5. RÉSZ.
Az Isten ládája a Filiszteusoknál.
A Filiszteusok pedig felvevék az Isten ládáját, és elvivék az
Eben-Haézertől Asdódba.
2. Hol vévén a Filiszteusok az Isten ládáját, bévivék azt a Dágon
templomába, és helyhezteték a Dágon bálvány mellé.
3. És mikor másodnapon felketel volna az Asdódbeliek, ímé a Dágon *
a földre arczal leesett vala az Úrnak ládájáa előtt, és felvévén a Dágont,
ismét helyre állaták.
4. És mikor ismét másodnap reggel felkeltek volna: ímé ismét látá,
hogy a * Dágon azrczal leborult a földre az Úr ládája előtt: és a Dágonnak feje
és két elszakadott kezefeje a küszöbön, és csak a hal képe maradott vala meg
benne.
5. Ennekokáért a Dágon Papjai, és valakik bémennek a Dágon házába,
nem hágnak a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig is.
6. Megnehezedék pedig az Asdódbelieken az Úrnak keze, és pusztítja
vala őket; és megveré őket * alfelekben való süllyel, Asdódot és minden
határait.
7. Látván pedig az Asdódbeliek mint vona a dolog, mondának: Ne
maradjon nálunk az Izráel Istenének ládája: mert kemény az ő keze mi ellenünk,
és a mi * Istenünk ellen, a Dágon ellen.
8. Elküldének annakokáért, és bégyüjték a Filiszteusok között való
Fejedelmeket, és mondának: Mit tegyünk az
Istene ládájának? Feleének: Vitessék Gáthba az Izráel Istenének ládája:
és alávivék az Izráel Istenének ládáját.
9. Lőn pedig, hogy minekutánna alá s felhordozták volna, az Úr keze
a városnak felette igen nagy nyomorúságára lőn: és megveré a városnak népét
kicsinytől fogva nagyig, és az ő alfeleken nagy süllyök nevekedének.
10. Elküldék azért onnét is az Isten ládáját Ekronba, és mikor
eljutott volna az Isten ládája Ekronba, felkiáltának az Ekronbeliek, mondván:
Ímé reám hozták az Izráel Istenének ládáját, * hogy megöljenek mind engemet,
mind az én népemet.
11. Annakokáért követekeet küldvén, bégyüjték a Filiszteusok között
való Fejedelmeket, és mondának: Bocsássátok el az Izráel Istenének ládáját,
hadd menjen el az ő * helyére, ne öljön meg mind engemet s mind az én népemet:
mert nagy keserves halál vala az egész városban, és felette igen nehéz vala ott
az Istennek keze.
12. A melly emberek meg nem halnak is pedig, süllyel verettetnek
vala meg, és a városnak kiáltása mind az égig felhat vala.