9. RÉSZ.
Sault vendégül fogadja Sámuel.
Vala pedig egy ember Benjámin nemzetéségől, kinek neve vala * Kis,
Abielnek fija, ki volt Séror fija, ki Békoráth fija, ki Afiák fija, ki volt a
Benjámin házából való ember: ez igen erős ember vala.
2. Ennek a Kisnek vala egy fija, kinek neve vala Saul, tekintetes
és igen szép, és nem vala senki az Izráel fijai között szebb annál: és
vállasabb s magasabb vala az egész Izráel népénél.
3. Elvesztek vala pedig Kisnek a Saul attyának szamarai, és monda
Kis Saulnak az ő fijának: Végy melléd egyet a szolgák közzűl, és kelj fel, menj
el; keresd meg a szamarakat.
4. Általméne azért az Efraim hegyén, általméne azután a Sálisa
földére és nem találák meg: általmenének továbbá a Saálim földén is, és még nem
valának a szamarak: általméne azután a Jéminínek földér, és még sem találák
meg.
5. Mikor pedig jutottak volna a Suf földére, és mégis nem találták
volna meg, monda Saul az ő szolgáljának, a ki vele vala: Jer, menjünk vissza:
mert netalán eddig elfelejtette az atyám a szamarakat, és minket * fél inkább.
6. Monda pedig az néki: Ímé most az Istennek * embere e városban
vagyon, és az az ember igen becsületes ember; valamit megmond, megteljesedik.
Menjünk # oda, talán megjelenti nékünk a mi útunkat, mellyre menjünk.
7. És felele Saul az ő szolgájának: Bátor menjünk el, de mit
vigyünk az embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból: és nincsen mit
vegyünk ajándékban az Isten emberének: mi agyon nálunk?
8. Szóla ismét erre a szolga Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy
ezüst Siklusnak negyedrésze, mellyet én az Isten emberének adok, hogy megmondja
nékünk a mi * útunkat.
9. Régen aziben, mikor valaki az Istenhez megyen vala tanácsot *
kérdeni, minden azt mondja: Jertek menjünk a Nézőhöz, mert a kit most
Prófétának mondanak, régen azt hívják vala Nézőnek.
10. Monda azért Saul az ő szolgájának: Jó ez, a mit mondasz: jere
menjünk el. Elmenének azért a városba, a hol vala az Isten embere.
11. Ők pedig a városnak hágóján flemenvén, találának valami
leányokat, kik vizet meríteni mennek vala ki, és mondának nékik: Itt é a *
Néző.
12. Kik felelének nékik, és mondának: Itt vagyon csak előtted,
siess gyorsan: a népnek lakodalma lészen íme e hegyen.
13. Mihelyt béjuttok a városba, mindjárt megtaláljátok őtet,
minekelőtte a hegyre felmenne a lakodalomba: mert nem eszik addig a község, míg
fel nem megyen; mert ő áldja meg a lakodalmat, azután esznek a * hivatalosok:
azért most menjetek fel; mert most ez órában találhatjátok meg őtet.
14. Felmenének azért a városba, és mikor a város közepén mennének,
ímé Sámuel * shzinte eleikbe jöve, akarván felmenni a hegyre.
15. Az Úr pedig megjelentette vala Sámuelnek füleibe, az előtt egy
nappal minekelőtte Saul oda menne, ezt mondván:
16. Holnap illyenkor küldök * hozzád egy embert a Benjámin
földéről, kit az én népem előtt Izráel előtt való hadnagyságra felkenj, és az
megszabadítja az én népemet a Filiszteusok kezéből: mert megtekintettem az én
népemet, és felhatott az ő kiáltása én előmbe.
17. Sáuel pedig megtekinté Sault, és az Úr megszólítá őtet: Ímhol
ez az ember, a kiről * szóltam néked, e fog uralkodni az én népemen.
18. Saul pedig a kapu közibe méne Sámuelhez és monda: Kérlek mond
meg nékem, hol vagyon a Néző * háza.
19. És monda Sámuel Saulnak: Én vagyok a Néző: menj fel előttem a
hegyre, és ma velem * egyetek, annakutánna elbocsátlak téged reggel, és valami
szivedben vagyon, megjelentem néked.
20. Tudniillik a szamarak felől, mellyek tőled elvesztek
harmadnappal ez előtt, semmit ne bánkodjál rajtok: mert megtalálták. De valyon
az Izráelnek kihez * vagyon minden kivánsága? valyon s nem te hozzád é, és a te
atyádnak egész háznépéhez.
21. Felele pedig Saul, és monda: A vagy nem Benjáminita vagyok é
én, az Izráelnek * legkissebbik nemzetségéből való? és az én nemzetem az egész
Benjámin nemzetsége között # legkisebb? Mi dolog azért, hogy nékem illyenképen
szólasz?
22. Fogván azért Sámuel Sault és az ő szolgáját; bévivé őket a
vacsorálóházba; és nékik adá a főhelyet a hivatalos vendégek között, kik
valának mintegy harmincz férjfiak.
23. Monda pedig Sámuel a szakácsnak: Hozd elő ama részt, mellyet
oda adtam vala, és a mellyről azt mondottam vala, hogy eltegyed.
24. Elővévén azért a szakács a czímert, mind a rajta valóval egybe,
Saulnak eleibe tevé, és monda: Sámuel: Ímhol a mi megmaradott volt, vedd
elődbe, és egyél: mert mind ez ideig néked * tartottuk, miolta megmondottam a
szakácsnak, hogy a népet vendégsébe hívtam: evék azért az napon Saul Sámuellel.
25. És minekutánna alájöttek volna a hegyről a városba, beszéle
Saullal a ház padlásán.
26. Azután felkelének jó reggel, és lőn, hogy mikor a hajnal
feljőne, szólítá Sámuel Sault a ház padlásán, mondván: Kelj fel, elbocsátlak
téged. És felkele Saul és kimenének ketten.
27. Mikor pedig a város végér jutottak volna, monda Sámuel Saulnak:
Mond meg a szolgának, hogy menjen el előttünk (és elméne) te pedig állj meg
azonközben, hadd mondjam meg néked az Isten * beszédét.