9. RÉSZ.

Sault vendégül fogadja Sámuel.

Vala pedig egy ember Benjámin nemzetéségől, kinek neve vala * Kis, Abielnek fija, ki volt Séror fija, ki Békoráth fija, ki Afiák fija, ki volt a Benjámin házából való ember: ez igen erős ember vala.

2. Ennek a Kisnek vala egy fija, kinek neve vala Saul, tekintetes és igen szép, és nem vala senki az Izráel fijai között szebb annál: és vállasabb s magasabb vala az egész Izráel népénél.

3. Elvesztek vala pedig Kisnek a Saul attyának szamarai, és monda Kis Saulnak az ő fijának: Végy melléd egyet a szolgák közzűl, és kelj fel, menj el; keresd meg a szamarakat.

4. Általméne azért az Efraim hegyén, általméne azután a Sálisa földére és nem találák meg: általmenének továbbá a Saálim földén is, és még nem valának a szamarak: általméne azután a Jéminínek földér, és még sem találák meg.

5. Mikor pedig jutottak volna a Suf földére, és mégis nem találták volna meg, monda Saul az ő szolgáljának, a ki vele vala: Jer, menjünk vissza: mert netalán eddig elfelejtette az atyám a szamarakat, és minket * fél inkább.

6. Monda pedig az néki: Ímé most az Istennek * embere e városban vagyon, és az az ember igen becsületes ember; valamit megmond, megteljesedik. Menjünk # oda, talán megjelenti nékünk a mi útunkat, mellyre menjünk.

7. És felele Saul az ő szolgájának: Bátor menjünk el, de mit vigyünk az embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból: és nincsen mit vegyünk ajándékban az Isten emberének: mi agyon nálunk?

8. Szóla ismét erre a szolga Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst Siklusnak negyedrésze, mellyet én az Isten emberének adok, hogy megmondja nékünk a mi * útunkat.

9. Régen aziben, mikor valaki az Istenhez megyen vala tanácsot * kérdeni, minden azt mondja: Jertek menjünk a Nézőhöz, mert a kit most Prófétának mondanak, régen azt hívják vala Nézőnek.

10. Monda azért Saul az ő szolgájának: Jó ez, a mit mondasz: jere menjünk el. Elmenének azért a városba, a hol vala az Isten embere.

11. Ők pedig a városnak hágóján flemenvén, találának valami leányokat, kik vizet meríteni mennek vala ki, és mondának nékik: Itt é a * Néző.

12. Kik felelének nékik, és mondának: Itt vagyon csak előtted, siess gyorsan: a népnek lakodalma lészen íme e hegyen.

13. Mihelyt béjuttok a városba, mindjárt megtaláljátok őtet, minekelőtte a hegyre felmenne a lakodalomba: mert nem eszik addig a község, míg fel nem megyen; mert ő áldja meg a lakodalmat, azután esznek a * hivatalosok: azért most menjetek fel; mert most ez órában találhatjátok meg őtet.

14. Felmenének azért a városba, és mikor a város közepén mennének, ímé Sámuel * shzinte eleikbe jöve, akarván felmenni a hegyre.

15. Az Úr pedig megjelentette vala Sámuelnek füleibe, az előtt egy nappal minekelőtte Saul oda menne, ezt mondván:

16. Holnap illyenkor küldök * hozzád egy embert a Benjámin földéről, kit az én népem előtt Izráel előtt való hadnagyságra felkenj, és az megszabadítja az én népemet a Filiszteusok kezéből: mert megtekintettem az én népemet, és felhatott az ő kiáltása én előmbe.

17. Sáuel pedig megtekinté Sault, és az Úr megszólítá őtet: Ímhol ez az ember, a kiről * szóltam néked, e fog uralkodni az én népemen.

18. Saul pedig a kapu közibe méne Sámuelhez és monda: Kérlek mond meg nékem, hol vagyon a Néző * háza.

19. És monda Sámuel Saulnak: Én vagyok a Néző: menj fel előttem a hegyre, és ma velem * egyetek, annakutánna elbocsátlak téged reggel, és valami szivedben vagyon, megjelentem néked.

20. Tudniillik a szamarak felől, mellyek tőled elvesztek harmadnappal ez előtt, semmit ne bánkodjál rajtok: mert megtalálták. De valyon az Izráelnek kihez * vagyon minden kivánsága? valyon s nem te hozzád é, és a te atyádnak egész háznépéhez.

21. Felele pedig Saul, és monda: A vagy nem Benjáminita vagyok é én, az Izráelnek * legkissebbik nemzetségéből való? és az én nemzetem az egész Benjámin nemzetsége között # legkisebb? Mi dolog azért, hogy nékem illyenképen szólasz?

22. Fogván azért Sámuel Sault és az ő szolgáját; bévivé őket a vacsorálóházba; és nékik adá a főhelyet a hivatalos vendégek között, kik valának mintegy harmincz férjfiak.

23. Monda pedig Sámuel a szakácsnak: Hozd elő ama részt, mellyet oda adtam vala, és a mellyről azt mondottam vala, hogy eltegyed.

24. Elővévén azért a szakács a czímert, mind a rajta valóval egybe, Saulnak eleibe tevé, és monda: Sámuel: Ímhol a mi megmaradott volt, vedd elődbe, és egyél: mert mind ez ideig néked * tartottuk, miolta megmondottam a szakácsnak, hogy a népet vendégsébe hívtam: evék azért az napon Saul Sámuellel.

25. És minekutánna alájöttek volna a hegyről a városba, beszéle Saullal a ház padlásán.

26. Azután felkelének jó reggel, és lőn, hogy mikor a hajnal feljőne, szólítá Sámuel Sault a ház padlásán, mondván: Kelj fel, elbocsátlak téged. És felkele Saul és kimenének ketten.

27. Mikor pedig a város végér jutottak volna, monda Sámuel Saulnak: Mond meg a szolgának, hogy menjen el előttünk (és elméne) te pedig állj meg azonközben, hadd mondjam meg néked az Isten * beszédét.