3. RÉSZ.

Az Éli háznépe veszedelme megjelentetik Sámuelnek és ő általa Élinek.

A gyermek Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak Éli előtt: És az Úrnak Próféták által való szólása akkor az időben igen ritka vala, és nem vala látható jelenés.

2. Lőn pedig akkor az időben, Éli aluszik vala az ő szokott helyén (és immár az ő szemei * megkezdettek vala homályosodni, és nem láthat vala.)

3. És minekelőtte az Istennek szövétnekét * megoltották volna, és Sámuel is aludnék az Úr templomában, mellyben az Isten ládája vala.

4. Akkor szólítá az Úr Sámuelt, ki monda: Imhol vagyok én!

5. És futamodék Élihez, és monda: Ímhol vagyok én, mert te hívál engemet. És monda: Nem hívtalak; menj vissza, aludj el. Elméne azért, és elaluvék.

6. Szólítá ismét az Úr Sámuelt: És felkele Sámuel, és méne Élihez, és monda: Ímhol vagyok én, mert hívál engemet. És monda: Nem hívtalak édes fiam; menj el, aludj el.

7. Sámuel pedig még nem * szokott vala az Úr szavához, és még nem tudja vala az Úrnak beszédét.

8. Szólítá azért mégis harmadszor az Úr Sámuelt, és felkele, és méne Élihez, és monda: Ímhol vagyok én: mert hívál engemet. Akkor eszébe vevé Éli, hogy az Úr hívná a gyermeket.

9. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, aludj el, és ha szólít téged, azt mondjad: Szólj Uram, mert jól hallja a te szolgád! Elméne azért Sámuel és az ő helyén elaluvék.

10. Eljöve ismét az Úr, és megálla, és szólítá ismét mint annakelőtte, és monda: Sámuel, Sámuel! Felele Sámuel, és monda: Szólj; mert jól hallja a te szolgád!

11. És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én cselekeszem néminémű dolgot * Izráelben, mellyet valakik hallanak, mind a # két fülök megcsendül belé.

12. Akkor az időben mind azokat, mellyeket * megmondottam Éli ellen, és az ő háznépe ellen, véghez viszem, elkezdem és elvégezem.

13. És megjelentem néki, hogy én megítélem az ő házát mind örrökké a hamisságért * mellyet jól tud: mert mikor az ő fijai magokat utálatosokká teszik vala, nem tiltá meg őket.

14. És annakokáért megesküdtem * az Éli háza ellen, hogy az ő háznépének hamissága soha örökké, sem # áldozattal, sem Minhával el nem töröltetik.

15. Aluvék azért Sámuel mind * reggelig, és megnyitá az Úr házának ajtait, és nem meri vala Sámuel megjelenteni Élinek e látást.

16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Sámuel fiam: Ki monda: Ímhol vagyok én!

17. És monda: Mi lőn a szó, mellyet néked monda? Kérlek ne titkold el tőlem, az Úr úgy * cselekedjék veled és adjon jót, hogy csak egy itét is nem titkolsz el én tőlem, valamit néked szólott.

18. Megmondá azért Sámuel mind azokat a beszédeket, és nem titkolá el tőle. És monda Éli Pap: Ő az Úr, és cselekedjék úgy, a mint néki * jónak tetszik.

19. Felnevekedék azért Sámuel, és az Úr vala ő vele, úgyannyira hogy semmi beszédét a földre nem hagyja * vala esni.

20. És eszébe vevé az egész népe, Dántól fogva Bersebáig, hogy Sámuel az Úrnak hívséges * Prófétája volna.

21. És kezde ismét az Úr megjelenni Silóban: mert megjelentette vala magát az Úr Silóban Sámuelnek az Úrnak beszéde által.