajfának; Uralkodjál rajtunk.

9. Kiknek felele az olajfa: Elhagyjam é az én kövérségemet, mellyel tisztelnek isteneket, és embereket, és elmenjek, hogy uralkodjam a fákon?

10. Mondának továbbá a fák a fügefának: Jer el te, és uralkodjál rajtunk.

11. Kiknek felele a fügefa: Elhagyjam é az én édességemet, és az én jó gyümölcsömet, hogy elmenjek és uralkodjam a fákon?

12. Mondának annakfelette a fák a szőlőtőnek: Jer el te, uralkodjál rajtunk.

13. Kiknek felele a szőlőtő: Elhagyjam é az én mustomat, melly megvidámítja az Isteneket és az * embereket: és elmenjek, hogy uralkodjam a fákon?

14. Mondának végezetre minden fák a galagonyatövisnek: Jer el te, uralkodjál rajtunk. *

15. Kiknek felele a galagonya: Ha igazán Királlyá kentek engem ti rajtatok: jöjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban; hogyha nem: jöjjön tűz ki a galagonyából, és égesse meg a Libánonnak czédrusait.

16. Hasonlóképen most, ha igazén híven cselekedtetek, hogy Királlyá választottátok Abiméleket. és jól cselekedtetekJerubaállal és az ő házával, és annakfelette az ő kezeinek érdeme szerint cselekedtetek ő vele;

17. Mert hadakozott * az én atyám érettetek, és az ő életével semmit nem gondolván, kimente titeket a Midián kezéből.

18. Ti pedig feltámadtatok az én atyámnak háza ellen most, és megölétek * az ő fijait, hetven férjfiakat egy kövön, és Királlyá tettétek Abiméleket, az ő szolgálóleányának fiját a Síkem férjfian; mert attyátokfia.

19. Ha mondom, igazán és híven cselekedtetek Jerubaállal és az ő házával ma: örüljetek Abiméleknek, és ő is örüljön néktek.

20. Hogyha nem: jöjjön tűz ki Abimélekből, és eméssze meg * a Síkem férjfiait és a Milló házát, és jöjjön tűz ki a Síkem férjfiaiból és a Milló házából, és eméssze meg # Abiméleket.

21. És elfuta Jóthám, elfuta, mondom, és elméne Beérbe, és ott lőn Abiméleknek az ő báttyának orczája előtt.

22. Uralkodék pedig Abimélek Izráelen három esztendeig.

23. Bocsáta pedig az Isten Abimélek és Síkem férjfiai közzé gonosz lelket, és vétkezének a Síkem férjfiai Abimélek ellen:

24. Hogy eljőne a Jerubaálnak hetven fijain tett bosszúság, azaz hogy megbüntettetnék Abimélek az ő attyafiainak vérekért, ki megölte vala azokat; a Síkemnek férjfiai is megbüntettetnének, kik megerősítették * vala az ő kezeit hogy megölné az ő attyafiait.

25. És vetének néli lest a Síkem férjfiai a hegyeknek tetején, és megfosztnak vala mindent, melly dolgot megmondának Abiméleknek.

26. Annakfelette eljövén Gahál az Ébed fija, és az ő attyafiai, mikor mentek volna Síkembe, hívének néki a Síkem férjfiai;

27. Annyira, hogy kimenvén a mezőbe, bátorsággal szednék az ő szőlőjöket, és azt nomják, és örülnének: és bémennének az Isteneknek * házába, és ennének, innának, és szidalmaznák Abiméleket.

28. Monda pedig Gahál, az Ébed fija: Kicsoda Abimélek, és micsoda Síkem, hogy szolgáljunk néki? Nemde nem Jerubaál fija é? Avagy kicsoda Zébul, az ő Fejedelme,? Szolgáljatok inkább Síkem Fejedelmének a Hámor polgáraival; miért szolgálnánk mi ennek?

29. És vajha e nép én birodalmamban volna, hogy megölném Abiméleket! És monda Abimélek felől: öregbitsd meg te seregedet, és jöjj ki!

30. Hallván pedig Zébul a városnak Fejedelme, Gaháénak az Ébed fijának beszédeit, megharaguvék felette igen.

31. És küldé követeket Abimélekhez Thórma városba, mondvánÉ é Gahál, az Ébed fija, és az ő attyafiai Síkembe jöttek, kik a várossal együtt ellened akarnak támadni.

