12. RÉSZ.
Sámuel a nép előtt tisztét leteszi.
Monda pedig Sámuel az egész Izráel npének: Ímé meghallgattam a ti *
szótokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és ti előtökbe Királyt #
válaztottam.
2. És most ímé a Király előttetek jár, én pedig megvénhedtem, és
megőszültem, és az én fiaim ímé veletek vagynak: én pedig előttetek * jártam
ifjúságomtól fogva, mind e mai napig.
3. Ímhol azért, tegyetek bizonyságot én ellenem az Úr előtt, és az
előtt, a kit ő meegkenetett, ha valakinek ökrét elvettem, vagy valakinek
szamarát elvettem, és ha valkin erőszakot cselekedtem: ha valakit megrontottam,
vagy valakinek kezéből * jutalmat vettem, hogy azért szememet ő róla
elfordítottam volna: és visszaadom # néktek.
4. És felelének: Nem cselekedtél rajtunk erőszakot, sem meg nem
rontottál minket, sem pedig valamit más kezéből el nem vettél.
5. És monda nékik: Bizonyságom nékem az Úr ti ellenetek, és
bizonyságom az ő megkent Királya e napon, hogy semmit az én kezemben nem
találtok. És monda a nép: Bizonyságid vagyunk.
6. És monda Sámuel a népnek: Az Úr ebben bizonyság, ki tette *
Mózest és Áront szabadítóúl, és a ki kihozt a ti atyáitokat Égyiptom földéből.
7. Most azért álljatok elő, hadd feddődzem veletek az Úr előtt, az
Úrnak minden igazságai felől, mellyeket cselekedett veletek, és a ti
atyáitokkal.
8. Mikor bément volna Jákób * Égyiptomba, felkiáltának # a ti
atyáitok az Úrhoz, és elbocsátá az Úr Mózes ## és Áront, kik kihozák a ti
atyáitokt Égyiptomból, és itt e helyen lakosokká tevék őket.
9. És elfelejtkezének az ő Urokról Istenekről, és adá őket
Siserának * a Hásor serege Hadnagyának kezébe: és a Filiszteusoknak &
kezekbe, és a Móábiták Királya # kezébe, a kik hadakozának ő ellenek.
10. És kiáltának az Úrhoz, és azt mondák: Vétkeztünk, mert
elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baálim és az Astarót bálványoknak; most
azért szabadíts meg a mi ellenségeinknek kezekből, és néked szolgálunk.
11. Annakokáért elbocsátá az Úr * Jérubaált, és Bédánt, és Jeftét,
és Sámuelt és # megszabadíta titeket a ti ellenségeitek kezéből mindenfelé, és
nagy bátorságban laktatok.
12. És láttátok, miképen Náhás * az Ammon fijainak Királya jöve ti
ellenetek, és ti azt mondottátok nékem: Semmiképen egyebet nem akarunk: hanem #
Király uralkodjék rajtunk, holott a ti Uratok Istentek volna néktek Királyotok.
13. Most azért ímhol a Király a * kit választottatok, és a kit
kivántatok, és ímé az Úr Királlyá tette őtet ti rajtatok.
14. Hogyha félitek az Urat, és szolgáltok néki, és engedelmesek
lésztek az ő szavának, és az Úr szájából jött parancsolatok ellen nem
rugódoztok, mind ti, mind a ti Királyotok, ki rajtatok uralkodik, megmaradtok,
követvén a ti Uratokat Istenteket;
15. Hogyha pedig az Úrnak szavát nem fogadjátok, hanem az Úr
szájából származott parancsolatot általhágjátok, az Úrnak keze ellenetek
lészen, miképen a ti atyáitok ellen is.
16. És most is álljatok meg, és lássátok ezt a csudadolgot, mellyet
az Úr cselekeszik a ti szemeitek előtt.
17. A vagy nem búzaaratásnak ideje vagyon é most? Segítségűl hívom
az Urat, és mennydörgést ád, és esőt e mai napon, és tudjátok s lássátok meg,
hogy a ti vétketek nagy, mellyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, hogy *
Királyt kértetek magatoknak.
18. Felkiálta azért Sámuel az Úrhoz, és ada az Úr mennydörgést, és
estő azon a napon: és mind az egész sokaság igen megrettene az Úrtól, és
Sámueltől.
19. És monda mind az egész sokaság Sámuelnek: Könyörögj a t
szolgáidért a te Uradnak Istenednek, hogy meg ne haljunk, mert minden büneinket
* ezzel öregbítettük, hogy Királyt kértünk magunknak.
20. És monda sámuel a népnek: Ne féljetek, jóllehet ti mind ezeket
a gonoszságokat megcselekedtétek: de mindazáltal az Úrtól el ne szakadjatok,
hanem * szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből.
21. És ne térjetek a bálványok után, mellyek nem használhatnak, meg
sem szabadíthatnak: * mert bálványok.
22. Mert nem hagyja el * az Úr az ő népét, az ő nagy # nevéért;
mert az Úr magának ő népévé akart titeket választani.
23. Távol legyen én tőlem is, hogy vétkezzem az Úr ellen,
megszünvén a ti érettetek való könyörgéstől; sőt inkább megtanítalak titeket a
jó és igaz útra.
24. De mindazáltal féljétek az Urat, és szolgáljatok néki
igazságban és teljes szívből, mert gondoljátok meg, hogy * nagy dolgokat
cselekede veletek.
25. Hogyha pedig a gonosz cselekedetben menten-mentek: mind
magatok, mind a ti Királyotok, elvesztek.