2. RÉSZ.

Ruth Boázzal megesmérkedik, az ő aratói után árpafejeket szedvén.

Továbbá Naóminak vala egy sógora a férjéről, ki gazdag férjfiú vala, Eliméleknek háznépe közzűl, kinek neve* Boáz vala.

2. És monda a Moáb nemzetségéből való Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezőre, és szedjek árpafejekeet az után, a kinek kedvet találok szemei előtt. És monda néki: menj el bátor édes leányom,

3. Elméne annakokáért, hogy bémenvén valamelly mezőbe árpafejeket szedne az aratók után: tőrténék pedig hogy találkoznék a mezőre, melly Boázhoz tartozik vala, ki az Elimélek * háznépe közzűl vala.

4. Azonközben pedig ímé Boáz kijöve Bethlehemből, és monda az aratóknak: Az Úr * legyen veletek! kik mondának néki: Megáldjon téged az Úr!

5. És monda Boáz az ő szolgájának, kit hagyott vala az ő aratóinál; Kié ez a leány?

6. Felele a szolga, kit hagyott vala az aratóknál, és monda: Moáb nemzetségéből való leány ez, ki jött ide Naómival, a Moáb tartományából.

7. Ki ezt mondá: Hadd szedjek, kérlek, és gyüjtögessek árpafejeket itt a kévék között az aratók után, és béjövén, itt volt reggeltől fogva mind eddig; az ő házában keveset ül.

8. És monda Boáz Ruthnak: Hallád é édes leányom; Ne menj más * mezőbe szedni, se el ne menj innen; hanem itt légy együtt az én leányimmal.

9. A te szemeid vigyázzanak a mezőre, mellyet aratnak, és utánnok járj: Meghagytam az én szolgáimnak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj oda az edényekhez, és igyál abból, a mit isznak a szolgák.

10. Akkor a leány orczájára * borúla, és meghajtá magát a földre, és monda néki: Hogy-hogy találtam illyen kedvet a te szemeid előtt, hogy esmérj engemet, holott én idegen vagyok?

11. Felelvén Boáz monda néki: Mindeneket megmondottak nékem, valamiket cselekedtél a te * napaddal: minekutánna megholt a férjed, és hogy elhagyván a te atyádat, és anyádat, és a te születésednek földét, jöttél olly nép közibe, mellyet az előtt nem esmértél.

12. Fizesse meg néked az Úr a te cselekedetedet, és legyen tökéletes a te jutalmad az Izráel Urának Istenének előtte, ki ide jöttél, hogy az ő szárnyaival fedeznéd bé * magadat.

13. A leány pedig monda: Találjak kedvet te szemeid előtt édes uram; mivelhogy megvígasztalál engemet, és szólál a te szolgálóleányodnak szíve szerint: holott mindazáltal nem vagyok én ollyan, mint egyik a te szolgálóleányid közzűl.

14. Kinek monda Boáz: Az ételnek idejekor ide jöjj: és egyél a kenyérből, és bémártsad a te falatodat az eczetbe; üle annakokáért ő az aratók mellé, és nyujta néki pogácsát; ki evék eleget, és a maradékot eltevé.

15. És felkele hogy szedegetne: Parancsola pedig Boáz az ő szolgáinak, mondván: A kévék között is * hadd szedjen, és meg ne pirongassátok őtet.

16. Sőt akaratatok szerint is * elhagyjatok néki a kévékből is, és hátrahagyjátok, hadd szedje fel; és meg ne dorgáljátok őtet.

17. Szede azért abban a mezőben mind estvéig, és kicséplé a mit szedett vala, és lőn szinte egy Efa árpa.

18. És haza vivén béméne a városba. És látá az ő napa a mit szedett vala: Előhozá azt is, és néki adá, a mi megmaradott vala minekutánna eleget ett vala.

19. Kinek monda a napa: Hol szedél ma, és hol munkálkodál? legyen az, a ki te veled jól tett, áldott! Akkor megmondá az ő napának, kinél munkálkodott volna, mondván: A férjfiúnak neve, kinél ma munkálkodtam, Boáz.

20. És monda Naómi az ő menyének: Áldassék meg az Úrtól, ki irgalmasságát el nem hagyja az élőkhöz, és a megholtakhoz. Monda továbbá néki Naómi: Közel való atyánkfia az a férjfiú, és a mi rokonink közzűl való.

21. Monda pedig a Moáb nemzetségéből való Rúth néki: Ezt is mondá nékem: Az én munkásimmal légy, míg mind elvégezik ezt az én aratásomat.

22. És monda Naómi Ruthnak az ő menyének: Jó, édes leányom, hogy az ő leányaival mégy ki, hogy téged ne háborgassanak, a kik más mezőben aratnak.

23. Adá azért magát a Boáz leányaihoz, szedvné árpafejeket, míg az árpaaratás elvégeződék, és a búzaaratás, és megtére haza az ő napához.