21. RÉSZ.

A Benjámin nemzetség ismét felállattatik.

Továbbá az Izráel fijai * megesküvének Mispában, ezt mondván: Senki közzűlünk faló férjfiú ne adja leányát Benjáminnak feleségül.

2. És elméne a nép az Istennek házába, és ott valának mind estvéig az Isten előtt: és felemelvén az ő szavokat, nagy sírással sírának.

3. És mondának: Miért lett ez a dolog, Izráelnek Ura Istene, Izráelben, hogy elfogyna egy nemzetség ma Izráelből?

4. Azután való napon felkele reggel a nép, és épitének oltárt ott, és áldozának égőáldozattal, és háláadásnak áldozatjával.

5. És mondának az Izráel fijai: Kicsoda az, a ki Gyülekezetbe fel nem jött Izráelnek minden nemzetségei közzűl az Úrhoz; Mert erősen megesküldtek vala a felől, a ki fel nem jött volna az Úrhoz Mispába, ezt mondván: Meghalván, meghaljon!

6. És megszánák az Izráel fijai az ő attyokfiát Benjámint, és mondának: Kivágattatott * mag egy nemzetség Izráelből?

7. Mit kell cselekednünk azokkal, * kik megmaradtak a feleségekre nézve, ha mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségűl a mi leányinkat?

8. És mondának: Kicsoda olly az Izráel nemzetségei közzűl, ki fel nem jött az Úrhoz Mispába? És ímé nem jött vala senki a táborba Jábes Gileádból a Gyülekezetbe.

9. Mert megszámláltatott vala a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes Gileád lakói közzűl.

10. Külde azért oda a Gyülekezet tizenkét ezer erős férjfiakat, és megparancsolák nékik mondván: Menjetek el és vágjátok el a Jábes Gileád lakóit fegyvernek élivel, mind asszonyokat és gyermekeket.

11. Ezt cselekedjétek pedig, hogy minden férjfiat, és asszonyt, valamelly férjfiúval hált, * megöljétek.

12. Találának pedig a Jábes Gileád lakói között négyszáz szűz hajadon leányokat, kik még férjfiakt nem esmértek vala, férjfiúval való hálással, kiket elhozának a táborba Silóba, melly vala Kanaán földében.

13. Küldének annakokáért az egész Gyülekezet, és szólának a Benjámin fijainak, kik valának a Rimmon * kősziklájában, és békességet igérének nékik.

14. Annakokáért megtére Benjámin az időben és adák nékik feleségűl a leányzókat, kikeet elevenen megtartottak vala a Jábes Gileád asszonynépei közzűl; de így sem lőn elég nékik.

15. A nép pedig bánkódék mégis Benjáminon, hogy az Úr romlást tett volna az Izráel nemzetségeiben.

16. Mondának azért a Gyülekezetnek Vénei: Mit cselekedjünk a többinek feleségekre nézve? mert elfogyott Benjámin közzűl az asszony.

17. Mondának annakfelette: A Benjáminiták birodalma, örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak; mert nem kell Izráelben egy nemzetségnek is eltöröltetni.

18. Mi pedig nem adhatunk nékik feleségeket a mi leányaink közzűl; merg megesküdtek * vala az Izráel fijai mondván: Átkozott a ki feleséget ád Benjáminnak!

19. Mondának annakokáért: Ímé az Úrnak innepnapja lészen Silóban esztendőként a helyen, melly vagyon az Isten házának Béthelnek mellette észak felől, és napkelet felől a járt út mellett, melly az Istennek házától felmegyen Síkembe, Lébonának dél felől való részében.

20. Megparancsolák azért a Benjámin fijainak, mondván: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.

21. És vegyétek esztekbe, mikor kijövéndnek a Siló leányai sereggel tánczolni; ti pedig akkor jöjjetek ki a szőlőkből, és ragadjatok magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közzűl, és menjetek a Benjámin földébe.

22. Ha pedig mi előnkbe jövéndnek az ő attyaik vagy attyokfiai perlődni: akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtok mi érettünk; mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama * hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, azért az esküvéstől ártatlanok vagytok.

23. A képen cselekedének azért a Benjámin fijai, és vivének feleségeket az ő számok szerint a tánczolók közzűl, kiket elragadának, és elmenének a haza térének az ő örökségekbe, és városokat építvén, lakának azokban.

24. Annakokáért elmenének onnan az Izráel fijai az időben, kiki az ő nemzetsége és háznépe közzé; és kimenének kiki az ő örökségébe.

25. A napokban nem vala Király Izráelben, kinek-kinek a mi jónak tetszik vala az ő szemei előtt, * azt cselekeszi vala.