8. RÉSZ.

Az Isten megengedi, hogy a nép Királyt válasszon: kinek jussát is megmondja.

Mikor pedig megvénhedett volna Sámuel, Ítélőbírákká választá az ő fijait Izráelben.

2. Vala pedig az első fijának neve Jóel, a másiknak neve Abia, kik Berzebában lőnek Bírákká.

3. Nem járának pedig az ő fiai az ő útaiban, hanem a telhetetlenség útán induának: és ajándékot * vőnek és elfordíták az igaz ítéletet.

4. Egybegyülének azért az egész Izráelnek Vénei, és menének * Sámuelhez Rámába.

5. És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és a te fijaid nem járnak a * te útaidban; azért most válassz nékünk Királyt, # a ki minket ítéljen miképen egyéb nemzetségek is.

6. Nem tetszék pedig ez a szó Sámuelnek, hogy az tmondák: Adj Királyt nékünk, hogy ítéletet tegyen köztünk. És könyörge Sámuel az Úrnak.

7. Monda pedig az Úr Sámuelnek: Fogadd szavát mindenben a népnek valamit néked mondanak. Mert nem téged utáltak meg, hanem engemet * utáltak meg, hogy ne uralkodjam ő rajtok.

8. Mind az ő elébbi cselekdetek szerint, a mint cselekedtek én velem, az időtől fogva, hogy kihoztam őket Égyiptomból mind e mai napig, mikor elhagyának engemet, és shzolgáltak idegen isteneknek: veled is a szerint * cselekesznek.

9. Most azért fogadd meg az ő szavokat; de mikor ő ellenek bizonyságot tészesz, megjelentsed a Királynak * hatalmát ő rajtok, a ki uralkodni fog közöttök.

10. Megmondá azért Sámuel a népnek az Úrnak minden szavát, azoknak a kik ő tőle Királyt kérnek vala.

11. És így szóla: Elészen a Királynak hatalma, a ki uralkodni fog ti rajtatok: A ti fijaitokat elveszi és szekér vezeői lésznek néki, és lovagjai, és az ő szekere előtt futnak.

12. És választ közzülök ezer ember előtt járó Hadnagyokat, és ötven ember előtt járókat, és hogy néki szántsanak, gabonáját béarassák: hadakozó szerszámokat, és szekérhez való szerszámokat csináljanak.

13. A ti leányaitokat viszontag elviteti a kenegetésre, szakácsságra és kenyérsütésre.

14. Továbbá szántóföldeteket, szőlőhegyeiteket, és olajtermő kerteiteknek javát elveszi, és szolgáinak adja.

15. És a ti veteményeitekből s szőlőitekből dézmát vészen, és az ő Főembereinek és szolgáinak adja.

16. A ti szolgáitokat és szolgálóitokat és ifjaitokat és szamaraitokat elveszi, hogy azokon az ő dolgát tegyék.

17. A ti barmaitokból dézmát vészen, és néki szolági lésztek.

18. És akkor kiáltani fogtok a Király miatt, a kit választotok magatoknak: de nem hallgat meg az Úr titeket az napon.

19. Nem akará pedig meghallani a község a Sámuel szavát, hanem mondának: Semmiképen nem akarjak, hanem * Király uralkodjék rajtunk.

20. És mi is úgy legyünk mint egyéb nemzetségek és a mi Királyunk ítéljen meg minket, és ő előttünk * menjen és viselje a mi hadunkat.

21. Meghallá azért Sámuel a népnek minden szavát, és megmondá azt az Úrnak.

22. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg az ő * szavokat, és emely Királyt nékik. Monda azért Sámuel az Izráel népének: Menjetek el haza kiki az ő városába.