15. RÉSZ.

Saul megvettetik.

Monda pesig Sámuel Saulnak: Engemet bocsátott vala el az Úr, hogy téged Királlyá * kenjelek az ő népe előtt az Izráel előtt; most annakokáért hallgasd meg az Úr beszédét.

2. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Jól emlékezem róla, mit cselekedék az Amálek az * Izráellel, hogy lest hánya néki az útban, mikor feljöve Égyiptomból.

3. Most azért menj el, és verd meg az Amáleket, * és valamije vagyon mindent elveszessetek, # és semmit néki ne kedvezz; hanem megöljed a férjfiat, az asszonyt, a gyermeket, a csecsszopókat, és ökröket, a juhokat, a tevéket, a szamarakat.

4. És egybegyüjté Saul a népet, és megszámlálá őket * Théláimban, úgymint két száz ezer gyalogot, és a Júda nemzetségéből tizezer embert.

5. Elméne azért Saul mind az Amáleknek városáig, és megütközék ott egy völgyben.

6. Monda pedig Saul a Keneus * nemzetségének: Gyorsan mentetek el felfelé; menjetek ki az Amálekiták közzűl, hogy velek együtt valahogy titeket is el ne veszesselek; mert ti irgalmasságot # cselekedtetek mind az Izráel fijaival, mikor ők feljöttek Égyiptomból. Kiméne azért a Keneus nemzetsége az Amálekiták közzűl.

7. És megveré Sauél az Amálekitákat; kik lakoznak Havilától fogva mind addig, a mellyen mennél Súrba, melly Égyiptomnak ellenében vagyon. *

8. Megfogá pedig elevenen az Amálekiták Királyát, Agágot, és mind a több népet fegyverrel vágatá le.

9. És megkegyelmeze * Saul és a nép Agágnak, és a juhok javának, és az ökrök kövérinek is, és a meghizlaltattaknak, és mindenek valami jó vala; és nem akarák azokat elveszteni; hanem a mi hitván és alávaló vala, csak azt veszték el.

10. Szóla * pedig Sámueknek az Úr illyen szókkal:

11. Bánom * én hogy Sault Királlyá tettem: mert eltávozott tőlem, és az én beszédemet meg nem teljesítette, Sámuel pedig igen # megháborodék, és felkiálta az Úrhoz egész éjszaka.

12. És felkele reggel Sámuel, hogy eleibe menjen Sauénak, és megmondották vala Sámuelnek illyen módon: Eljutott vala Saul * Kármelbe, hol megállott vala a sereggel, de onné eltérvén, Gilgálba méne által.

13. Eljuta azért Sámuel Saulhoz és monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól, ímé én megteljesítettem * az Úrnak szavát.

14. Sámuel pedig monda: Micsoda nagy baromrívás tehát ez, melly fülembe jő, és micsoda ökröknek bőgése, * a mellyet hallok?

15. Felele Saul: Az Amálekiták közzűl hozták azokat; mert a juhok javának kedvezett a nép, és az ökröknek is, hogy megáldozzák a te Uradnak Istenednek: a többit pedig elvesztettük.

16. És monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, * és ímé megmondom néked a mit az Úr szólott # nékem az éjjel: És monda a Király néki: mond el.

17. Monda azért Sámuel: Avagy az Izráel nemzetségének nem feje valál é te, noha magad ítéletei szerint is * méltatlan volnál: és téged az Úr az Izráelen avagy nem Királlyá kene é?

18. És elbocsáta téged az Úr az úton, és monda néked: Menj el, veszesd el az * Amálekitákat, kik vétkeztek, és hadakozzál ő ellenek, míg a te néped őket el nem veszti.

19. És miért nem engedtél az Úr beszédének, hanem a prédának örülvén cselekedted, a mi gonosz az Úr szemei előtt.

20. Felele Saul Sámuelnek: Sőt inkább igen is engedtem * az Úr szavának, és abban az útban jártam, mellyben engemet az Úr elbocsáta, és elhoztam az Amálekiták Királyát Agágot, és az Amálekitákat elvesztettem.

21. A nép pedig a prédából a barom javát, és a veszedelemre * rendeltetett ökröknek szépét elhozta, hogy megáldozza a te Uradnak Istenednek # Gilgálban.

22.Monda pedig Sámuel: Valyon az egészen égő és egyéb áldozatokban nagyobb gyönyörűsége vagyon é az Úrnak, hogynem mint az Úr szavához való engedekmességben? Ímé az engedelmesség * jobb az áldozatnál, jobb az ő szavának megfogadása, hogy nem mint a kosoknak kövérei?

23, Mert minémű nagy vétek a * varázslás, ollyan az Isten ellen való rugódzás, és az ő ellene való keménység ollyan vétek, mint a # bálványimádás. Azért mivelhogy te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is elvetett téged, hogy ne légy Király.

24. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem: mert megvetettem az Úrnak szavát, és a * te szódat: mert féltem a # néptől, és azért engedtem az ő szavoknak.

25. Most azért kérlek, engedj meg az én vétkemnek: és térj vissza velem és imádkozom az Úrnak.

26. És monda Sámuel Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak szavát, annakokáért megvetett téged * is az Úr, hogy ne kégy Király az Izráelen.

27. És mikor elfordult volna Sámuel, hogy ekmenne, megragadá Saul az ő köntösének szélét, és megszakada. *

28. Akkor monda néki Sámuel: Elszakasztotta e mai napon az Úr tőled az Izráel országát; és adta azt a te felebarátodnak, a ki jobb * náladnál.

29. És az Izráelnek erős Istene nem hazud, *és meg nem változik, mert nem ember, hogy valamiben megváltoznék.

30. Ő pedig monda: Vétkeztem, de becsülj meg * engemet most, kérlek az én népembónek Vénei előtt, és az Izráel előtt, és térj vissza velem, hogy imádjam a te Uradar Istenedet.

31. Megtérvén azért Sámuel, elméne Saullal, és imádá Saul az Urat.

32. Monda pedig Sámuel: Hozzátok ide az előmbe Amálekiták Királyát Agágot, és előjöve ő hozzá Agág nagy kevélyen. És mondá Agág: Bizonyára eljött a halálnak keserűsége.

33. És monda Sámuel: Miképen a te fegyvered sok asszonynépeket * fosztott meg fioktól: így minden asszonytok felett a te anyád megfosztatik magzatjától: és darabonként vagdalá Sámuel Agátot az Úr előtt Gilgálban.

34. Elméne azért Sámuel Rámába: Saul pedig felméne az ő házába Gibeába, Saulnak városába.

35. És annakut'nna nem látogatá meg Sámuel Sault, mind halálának idejéig is; mert siratja * vala Sámuel Sault, az Úr pedig megbáná, hogy Sault Királlyá tette volna Izráelen.