16. RÉSZ.

Sault az Isten megvetvén, Dávidot választja a Királyságra.

Monda pedig az Úr Sámuelnek: Valyon a meddig siratod * te Sault, holott én megvetettem # őtet, hogy az Izráelen ne uralkodjék. Töltsd meg a te szarudat olajjal, és jöjj elő, elküldelek téged a Bethlehemben lakozó Isaihoz,: mert az ő fijai közzűl választottam és Királyt magamnak.

2. Monda néki Sámuel: Hogy menjek én el? meghallja Saul, és megöl engemet. Felele az Úr: Vígy egy ökörborjút el veled, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak.

3. És hívd el Isait az áldozatra, és én megjellentem néked, mit keljen cselekedned:és kend fel Királyságra azt, a kit én mondok néked.

4. Sámuel azért megcselekedé, a mit mondott vala az Úr, és elméne Bethlehembe. Megfélemlének pedig magokban a városnak Vénei, és kimenvén ő eleibe, mondának: Békességes é * a te jöveteled?

5. Felele: Békességes, azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak, szenteljétek meg magatokat, és jertek el velem az áldozatra; és meghagyá, hogy készen lenne Isai * és az ő fijai, és elhívá őket is áldozatra.

6. Mikor pedig bémentek volna, megtekinté * Eliábot és monda: Általán fogva, imhol az Úr előtt vagyon az ő megkenetett Királya.

7. Monda pedig az Úr Sámuelnek: Ne nézd az ő termetét, se magasságát, mert megvetettem őtet; mert nem azt nézem én a mit az ember. Mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt vagyon: de az Isten azt nézi, a mi a szívben vagyon. *

8. Szólítá azért Isai Abinádábot, és őtet Sámuel előtt általbocsátá. Ki monda: Ezt sem választotta az Úr.

9. Általbocsátá előtte Isai Sammát is, és monda: Ezt is nem választotta az Úr.

10. Általbocsátá azért Isai Sámuel előtt az ő hét fijait, és monda Sámuel Isainak: Ezeket nem választotta az Úr.

11. Végre monda Sámuel Isainak: Vége vagyon é már a te fijaidnak? és felele: Hátra vagyon még a kissebbik; és az ímé a juhokat # őrizi. Akkor monda Sámuel Isainak: Küldj el és hozasd ide, mert addig le nem ülök, míg az ide nem jő. *

12. Elkülde azért és elhozatá őtet, (és az piros vala, és szép tündöklő szemei valának és igen * ékes tekintetú) és monda az Úr: Kelj fel, kend meg őtet, mert ez az.

13. Vevé azért Sámuel az olajt, melly vala a * szaruban és felkené őtet az ő báttyai között; és az Úrnak lelke szála Dávidra az napságtól fogva mind azután is; és felkele Sámuel, és elméne Rámába.

14. Az Úrnak lelke pedig * eltávozék Saultól, és gyötri vala őtet a gonosz lélek, melly az Úrtól bocsáttatott.

15. Mondának pedig Saulnak szolgái: Ímé most az Istentől bocsáttatott gonosz lélek gyötör téged.

16. Parancsoljon, kérünk ; a mi urunk és a te szolgáid, kik előtted vagynak, keresnek olly embert, ki hegedűhöz jól tud: hogy mikor az Istennek * gonosz lelke rajtad lészen, hegedűljön előtted # és könnyebben lészen dolgod.

17. Monda azért Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát, kérlek ollyan embert, ki jól tudjon lantolni, és hozzátok ide nékem.

18. És felele egy a szolgák közzűl, és monda: Ímé én láttam a Bethkehemben lakoző Isainak egy fiját, ki jól tud lantolni: és * erős ember is, vitéz # ember. eszes, és szép termetű, és az Úr vagyon ő vele.

19.Követeket külde azért Saul Isaihoz illy izenettel: Küld ide hozzám a te fijadat Dávidot, ki a barmok után jár.

20. Előhoza azért Isai egy szamárt, a melly vinne kenyeret, egy tömlő bort, és egy kecskefiat; és küldé Saulnak az ő fiától Dávidtól.

21. Mikor pedig eljutott volna Dávid Saulhoz; megálla előtte, és igen megszereté őtet, és néki fegyverhordozója lőn.

22. Elkülde ismét Saul Isaihoz követeket, kik ezt mondanák: Maradjon nálam, kérlek *Dávid: mert nagy kedvet talált előttem.

23. Lőn pedig hogy mikor az * Isten lelke Saulra jő vala, akkor Dávid hegedűjét veszi vala, és kezével veri, és Saulnak pihenésére és könnyebségéra vala, és eltávozik vala tőle a gonosz lélek.