8. RÉSZ.
Az Isten megengedi, hogy a nép Királyt válasszon: kinek jussát is
megmondja.
Mikor pedig megvénhedett volna Sámuel, Ítélőbírákká választá az ő
fijait Izráelben.
2. Vala pedig az első fijának neve Jóel, a másiknak neve Abia, kik
Berzebában lőnek Bírákká.
3. Nem járának pedig az ő fiai az ő útaiban, hanem a telhetetlenség
útán induának: és ajándékot * vőnek és elfordíták az igaz ítéletet.
4. Egybegyülének azért az egész Izráelnek Vénei, és menének *
Sámuelhez Rámába.
5. És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és a te fijaid nem járnak
a * te útaidban; azért most válassz nékünk Királyt, # a ki minket ítéljen
miképen egyéb nemzetségek is.
6. Nem tetszék pedig ez a szó Sámuelnek, hogy az tmondák: Adj
Királyt nékünk, hogy ítéletet tegyen köztünk. És könyörge Sámuel az Úrnak.
7. Monda pedig az Úr Sámuelnek: Fogadd szavát mindenben a népnek
valamit néked mondanak. Mert nem téged utáltak meg, hanem engemet * utáltak
meg, hogy ne uralkodjam ő rajtok.
8. Mind az ő elébbi cselekdetek szerint, a mint cselekedtek én
velem, az időtől fogva, hogy kihoztam őket Égyiptomból mind e mai napig, mikor
elhagyának engemet, és shzolgáltak idegen isteneknek: veled is a szerint *
cselekesznek.
9. Most azért fogadd meg az ő szavokat; de mikor ő ellenek
bizonyságot tészesz, megjelentsed a Királynak * hatalmát ő rajtok, a ki
uralkodni fog közöttök.
10. Megmondá azért Sámuel a népnek az Úrnak minden szavát, azoknak
a kik ő tőle Királyt kérnek vala.
11. És így szóla: Elészen a Királynak hatalma, a ki uralkodni fog
ti rajtatok: A ti fijaitokat elveszi és szekér vezeői lésznek néki, és
lovagjai, és az ő szekere előtt futnak.
12. És választ közzülök ezer ember előtt járó Hadnagyokat, és ötven
ember előtt járókat, és hogy néki szántsanak, gabonáját béarassák: hadakozó
szerszámokat, és szekérhez való szerszámokat csináljanak.
13. A ti leányaitokat viszontag elviteti a kenegetésre,
szakácsságra és kenyérsütésre.
14. Továbbá szántóföldeteket, szőlőhegyeiteket, és olajtermő
kerteiteknek javát elveszi, és szolgáinak adja.
15. És a ti veteményeitekből s szőlőitekből dézmát vészen, és az ő
Főembereinek és szolgáinak adja.
16. A ti szolgáitokat és szolgálóitokat és ifjaitokat és
szamaraitokat elveszi, hogy azokon az ő dolgát tegyék.
17. A ti barmaitokból dézmát vészen, és néki szolági lésztek.
18. És akkor kiáltani fogtok a Király miatt, a kit választotok
magatoknak: de nem hallgat meg az Úr titeket az napon.
19. Nem akará pedig meghallani a község a Sámuel szavát, hanem
mondának: Semmiképen nem akarjak, hanem * Király uralkodjék rajtunk.
20. És mi is úgy legyünk mint egyéb nemzetségek és a mi Királyunk
ítéljen meg minket, és ő előttünk * menjen és viselje a mi hadunkat.
21. Meghallá azért Sámuel a népnek minden szavát, és megmondá azt
az Úrnak.
22. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg az ő * szavokat, és emely
Királyt nékik. Monda azért Sámuel az Izráel népének: Menjetek el haza kiki az ő
városába.