32. Most annakokáért kelj fel éjszaka te és a nép, melly veled vagyon, és leselkedjél a mezőben;

33. És jó reggel napkeletkor felkelvén, indulj reá a városra, és mikor ő és az ő népe kimegyen te reád: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.

34. Felkele azért Abimélek és minden nép, ki vala ő vele, éjszaka és leselkedének a Síkembeliek ellen, négy leshelyen.

35. És kijöve Gahál Ébednek fija, és megálla a város kapujának bémeneteliben: mert immár felkölt vala Abimélek és a nép, ki vele vala a lesekből.

36. Látván pedig Gahál a népet, monda Zebulnmak: Ímé nép jő alá a hegyeknek tetejéről: kinek felele Zébul: A hegyeknek árnyékát látod mint embereket.

37. Akkor ismét szólván Gahál monda: Ímé nép jő alá a hegyek tetejéről, mert egy sereg jő vala Mehonenim mezejének útán.

38. Monda pedig néki Zébul: Hol vagyon most a te szád, mellyel ezt mondod vala: Kicsoda az Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Avagy nem az a nép é ez, a kit megutáltál? Menj ki kérlek most, és hadakozzál ellene!

39. És kiméne Gahál a Síkem férjfiai előtt, és viva Abimélek ellen.

40. De megüzé őtet Abimélek , minekutánna kezdett volna futni az ő orczája előtt; és sokan elhullának sebesek a kapunak bémeneteléig.

41. Marada pedig Abimélek Arumában: és kiüzé Zébul Gahált és az ő attyafiait, hogy ne maradna Sikemben.

42. Másodnapon is kiméne a nép a mezőkre, és megmondák Abiméleknek.

43. Elvivé annakokáért a népet és elosztá őket három részre, és lesek hánya a mezőben; és mikor látta volna, hogy a nép jő ki a városból, feltámada ellenek, és megveré őket.

44. Mert Abimélek és a vele való sereg, nagy serénységgel a város kapuját ostromolják vala: A más két sereg pedig szabadon cselekedvén mind azok ellen, kik valának a mezőben; megverék őket.

45. Abimélek továbbá vívá a várost mind az egész nap, és megvevé azt, és a népet, melly benne vala, megölé; és elrontá a várost, és sóval behinté.

46. Hallván pedig ezt a Síkem tornyának férjfiai, az erősségbe menének, a Berit * Isten házába.

47. Megmondák pedig Abiméleknek, hogy ott gyűltek volna öszve a Síkem tornyának minden ffféi.

48. És felméne Abimélek a Sálmon hegyére maga és az egész nép, melly vala ő vele: és vőn Abimélek fejszéket kezébe, és vága fáknak ágait, mellyeket felszede és vállára raka; és monda a népnek, melly vele vala: Mit cselekedém láttátok, siessetek, cselekedjetek ti is úga, mint én.

49. Vága annakokáért az egész nép is kiki magának égakat, és utánna menének Abiméleknek, és lerakák a vár körül, és meggyujták tűzzel a várat ő reájok; és meghalának a Síkem tornyának minden férjfiai, közel ezer férjfiak és asszonyok.

50. Elméne továbbá Abimélek Thébesbe, és táborba szálla Thébes ellen, és megvevé azt.

51. Vala pedig egy erős torony a város közepében, és oda szaladának minden férjfiak és asszonynépek, és a városnak minden lakosai: és bézárlák magokat, és a toronynak padlására menének fel.

52. Méne pedig Abimélek mind a toronyig és vívá azt: és közelíte mind a torony ajtajáig, hogy megégetné azt tűzzel.

53. Akkor aláhajíta * egy asszonyember egy malomkő darabot Abiméleknek fejére, és betöré néki az agyakoponyáját.

54. Ki mindjárt oda híván az ő fegyverhordozó apródját, monda néki:Vond ki a te fegyveredet és ölj meg engemet, hogy ne mondják, * felőlem: asszonyember ölte meg őtet! Általüté azért őtet az ő apródja, és meghala.

55. Látván annakokáért az Izráel férjfiai , hogy megholt volna Abimélek, elméne kiki az ő helyére.

56. Így megfizeté * az Isten a gonoszt Abiméleknek, mellyet cselekedett vala az ő attyával, megölvén az ő hetven attyafiait.

57. Annakfelette minden * gonoszt visszaada a Síkem férjfiainak fejelre az Isten; és megteljesedék ő rajtok a Jóthám # átka, ki Jerubaál fija vala.