18. RÉSZ.

A Dán nemzetsége Láis várost megveszi, és a bálványimádást elterjeszti.

A napokban nem * vala Király Izráelben: és a a napokban a Dán nemzetsége keres vala magának örökséget hogy laknék rajta: mert nem esett vala néki elég sorsa mind a napig az Izráel nemzetségei között örökségűl.

2. Küldének annakokáért a Dán fijai az ő házoknépe közzűl öt férjfiakat, az ő határokból Czórából és Estháolbó erős férjfiakat, hogy megkémlelnék a földet, és igen jól megnéznék azt, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek meg a földet. Kik mikor mentek volna az Efraim * hegyére Míkának házáig, ott hálának.

3. Mikor pedig volnának a Míka házánál, megesmérék az ifjú * Lévitának szavát, és oda térének és mondának néki: Ki hozott téged ide, és mit csinálsz itt, és mi dolgod vagyon néked itt?

4. Felele nékik: Illyen s illyen * dolgokat cselekedett velem Míka, és bérbe fogadott meg engemet, hogy Papja helyett lennék néki.

5. És mondának néki: Tudd meg kérünk az Istentől, hadd tudjuk meg ha szerencsés lészen é a mi útunk, mellyen járunk.

6. És felele nékik a Pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt vagyon a ti útatok, mellyen jártok.

7. Annakokáért elmenének azok az öt férjfiak, és jutának Láisba: és láták a népet, melly vala benne, hogy nagy bátorsággal laknék, és a Sídoniusoknak szokások szerint nyugodnék, és bíznék abban, hogy nem volna senki, a ki megszégyenítné őket valamiben az egész földön, sem a ki örökségűl magának foglalná az országot, és hogy távol volnának a Sídoniusoktól, és szövetségek nem volna senkivel.

8. Haza térvén pedig az ő attyokfiaihoz Czórába és * Estháolba, mondának az ő attyokfiai: Micsoda jóval járátok?

9. És mondának: Keljetek fel és menjünk fel reájok; mert láttuk a földet, és ímé igen jó: és ti veszteg ültök? Ne legyetek restek a menetelre, hogy bémehessetek a földnek bírására.

10. (Mikor bémenéndetek, igen magaelhit emberekhez mentek bé: Továbbá bő földű tartomány az): Mert kezetekbe adja az Isten azt a helyet, mellyben semmi állatnak nincsen szüksége, valami földben terem.

11. Elmenének annakokáért onnan Dán nemzetségéből Czórából és Estháolból hatszáz férjfiak, kik hadiszerszámokkal felkészültek vala.

12. És felmenének, és táborba szállának Júdának városába Kirjáth-jeárimba: Annakokáért hívák azt a helyet Dántáborának * mind e mai napig: vagyon pedig az túl Kirjáth-jeárimon.

13. És onnan általmenvén * Efraim hegyére, menének a Míka házáig.

14. És szólának az * öt férjfiak, kik mentek volna a Láis földét kémlelni, és mondának az ő attyokfiainak: Nem tudjátok é, hogy e házakban vagyon, Efód és # képek, faragott és öntött kép? most annakokáért értsétek meg, mit cselekedjetek.

15. És bétérének oda és menének az ifjú Lévita házához, ki vala Míka házánál: és köszönének néki nagy békességesen.

16. A hatszáz férjfiak pedig hadakozó szerszámokkal felkészülvén, a kapunak ajtajánál állanak vala, kik valának a Dán fijai közzűl.

17. És felmenvén az öt férjfiak, * kik mentek vala a földet kémlelni, bémenvén oa, elvivék az Efódot, a képeket, és az ezüstből faragott és öntött szerszámokat; a Pap pedig áll vala a kapu ajtajánál, a hatszáz hadakozó szerszámokkal felkészült férjfiakkal.

18. Ezek, mondom, bémenvén a Míka házához, elvivék az ezüstből * faragott és öntött szerszámokat, az Efódot és a képeket. És monda nékik a Pap: Mit míveltek?

19. Kik felelének: Hallgass, tedd a szádra kezedet, és jer el velünk, és légy * atyánk helyett nékünk, és Papunk helyett: Mellyik jobb, az é hogy egy ember házának Papja légy, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy Papja?

20. És örvende a Papnak szíve: És elvivé az Efódot, a képekeet és a faragott szerszámot, és a nép közibe méne.

21. És eltérvén elmenének, és az ő gyeermekiket, barmaikat és drága jószágokat magok eleikben rendelék.

22. Mikor pedig messze volnának immár a Míka házától: a férjfiak kik valának a házakban mellyek valának a Míka házának szomszédságában, öszvegyülének, és utánnok menének a án fijainak;

23. És kiáltván a Dán fijai után, hátrafordíták az ő orczájokat, és mondának Míkának: Mi dolgod vagyon, hogy felgyülekeztél?

24. Felele: Az én * isteneimet, kiket csináltam, elvittétek, és az én papomat, és elmenteletek: És micsodám vagyon immár nékem több? s mégis azt mondjátok nékem, mi dolgom vagyon?

25. Kinek felelének a Dán fijai: Ne halljuk a te szódat többé, hogy valamiképen a megkeseredett szívű férjfiak reátok ne rohanjanak, és el ne veszessed életedet, és a te házadnépének életét.

26. És menten-mennek vala a Dán fijai az ő útjokon. Látván pedig Míka, hogy erősbek volnának ő nálánál, visszatére és haza méne.

27. Ők azért elvivén a mellyeket * csinált vala Míka, és az ő papját; menének Láisra, a megnyugodt és magahitt népre, és megverék őket fegyvernek élivel, és a várost meggyujták tűzzel.

28. És nem lőn megszabadító: mert messze vala Sídontól, és semmi szövetségek nem vala nékik senkivel, Láis pedig vala a * Beth-réhob völgyében; és megépítvén a várost, benne lakának.

29. És nevezéka várost * Dánnak, az ő attyoknak # Dánnak nevéről, ki születtetett vala Izráelnek: Mert Láis vala először neve a városnak.

30. És * felállaták magoknak a Dán fijai azt a faragott képet; Jónathán pedig, ki Gersomnak a Manasse fijának fija vala, ő és az ő fijai Papok valának Dán nemzetségében, mind a föld fogságának idejéig.

31. Felállaták, mondom, magoknaka Míka faragott képét, mellyet csinált vala, mind a napokon, mellyekben vala az Istennek háza * Silóban.