15. RÉSZ.
Sámson a vetéseket felperzseli; egy szamárállal ezer Filiszteusokat
ver le.
Lőn pedig néhány napok után a búzaaratásnak napjaiban, meglátogatá
Sámson az ő feleségét egy kecskegödölyével, és ezt mondá: Bémegyek az én
feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őtet bémenni az ő attya:
2. Mert ezt mondá néki az attya: Azt gndolám, hogy gyűlölnéd őtet,
annakokáért adámá őtet a te * társadnak: az ő öccse nemde nem szebb é annál?
Legyen tiéd az most helyében.
3. És monda néki Sámson: Ártatlan leszek én most a Filiszteusoktól,
ha gonoszt cselekeszem nékik!
4. Elmenvén annakokáért Sámson, foga háromszáz rókákat, és égő
üszögöket vévén, egyiknek a farkát a másikhoz köté, és egy-egy üszögöt tőn
minden két-két rókának farka közzé.
5. Annakutánna tüzeet gyujta az üszögökbe, és kibocsátá azokat a
Filiszteusoknak vetésekbe; és felgyujtá mind a gabonakalangyákat, mind a
vetéseket, mind a szőlőhegyeknek, és mind az olajfáknak erdeit.
6. És mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondának:
Sámson, Thimnéus veje; mivelhogy elvette az ő feleségét, és adta őtet az ő *
társának: Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és az
ő attyát tűzzel.
7. Kiknek monda Sámson: Ha először cselekedtétek volna ezt, a mit
most: megelégedtem volna rajta, de boszúmat állom még rajtatok, és annautána
megszünöm.
8. Annakokáért megveré őket válloktól fogva mind tomporokig, nagy
veszedelemmel: és alámenvén leüle az Ethám kősziklának tetején.
9. Felmenének pedig a Filiszteusok és táborba szállának Júdában, és
letelepedének Lékhi nevű helyen.
10. És mondának a Júda férjfiai: Valyon mire jöttetek fel ellenünk?
Felelének: Hogy megkössük Sámsont azért jöttünk, hogy cselekedjünk úgy vele, a
mint ő velünk cselekedett.
11. Alámenének annakokáért háromezer férjfiak Júdából az Ethám
kőszikla tetejére, és mondának Sámsonnak: Nem tudod é hogy uralkodnak rajtunka
Filiszteusok? És miért cselekedted tehát ezt nékünk? Felele nékik: A miképen
cselekedtek * velem, én is úgy # cselekedtem velek.
12. Mondának annakfelette néki; Azért jöttünk alá, hogy megkössünk
téged, hogy kezekbe adjunk téged a Filiszteusoknak. Felele nékik Sámson:
Esküdjetek meeg nékem, hogy reám nem rohantok ti.
13. Akkor mondának néki illyen szóval: Nem rohanunk, hanem erősen
megkötünk téged, és kezekbe adunk téged nékik, de meg nem ölünk téged. Megköték
azért őtet két új kötéllel, és elvivék őtet a kőszikláról.
14. Ki mikor jutott volna a Lékhi nevű helyhez, a Filiszteusok
kiáltnak vala örömökben, hogy eleikbe jőne. Felindítá pedig őtet az Úrnak
lelke, és levének a kötelek, mellyek valának az ő karjain, mint a len, mellyet
a tűz megéget, és elszakadozának a kötések az ő kezeiről.
15. És talála egy nyers szamárállat és kinyujtván kezét felvevé
azt, és * levere azzal ezer férjfiakat.
16. És monda Sámson: A szamárnak állával rakást, sőt két rakást, a
szamárnak állával agyon verék ezer férjfiakat.
17. És mikor véget tett volna a szólásban, elveté az állat az ő
kezéből, és nevezé azt a helyet Ramáth-lékhinek.
18. Azután megszomjúhozék felette igen, és kiálta az Úrhoz, és
monda: Te adtad a te szolgádnak keze által ezt a nagy diadalmat; most pedig
meghalok szomjúval, és esem a körűlmetéletleneknek * kezekbe.
19. Akkor meghasíta az Isten egy zápfoghoz hasonló * kősziklát, és
vizek jövének ki belőle, és ivék, és ereje megjöve, és megélede: Annakokáért
nevezé azt a helyet Isten nevének segítségűl hivása forrásának, melly vagyon a
Lékhi nevű helyben mind e mai napig.
20. És ítélé Izráelt a Filiszteusoknak idejében húsz * esztendeig.