19. RÉSZ.

A Gibeabeliek a Lévita feleésével éktelenül halálig paráználkodnak.

Vala továbbá a napokban, mellyekben Király * nem vala Izráelben, egy Lévita, ki mintegy jövevény lakik vala Efraim hegyének oldalán: és vőn magának egy asszonyt hálótársúl, Júdának városából Bethlehemből.

2. Paráználkodék pedig ő nála az ő hálótársa, és elméne tőle haza, az ő attyának házához Júdának Bethlehemébe: és lőn ott négy hónapokon.

3. Felkelvén pedig az ő férje, utánna méne, hogy szólana néki szép beszédekkel, és meg hozná őtet, vivén magával egy gyermeket, és két szamárt. Az pedig bévivé őtet az ő attyának házába: kit mikor látott volna a leánynak attya, örüle az ő jövetelének.

4. És megölelgeté őtet az ő ipa, a leánynak attya; és lőn ő nála három napon: és evének, ivának, és ott hálának.

5. Lőn pedig negyednapon, mikor jó reggel felköltek volna, felkele ő is hogy elmenne: Akkor monda a leánynak attya az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy kevés étellel, és annakokáért menjetek el.

6. Leülének azért és evének mindketten egyenlőképen, és ivának: annakokáért monda a leány attya a férjfiúnak: Fogadd meg, kérlek, hogy hálj itt ez éjjjel, hadd gyönyörködjék a te szíved.

7. Mikor pedig felkölt volna a férjfiú hogy elmenne, kénszeríté őtet az ő ipa; megtére annakokáért és ott hála.

8. Felkele azután jó reggel ötödnapon, hogy elmenne; és monda a leánynak attya: Erősítsd meg, kérlek, szívedet. Megkéslelék annakokáért őtet, míg elhanyatlék a nap, és evének mindketten.

9. Végezetre felkele a férjfiú hogy elmenne, ő és az ő ágyasa és gyermeke. Akkor monda néki az ipa a leány attya: Ímé immár meghanyatlott * a néap és elenyészik: annakokáért kérlke, háljatok meg; immár szálásra való menésnek ideje vagyon: hálj itt annakokáért, hadd vígadjon a te szíved, és holnap jó reggel keljetek hozzá útatokhoz, és menj el a te házadba.

10. Nem akara pedig ő meghálni, hanem elméne: és juta Jébusnak ellenébe, (ez a Jerusálem) és ő vele együtt az ő megterhelt két szamara, és az ő ágyasa.

11. Mikor pedig volnának Jébus mellett, a nap igen alászállott vala; és monda a gyermek az ő urának: Jer el kérlek, térjünk bé a Jebuzeusok városába és háljunk ott.

12. Kinek felele az ura: Ne térjünk egy idegen népnek városába is, melly nem az Izráel fijai közzűl valóké: hanem menjünk által Gibeáig.

13. És monda annakfeleette az ő gyermekének: Siess, hadd menjünk e két helynek egyikébe, és háljunk vagy Gibeában vagy Rámában.

14. Általmenvén annakokáért elmenének, és leméne a nap, mikor Gibeánál mennek vala, melly a Benjámin nemzetségéjé vala.

15. Bétérénak * annakokáért oda hogy bémennének és meghálnának Gibeában, és bémenvén leüle a város útczáján, mert nem vala senki, ki őket házába béhívná a meghálásra.

16. Ímé pedig egy vén ember jő vala haza dolgáról a mezőről estve, (vala pedig az az ember az Efraim hegyéről való, és Gibeában jövevény vala: a helynek pedig férjfiai * Jemini fijai valának.)

17. És mikor felemelte volna szemeit, meglátá ezt a férjfiat, hogy ide s tova járna a város útczáján, és monda az a vén ember: Hová mégy? És honnan jössz?

18. Kinek felele: Megyünk Júda városából Bethlehemből az Efraim hegyének oldáig, a honnan való vagyok. Mert mentem vala a Júda városáig Bethlehemig, és a Úrnak házához megyek: és nincsen senki, ki házához * fogadjon engemet.

19. Jóllehet mind szalmánk és mind abrakunk vagyon a szamaraknak való: és kenyerünk is vagyon és borunk, nékem és a te szolgálóleányonak, és e gyermeknek való, ki vagyon a te szolgáiddal, semmiből semmit nem szűkölködünk.

20. És monda a vén ebmer: * Békesség néked! Mindazáltal ha valami nélkűl szűkölködöl, én gondom legen az, csak itt az útczában ne hálj.

21. Bévivé azért őtet az ő házába, és abrakot ada az ő szamarainak: azután megmosák * az ő lábaikat, és evének, ivának.

22. És mikor vígan laknának, ímé a városnak férjfiai, istentelen * gonosz férjfiak köröskörűl # állák a házat, törvén az ajtót, és mondának annak a férjfiúnak, ki a háznak ura vala, a vén embernek, mondván: Hozd ki a férjfiat, ki béméne a te házadba, hadd éljünk gonoszúl vele.

23. Kiéne pedig hozzájok az a férjfiú a háznak ura, és monda nékik Ne, szerelmes atyáfiai, kérlek * ne cselekedjétek ezt a gnsozt, minekutánna béjött az a férjfiú az én házamhoz: ne cselekedjétek e # fertelmes dolgot.

24. Ímhol az én szűz hajadon leányom, és az ő ágyasa, kihozom őket néktek: és nyomorgassátok azokat, és úgy cselekedjetek velek, a mint jónak tetszik szemetek előtt: e férjfiúval pedig ne cselekedjétek ezt a gyalázatos dolgot.

25. Nem akarák pedig azok a férjfiak hallani őtet Kézen fogá annakokáért az a férjfiú az ő ágyasát, és kivivé nékik, és megszeplősíték őtet, és gonoszúl élének vele, estvétől fogva mind reggelig egész éjszaka: annakokáért visszabocsáták őtet, mikor meghajnallott volna.

26. És haz méne az asszony hajnalkor, és leesék a férjfiú házának ajtaja előtt, a hol vala az ő ura viradtig.

27. Felkelvén pedig az ő ura reggel, és megnyitván a háznak ajtaját, kiméne, hogy elindulna az ő útán; és ímé az asszony az ő ágyasa leesett vala a ház ajtajánál, és az ő kezei a küszöbön valának.

28. És monda néki: Kelj fel, és menjünk el, és nem felel vala néki: Feltévén annakokáért őtet szamárára, felkele a férjfiú, és elméne az ő helyére.

29. Ki mikor jutott volna az ő házához, vevé fegyverét, és ragaván ágyasát, darabonként vagdalá őtt mind csontostól, tizenkét darabra, és elküldözé őtet Izráelnek minden határába.

30. Lőn pedig, hogy minden, valaki látja vala, ezt mondja vala: Nem lett, sem nem láttatott ehez hasonló dolgo az időtől fogva, mioltától fogva feljöttek az Izráelfi Égyiptomból, mind e mai napig: Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és szóljatok felőle.