14. RÉSZ.
Sámsonnak menyegzője és meséje.
Aláméne pedig Sámson Timnátba, és láta egy asszonyembert Timnátban,
ki a Filiszteusoknak leányai közzűl való vala.
2. És felméne és megjelenté az ő attyának és annyának, és monda:
Egy asszonyembert láttam Timnátban, a Filiszteusok leányai közzűl, most
annakokáért vegyétek azt feleségűl nékem.
3. És monda néki az ő attya és annya: Nincsen é a te atyádfiainak
leányai között és minden én népem között asszony, hogy te elmégy és venni
akarsz feleséget magadnak a körűlmetéletlen Filiszteusok közzűl? Felele Sámson
az ő attyának: Azt vegyed * nékem: mert a tetszik az én szemeim előtt.
4. Az ő attya és annya pedig nem tudják vala, hogy az Úrtól volna
ez, hogy alkalmatosságot keresne a Filiszteusoktól: mert az időben a
Filiszteusok uralkodnak vala az Izráelen.
5. Aláméne annakokáért Sámson attyával és annyával Timnátba. És
mikor jutottak volna Timnátnak szőlőhegyére, ímé egy oroszlánkölyök ordítván
jöve eleibe.
6. És * felindítá őtet az Úrnak lelke, és ketté # szakasztá azt,
miképen ketté szakasztatik a gödölye, noha semmi nem vala kezében; és nem mondá
meg az ő attyának és annyának mit cselekedett vala.
7. Aláméne azután és szóla az asszonyembernek, a ki * tetszett vala
Sámsonnak szemei előtt.
8. Megtére pedig egynehány nappal azután, hogy haza vinné őtet, és
oda tére, hogy látná az oroszlánnak holttestét; és ímé egy raj méh vala az
orsozlánnak holt tagjában, és méz.
9. Mellyet mikor kezébe vett volna, sietve megyen vala és eszik
vala: ki mikor jutott volna az ő attyához és annyához, ada nékik is, és evének;
de nem mondá meg, hogy az orsozlánnak holtestéből vette vona ki a mézet.
10. És azután aláméne az ő attya az asszonyemberhez, és tőn
lakodalmat ott Sámson: mert úgy szoktak vala cselekedni az ifjak.
11. Mikor pedig néznék őtet a Filiszteusok, vévén adának ő mellé
harmincz ifjú vendégtársakat, hogy ő vele lennének.
12. Monda nékik Sámson: Vetek előtökbe most egy mesét, ha
megmondandjátok azt nékem a lakodalomnak hét napjain, és eltalálándjátok: adok
néktek harmincz inget, és harmincz öltözőruhákat. *
13. Ha pedig meg nem mondhatjátok nékem; ti adjatok nékem harmincz
igent, és harmincz öltözőruhákat. Kik felelének néki: Mond elő a te mesédet,
hadd halljuk.
14. És monda nékik: Az evőállatból étek jöve ki, és az erősből
édesség jöve ki. És meg nem mondhaták azt a mesét három egész napon.
15. Lőn annakokáért hetednapon, mondának a Sámson feleségének: Add
tanácsúl a te férjednek, hogy jelentse meg nékünk a mesét, hogy valamiképen meg
ne égessünk téged, és a te attyádnak házát tűzzel. Avagy a mi örökségünknek
elnyerésére hívtatok é, vagy nem?
16. És síra Sámsonnak felesége ő előtt, és monda: Bizony gyűlölsz
engemet, és nem szeretsz engemet; mesét vetél eleikbe az én népem fijainak, és
mindazáltal nékem meg nem jelentetted. Ki monda néki: Ímé az én atyámnak és
anyámnak meg nem mondottam, és néked mondanám meg?
17. Síra annakokáért ő előtt hét egész napokon, mellyeken vala a
lakodalom. Lőn pedig, hogy hetedik napon megmondaná néki: mert * szorongatja
vala őtet: és az asszony megmondá a mesét az ő népe fijainak.
18. Mondának annakokáért néki a városnak férjfiai hetednapon,
minekelőtte elenyésznek a nap: Micsoda édesb a méznél, és micsoda erősebb az
oroszlánnál? Ki monda nékik Ha nem * szántottatok volna az én üszőmön, el nem
találtátok volna az én mesémet.
19. És felindítá őtet az Úrnak lelke, és aláméne Askelonba, és
megöle azok közzűl harmincz férjfiat, és az ő öltözeteket levonván, ada
különb-különb öltözetiruhákat azoknak, kik megfejtették vala a mesét; és
felgerjede az ő haragja, és felméne az ő attyának házához.
20. Azért a Sámson felesége méne az ő társához, * kit társaságába
vett vala.