21. RÉSZ.
A Benjámin nemzetség ismét felállattatik.
Továbbá az Izráel fijai * megesküvének Mispában, ezt mondván: Senki
közzűlünk faló férjfiú ne adja leányát Benjáminnak feleségül.
2. És elméne a nép az Istennek házába, és ott valának mind estvéig
az Isten előtt: és felemelvén az ő szavokat, nagy sírással sírának.
3. És mondának: Miért lett ez a dolog, Izráelnek Ura Istene,
Izráelben, hogy elfogyna egy nemzetség ma Izráelből?
4. Azután való napon felkele reggel a nép, és épitének oltárt ott,
és áldozának égőáldozattal, és háláadásnak áldozatjával.
5. És mondának az Izráel fijai: Kicsoda az, a ki Gyülekezetbe fel
nem jött Izráelnek minden nemzetségei közzűl az Úrhoz; Mert erősen megesküldtek
vala a felől, a ki fel nem jött volna az Úrhoz Mispába, ezt mondván: Meghalván,
meghaljon!
6. És megszánák az Izráel fijai az ő attyokfiát Benjámint, és
mondának: Kivágattatott * mag egy nemzetség Izráelből?
7. Mit kell cselekednünk azokkal, * kik megmaradtak a feleségekre
nézve, ha mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségűl a mi
leányinkat?
8. És mondának: Kicsoda olly az Izráel nemzetségei közzűl, ki fel
nem jött az Úrhoz Mispába? És ímé nem jött vala senki a táborba Jábes Gileádból
a Gyülekezetbe.
9. Mert megszámláltatott vala a nép, és ímé nem vala ott senki a
Jábes Gileád lakói közzűl.
10. Külde azért oda a Gyülekezet tizenkét ezer erős férjfiakat, és
megparancsolák nékik mondván: Menjetek el és vágjátok el a Jábes Gileád lakóit
fegyvernek élivel, mind asszonyokat és gyermekeket.
11. Ezt cselekedjétek pedig, hogy minden férjfiat, és asszonyt,
valamelly férjfiúval hált, * megöljétek.
12. Találának pedig a Jábes Gileád lakói között négyszáz szűz
hajadon leányokat, kik még férjfiakt nem esmértek vala, férjfiúval való
hálással, kiket elhozának a táborba Silóba, melly vala Kanaán földében.
13. Küldének annakokáért az egész Gyülekezet, és szólának a
Benjámin fijainak, kik valának a Rimmon * kősziklájában, és békességet igérének
nékik.
14. Annakokáért megtére Benjámin az időben és adák nékik feleségűl
a leányzókat, kikeet elevenen megtartottak vala a Jábes Gileád asszonynépei
közzűl; de így sem lőn elég nékik.
15. A nép pedig bánkódék mégis Benjáminon, hogy az Úr romlást tett
volna az Izráel nemzetségeiben.
16. Mondának azért a Gyülekezetnek Vénei: Mit cselekedjünk a
többinek feleségekre nézve? mert elfogyott Benjámin közzűl az asszony.
17. Mondának annakfelette: A Benjáminiták birodalma, örökség
szerint ezeké, a kik megmaradtak; mert nem kell Izráelben egy nemzetségnek is
eltöröltetni.
18. Mi pedig nem adhatunk nékik feleségeket a mi leányaink közzűl;
merg megesküdtek * vala az Izráel fijai mondván: Átkozott a ki feleséget ád
Benjáminnak!
19. Mondának annakokáért: Ímé az Úrnak innepnapja lészen Silóban
esztendőként a helyen, melly vagyon az Isten házának Béthelnek mellette észak
felől, és napkelet felől a járt út mellett, melly az Istennek házától felmegyen
Síkembe, Lébonának dél felől való részében.
20. Megparancsolák azért a Benjámin fijainak, mondván: Menjetek el,
és leselkedjetek a szőlőkben.
21. És vegyétek esztekbe, mikor kijövéndnek a Siló leányai sereggel
tánczolni; ti pedig akkor jöjjetek ki a szőlőkből, és ragadjatok magatoknak
kiki feleséget a Siló leányai közzűl, és menjetek a Benjámin földébe.
22. Ha pedig mi előnkbe jövéndnek az ő attyaik vagy attyokfiai
perlődni: akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtok mi érettünk; mert nem
hozhattunk mindeniknek feleséget ama * hadból, és minthogy nem ti adtátok
nékik, azért az esküvéstől ártatlanok vagytok.
23. A képen cselekedének azért a Benjámin fijai, és vivének
feleségeket az ő számok szerint a tánczolók közzűl, kiket elragadának, és
elmenének a haza térének az ő örökségekbe, és városokat építvén, lakának
azokban.
24. Annakokáért elmenének onnan az Izráel fijai az időben, kiki az
ő nemzetsége és háznépe közzé; és kimenének kiki az ő örökségébe.
25. A napokban nem vala Király Izráelben, kinek-kinek a mi jónak
tetszik vala az ő szemei előtt, * azt cselekeszi vala.