12. RÉSZ.

Sámuel a nép előtt tisztét leteszi.

Monda pedig Sámuel az egész Izráel npének: Ímé meghallgattam a ti * szótokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és ti előtökbe Királyt # válaztottam.

2. És most ímé a Király előttetek jár, én pedig megvénhedtem, és megőszültem, és az én fiaim ímé veletek vagynak: én pedig előttetek * jártam ifjúságomtól fogva, mind e mai napig.

3. Ímhol azért, tegyetek bizonyságot én ellenem az Úr előtt, és az előtt, a kit ő meegkenetett, ha valakinek ökrét elvettem, vagy valakinek szamarát elvettem, és ha valkin erőszakot cselekedtem: ha valakit megrontottam, vagy valakinek kezéből * jutalmat vettem, hogy azért szememet ő róla elfordítottam volna: és visszaadom # néktek.

4. És felelének: Nem cselekedtél rajtunk erőszakot, sem meg nem rontottál minket, sem pedig valamit más kezéből el nem vettél.

5. És monda nékik: Bizonyságom nékem az Úr ti ellenetek, és bizonyságom az ő megkent Királya e napon, hogy semmit az én kezemben nem találtok. És monda a nép: Bizonyságid vagyunk.

6. És monda Sámuel a népnek: Az Úr ebben bizonyság, ki tette * Mózest és Áront szabadítóúl, és a ki kihozt a ti atyáitokat Égyiptom földéből.

7. Most azért álljatok elő, hadd feddődzem veletek az Úr előtt, az Úrnak minden igazságai felől, mellyeket cselekedett veletek, és a ti atyáitokkal.

8. Mikor bément volna Jákób * Égyiptomba, felkiáltának # a ti atyáitok az Úrhoz, és elbocsátá az Úr Mózes ## és Áront, kik kihozák a ti atyáitokt Égyiptomból, és itt e helyen lakosokká tevék őket.

9. És elfelejtkezének az ő Urokról Istenekről, és adá őket Siserának * a Hásor serege Hadnagyának kezébe: és a Filiszteusoknak & kezekbe, és a Móábiták Királya # kezébe, a kik hadakozának ő ellenek.

10. És kiáltának az Úrhoz, és azt mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baálim és az Astarót bálványoknak; most azért szabadíts meg a mi ellenségeinknek kezekből, és néked szolgálunk.

11. Annakokáért elbocsátá az Úr * Jérubaált, és Bédánt, és Jeftét, és Sámuelt és # megszabadíta titeket a ti ellenségeitek kezéből mindenfelé, és nagy bátorságban laktatok.

12. És láttátok, miképen Náhás * az Ammon fijainak Királya jöve ti ellenetek, és ti azt mondottátok nékem: Semmiképen egyebet nem akarunk: hanem # Király uralkodjék rajtunk, holott a ti Uratok Istentek volna néktek Királyotok.

13. Most azért ímhol a Király a * kit választottatok, és a kit kivántatok, és ímé az Úr Királlyá tette őtet ti rajtatok.

14. Hogyha félitek az Urat, és szolgáltok néki, és engedelmesek lésztek az ő szavának, és az Úr szájából jött parancsolatok ellen nem rugódoztok, mind ti, mind a ti Királyotok, ki rajtatok uralkodik, megmaradtok, követvén a ti Uratokat Istenteket;

15. Hogyha pedig az Úrnak szavát nem fogadjátok, hanem az Úr szájából származott parancsolatot általhágjátok, az Úrnak keze ellenetek lészen, miképen a ti atyáitok ellen is.

16. És most is álljatok meg, és lássátok ezt a csudadolgot, mellyet az Úr cselekeszik a ti szemeitek előtt.

17. A vagy nem búzaaratásnak ideje vagyon é most? Segítségűl hívom az Urat, és mennydörgést ád, és esőt e mai napon, és tudjátok s lássátok meg, hogy a ti vétketek nagy, mellyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, hogy * Királyt kértetek magatoknak.

18. Felkiálta azért Sámuel az Úrhoz, és ada az Úr mennydörgést, és estő azon a napon: és mind az egész sokaság igen megrettene az Úrtól, és Sámueltől.

19. És monda mind az egész sokaság Sámuelnek: Könyörögj a t szolgáidért a te Uradnak Istenednek, hogy meg ne haljunk, mert minden büneinket * ezzel öregbítettük, hogy Királyt kértünk magunknak.

20. És monda sámuel a népnek: Ne féljetek, jóllehet ti mind ezeket a gonoszságokat megcselekedtétek: de mindazáltal az Úrtól el ne szakadjatok, hanem * szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből.

21. És ne térjetek a bálványok után, mellyek nem használhatnak, meg sem szabadíthatnak: * mert bálványok.

22. Mert nem hagyja el * az Úr az ő népét, az ő nagy # nevéért; mert az Úr magának ő népévé akart titeket választani.

23. Távol legyen én tőlem is, hogy vétkezzem az Úr ellen, megszünvén a ti érettetek való könyörgéstől; sőt inkább megtanítalak titeket a jó és igaz útra.

24. De mindazáltal féljétek az Urat, és szolgáljatok néki igazságban és teljes szívből, mert gondoljátok meg, hogy * nagy dolgokat cselekede veletek.

25. Hogyha pedig a gonosz cselekedetben menten-mentek: mind magatok, mind a ti Királyotok, elvesztek.