18. RÉSZ.
A Dán nemzetsége Láis várost megveszi, és a bálványimádást
elterjeszti.
A napokban nem * vala Király Izráelben: és a a napokban a Dán
nemzetsége keres vala magának örökséget hogy laknék rajta: mert nem esett vala
néki elég sorsa mind a napig az Izráel nemzetségei között örökségűl.
2. Küldének annakokáért a Dán fijai az ő házoknépe közzűl öt
férjfiakat, az ő határokból Czórából és Estháolbó erős férjfiakat, hogy
megkémlelnék a földet, és igen jól megnéznék azt, és mondának nékik: Menjetek
el, kémleljétek meg a földet. Kik mikor mentek volna az Efraim * hegyére
Míkának házáig, ott hálának.
3. Mikor pedig volnának a Míka házánál, megesmérék az ifjú *
Lévitának szavát, és oda térének és mondának néki: Ki hozott téged ide, és mit
csinálsz itt, és mi dolgod vagyon néked itt?
4. Felele nékik: Illyen s illyen * dolgokat cselekedett velem Míka,
és bérbe fogadott meg engemet, hogy Papja helyett lennék néki.
5. És mondának néki: Tudd meg kérünk az Istentől, hadd tudjuk meg
ha szerencsés lészen é a mi útunk, mellyen járunk.
6. És felele nékik a Pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt
vagyon a ti útatok, mellyen jártok.
7. Annakokáért elmenének azok az öt férjfiak, és jutának Láisba: és
láták a népet, melly vala benne, hogy nagy bátorsággal laknék, és a
Sídoniusoknak szokások szerint nyugodnék, és bíznék abban, hogy nem volna
senki, a ki megszégyenítné őket valamiben az egész földön, sem a ki örökségűl
magának foglalná az országot, és hogy távol volnának a Sídoniusoktól, és
szövetségek nem volna senkivel.
8. Haza térvén pedig az ő attyokfiaihoz Czórába és * Estháolba,
mondának az ő attyokfiai: Micsoda jóval járátok?
9. És mondának: Keljetek fel és menjünk fel reájok; mert láttuk a
földet, és ímé igen jó: és ti veszteg ültök? Ne legyetek restek a menetelre,
hogy bémehessetek a földnek bírására.
10. (Mikor bémenéndetek, igen magaelhit emberekhez mentek bé:
Továbbá bő földű tartomány az): Mert kezetekbe adja az Isten azt a helyet,
mellyben semmi állatnak nincsen szüksége, valami földben terem.
11. Elmenének annakokáért onnan Dán nemzetségéből Czórából és
Estháolból hatszáz férjfiak, kik hadiszerszámokkal felkészültek vala.
12. És felmenének, és táborba szállának Júdának városába
Kirjáth-jeárimba: Annakokáért hívák azt a helyet Dántáborának * mind e mai
napig: vagyon pedig az túl Kirjáth-jeárimon.
13. És onnan általmenvén * Efraim hegyére, menének a Míka házáig.
14. És szólának az * öt férjfiak, kik mentek volna a Láis földét
kémlelni, és mondának az ő attyokfiainak: Nem tudjátok é, hogy e házakban
vagyon, Efód és # képek, faragott és öntött kép? most annakokáért értsétek meg,
mit cselekedjetek.
15. És bétérének oda és menének az ifjú Lévita házához, ki vala
Míka házánál: és köszönének néki nagy békességesen.
16. A hatszáz férjfiak pedig hadakozó szerszámokkal felkészülvén, a
kapunak ajtajánál állanak vala, kik valának a Dán fijai közzűl.
17. És felmenvén az öt férjfiak, * kik mentek vala a földet
kémlelni, bémenvén oa, elvivék az Efódot, a képeket, és az ezüstből faragott és
öntött szerszámokat; a Pap pedig áll vala a kapu ajtajánál, a hatszáz hadakozó
szerszámokkal felkészült férjfiakkal.
18. Ezek, mondom, bémenvén a Míka házához, elvivék az ezüstből *
faragott és öntött szerszámokat, az Efódot és a képeket. És monda nékik a Pap:
Mit míveltek?
19. Kik felelének: Hallgass, tedd a szádra kezedet, és jer el
velünk, és légy * atyánk helyett nékünk, és Papunk helyett: Mellyik jobb, az é
hogy egy ember házának Papja légy, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és
háznépnek légy Papja?
20. És örvende a Papnak szíve: És elvivé az Efódot, a képekeet és a
faragott szerszámot, és a nép közibe méne.
21. És eltérvén elmenének, és az ő gyeermekiket, barmaikat és drága
jószágokat magok eleikben rendelék.
22. Mikor pedig messze volnának immár a Míka házától: a férjfiak
kik valának a házakban mellyek valának a Míka házának szomszédságában,
öszvegyülének, és utánnok menének a án fijainak;
23. És kiáltván a Dán fijai után, hátrafordíták az ő orczájokat, és
mondának Míkának: Mi dolgod vagyon, hogy felgyülekeztél?
24. Felele: Az én * isteneimet, kiket csináltam, elvittétek, és az
én papomat, és elmenteletek: És micsodám vagyon immár nékem több? s mégis azt
mondjátok nékem, mi dolgom vagyon?
25. Kinek felelének a Dán fijai: Ne halljuk a te szódat többé, hogy
valamiképen a megkeseredett szívű férjfiak reátok ne rohanjanak, és el ne
veszessed életedet, és a te házadnépének életét.
26. És menten-mennek vala a Dán fijai az ő útjokon. Látván pedig
Míka, hogy erősbek volnának ő nálánál, visszatére és haza méne.
27. Ők azért elvivén a mellyeket * csinált vala Míka, és az ő
papját; menének Láisra, a megnyugodt és magahitt népre, és megverék őket
fegyvernek élivel, és a várost meggyujták tűzzel.
28. És nem lőn megszabadító: mert messze vala Sídontól, és semmi
szövetségek nem vala nékik senkivel, Láis pedig vala a * Beth-réhob völgyében;
és megépítvén a várost, benne lakának.
29. És nevezéka várost * Dánnak, az ő attyoknak # Dánnak nevéről,
ki születtetett vala Izráelnek: Mert Láis vala először neve a városnak.
30. És * felállaták magoknak a Dán fijai azt a faragott képet;
Jónathán pedig, ki Gersomnak a Manasse fijának fija vala, ő és az ő fijai Papok
valának Dán nemzetségében, mind a föld fogságának idejéig.
31. Felállaták, mondom, magoknaka Míka faragott képét, mellyet
csinált vala, mind a napokon, mellyekben vala az Istennek háza * Silóban.