4. RÉSZ.

Boáz feleségül veszi magának Ruthot: Kitől fija lészen Obed, Dávidnak ősi.

Boáz pedig felmenvén a kapuba leüle ott. És íméa rokon azon általmegyen vala, kiről ő * szólott vala, és monda néki: Térj ide, és ülj le itt, hallád é te? és oda tére és leüle.

2. És mellé vévén tíz férjfiakat a városnak Vénei közzűl, monda: Üljetek le itt; kik leülének.

3. És monda a rokonnak: A mezőnek felét, melly vala * Eliméleké a mi atyánkfiáé, Naómi eladja, a ki haza jött Moáb tartományából.

4. Én pedig elgondolám, hogy megjelentsem azt néked, mondván: Tedd tiéddé azt a mezőt az itt ülők előtt, és az én népemnek Vénei előtt, ha meg akarod váltani, váltsd meg: és ha meg nem akarod váltani, mond meg nékem: mert jól tudom, hogy nincsen senki más te kivűled, * ki megváltaná, és én vagyok te utánnad. Akkor felele az: Megváltom.

5. Monda továbbá Boáz: Valamelly néap megveszed Naóminak kezéből a mezőt, a Moáb nemzetségéből való Ruthnak, ki a megholtnak felesége volt, kezéből vesszed meg, hogy nevét feltámasszad * a megholtnak, az ő örökségében.

6. Felele a rokon, és monda: Nem válthatom meg, hogy el ne veszessem az én örökségemet: váltsd meg te magadnak az én közelvaló vérségemnek méltóságát: mert meg nem válthatom.

7. E pedig régen szokás vala Izráelben, a megváltásban és cserélésben, akármi dolgonak megerősítésére is: Levonja vala az ember az ő * saruját, és adja vala az ő felebarátjának, és e vala annak bizonysága Izráelben.

8. Monda annakokáért az ő rokona Boáznak: Tegyed tiéddé az örökséget és egyetemben levoná saruját.

9. És monda Boáz a Véneknek és az egész népnek: Bizonyságim legyetek ma, hogy enyimmé tettem valamije volt Eliméleknek, és valamije volt Kiljonnak és Máhlonnak, Naóminak kezéből.

10. De a Moáb nemzetségéből való Ruthot is, Máhlonnak * feleségét magamnak vettem feleségűl, hogy nevet támasszak a megholtnak, az ő örökségében, hogy ne vágattassék ki a megholtnak neve az ő attyafiai közzűl, és az ő helyének kapuja közzűl: mondom, bizonyságim vagytok ma.

11. És monda mind a nép, melly vala a kapuban, és a Vének is: Bizonyságid vagyunk. Tegye az Úr az asszonyt, ki a te házadban megyen, olyanná mint Rákhel és Lea * voltak, kik ketten építették vala fel az Izráel házát, gyüjts gazdagságot Efratában, és szerezz nevet magadnak Bethlehemben.

12. És legyen a te házad ollyan mint a Péres * háza; kit szüle Thámár Júdának, abból a magból, mellyet adánd az Úr néked ettől a leánytól.

13. Boáz annakokáért haza vivé Ruthot, és lőn felesége néki, és béméne ő hozzá, és adá az Úr néki, hogy méhében fogadna, és szükne fiat.

14. Mondván pedig az asszonynépek Naóminak: Áldott az Úr, ki nem engedte, hogy rokonság nélkül légy ma te: és tiszteltessék az ő neve Izráelben!

15. Ez a te lelkedet is megvidámítja, és táplálja a te vénségedet: mert a te menyed, ki szeret téged, szülte őtet, a ki jobb néked mint hét fijaid.

16. Felvévén annakokáért Naómi a kis gyermeket, ölébe fogá őtet, és dajkája lőn néki.

17. Továbbá a szomszédasszonyok adának néki nevet, mondván: Fija lett Naóminak; és nevezék az ő nevét Obednek: ez Isainak, a Dávid attyának attya.

18. Ezek a Péresnek * nemzetségei: Péres nemzé Hesront.

19. Hesron * pedig nemzé Rámot: Rám pedig nemzé Amminádábot.

20. Amminádáb pedig nemzé Naassont, Naasson pedig nemzé Sálmont.

21. Sákmon pedig nemzé * Boázt, Boáz pedig nemzé Obedet.

22. Obed pedig nemzé Isait, Isai pedig nemzé * Dávidot.