17. RÉSZ.

Mika az ő annyával egybe házoknál bálványt emelnek.

Vala pedig egy férjfiú Efraimnak hegyéről, kinek neve Míka vala.

2. És monda az ő annyának: Az ezer és száz ezüstpénzek, mellyek elviteettek vala tőled, mellyekért átkozódál én hallásomra, ímé az az ezüst én nálam vagyon, én vettem el azt. És monda az ő annya: * Megáldattatott vagy édes fiam az Úrtól.

3. Megadá annakokáért az ezer és száz ezüstpénzt az ő annyának. És monda az annya: Bizonyára szenteltem vala azt az ezüstöt az Úrnak az én kezemből, hogy adnám azt néked én fiamnak, hogy csináltatnál abból faragott és öntött bálványt; annakokáért most megadom azt néked.

4. Mindazáltal megadá az ezüstöt az ő annyának, és elvivé az annya a kétszáz pénzt az * ötvösnek, és csinála abból faragott és öntött képet, és lőn a Míka házában.

5. A Míka házánál pedig vala a bálványoknak háza * és csinála Efódot és képeket, és megszentelé az ő fijai közzűl egynek kezét, és lőn Papja őnéki.

6. A napokban nem * vala Király Izráelben; kinek-kinek a mi jónak tetszik vala az ő szemei előtt, azt cselekeszi vala.

7. Vala pedig egy ifjú Júdának Bethleheméből, Júdának nemzetségéből való, ki mivelhogy Lévita vala, oda bujdosott vala.

8. És mikor kiment volna az a férjfiú Júdának Bethlehem városából, hogy széllely járna, a hol magának alkalmas helyet találna: juta az Efraim hegyére a Míka házához, az ő útát elvégezvén.

9. És monda néki Míka: Honnan jösz? Felele néki: Lévita vagyok én, Júdának városából Bethlehemből jövök, és én járok s kelek a hol helyet találok.

10. És monda néki Míka: Maradj meg nálam, és légy * nékem atyám helyett és Papm helyett; én pedig adok néked tíz ezüstpénzt esztendőnként és két öltözőruhát, és eledelt: és elméne ő vele a Lévita.

11. És tetszék a Lévitáknak hogy megmaradjon ő nála: és lőn néki az az ifjú mint egy az ő fijai közzűl.

12. És megszentelé Míka a Lévitának kezét, és lőn néki az az ifjú, Pap helyett: Annakokáért lakék Míkának házában.

13. És monda Míka: Most tudom, hogy jól tészen velem az Úr: mert e Lévita nékem Papom.