17. RÉSZ.
Dávid meggyőzi Góliátot.
Egybegyüjték a Filiszteusok az ő seregeiket a viadalra, és gyűlének
Sókó város mellé, melly vagyon a Júda földén: és Tábort járának Sókó és Azeka
között, Dammimnak határán.
2. Saul pedig és az Izráel népe egybegyülvén, tábort járának az Ela
cserés völgyében, és sereget rendelének a Filiszteusok ellen.
3. A Filiszteusok pedig egy felől hegyen állanak vala, és ismét más
felől az Izráel fijai is hegyen állanak vala, és a völgy közöttök vala.
4. És kijöve egy ember a Filiszteusok táborából, a két tábor közzé,
kinek neve Góliát vala, Gáth városából: kinek magassága hat sing és egy arasz
vala.
5. És az ő fején vala aczélsisak, és halhéjú pánczélba öltözött
vala: a pánczélnak pedig nehézsége vala ötezer rész siklus nyomó.
6. És aczél szárvas vala az ő lábain, és azcélpaizs vállain.
7. És az ő kopjája temérdek vala, mint a szövők zúgolyfája, a
kopjavas pedig vala csinálva hatszáz siklus nyomó vasból, a ki pedig az ő
paizsát hordozza vala, az előtte megyen vala.
8. És megálla, és kiálta az Izráel seregeinek, és monda nékik:
Miért készítitek ütközhez a sereget? avagy nem Filiszteusok vagyok é én, ti
pedig Saul szolgái? azért válasszatok egyet közzűletek, és jöjjön alá hozzám;
9. Ha meg mer velem vívni, és engemet meggyőz, tehát mi néktek
szolgáitok lészünk: ha pedig én hatalmas lészek, és megverhetem őtet, nékünk
szolgáink lésztek, és szolgáltok nékünk.
10. Mondja vala annakfelette a Filiszteusok: Én e mai napon
szidalommal * illetem az Izráel seregét; adjatok egy embert, és vívjunk meg
ketten.
11. Mikor pedig hallotta volna Saul és mind az egész Izráel a
Filiszteusok illyen szavát, megrettenének, és igen félnek vala.
12. Dávid * pedig, egy Efrateusnak, Júdának városából Bethlehemből
való embernek fija vala, kinek neve Isai; kinek nyolcz fija vala, e pedig a
Saul idejében, az emberek között már vénségre jutott vala.
13. És Isainak három öregbik fijai Saullal a hadaba mentek vala. Az
ő három fijainak pedig, kik a hadba mentek vala, neveik ezek: Elsőszülött fija
* Eliáb, és azután való a második Abinádáb, a harmadik pedig Samma.
14. Dávid pedig legkisebb vala, a három öregbik fija azért Saul
után ment vala.
15. Dávid pedig jő s * megyen vala Saultól, az ő attya barmának
legeltetésére Bethlehembe.
16. Előjő vala pedig a Filiszteus reggel és estve, oda közelgetvén,
és negyven egész napig, mind igy áll vala elő.
17. Monda pedig Isai az ő fijának Dávidnak: Vedd fel a te
bátyáidnak ím ez egy mérték darát, és e tíz kenyeret, és fuss el a táborba a
bátyáidhoz.
18. Ím e tíz sajtokat pedig vidd a Hadnagynak, és a te bátyáidat
látogasd meg, ha békével vagynak; és tőlök nékem jelt hozz.
19. Saul pedig azokkal egybe, mind pedig az egész Izráel népe,
valának az Ela cserés völgyében, hadakozvána Filiszteusok ellen.
20. Felkelvén azért Dávid jó reggel, és a juhot pásztornak hagyván,
magát megterhelé, és elméne a mint néki Isai meghagyta vala, és eljuta a tábor
kerítésére; és akkor nép ment vala ki a harczra, és igen kiáltának a viadalban.
21. És az Izráel népe és a Filiszteusok, egyik a másik ellen
sereget rendelt vala.
22. Elhagyván azért Dávid a holvalót, mellyet bízott vala azokra,
kik a hadi szerszámot őrizik vala, a * harczra futamodék; és mikor eljutott
vona, köszöne a báttyainak békességesen.
23. Mikor pedig még a báttyaival beszélene, ímé ama bajnok, kinek
Góliát Filiszteus neve, Gáth városból való, előjöve a Filiszteusok seregéből,
és akkor * is hasonlóképen szóla: és hallá ezt Dávid.
24. Mindnyájan pedig az Izráel közzűl való emberek, mikor meglátták
volna azt az embert, elfutának előtte, és felette igen félnek vala.
25. És mondának az Izráeliták magok között: Látjátok é ezt az
embert, a ki feljő? mert azért jő, hogy szidalommal illesse az Izráelt. Valaki
megverné azt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg azt a Királyt, és leányát is *
néki adná, és annak attya házát is szabadossá tenné Izráelben.
26. És monda Dávid azoknak az embereknek, kik ott állanak vala,
illyen szóval: Mint lenne annak dolga, a ki megverné azt a Filiszteust, és
elvenné az Izráel népéről e gyalázatot? mert micsoda e körúlmetéletlen
Filiszteus, hogy szidalommal illeti az élő Istennek seregét;
27. És néki is ugyanazon szót felelé a nép, mondván: Így s így *
lészen dolga annak az embernek, a ki megveréndi azt.
28. Hallván pedig az Eliáb az ő nagyobbik báttya, hogy ő az
emberekkel beszélene, igen megharaguvék Dávidra Eliáb, és monda: Miért jöttél
ide, és kinek hagytad a kedves juhokat a pusztában? tudom én a te
kevélységedet, és a te szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél, hogy
látnád az ütközetet.
29. És monda Dávid: Hol mit tettem én? hiszen csak szó beszéd ez.
30. És eltére tőle máshoz, kivel ismét szóla mint az * előtt, és a
nép ismét néki az elébbi beszéd szerint felele.
31. Hallák azért a szókat, mellyeket szólott * vala Dávid, és
megbeszélék Saul előtt, és hozzá viteté őtet.
32. És monda Dávid Saulnak: Ne rettenjen meg senkinek szíve ettől;
elmegyen a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal.
33. És monda Dávid Saulnak: Nem mehetsz te reá arra a Filiszteusra,
hogy vele megvívnál: mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó
ember volt.
34. Felele Dávid Saulnak: * Pásztor vala a te szolgád, őrizvén az ő
attyának juhait; és eljő vala az oroszlán és a medve, és a nyáj közzűl
elragadja vala a bárányt.
35. Kimegyek vala pedig én utnna, hogy azt megölném, vagy szájából
kivenném. És valamikor ellenem támad vala, megragadom vala a szakálát, és
megvetem vala azt, és megölöm vala azt.
36. Azért mind * oroszlánt, mind medvét ölt a te szolgád; és ez a
körűlmetéletlen Filiszteus csak ollyan lészen, mint azok közzűl egy: mert
szidalommal illette az élő Istennek seregét.
37. Monda ennekfelette Dávid: Az Úr, ki megszabadított engemet az
oroszlán kezéből, és a medve kezéből, megszabadít engemet a Filiszteusnak
kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Menj el, és az Úr legyen veled.
38. Felöltözteté azért Saul Dávidot az ő fegyverébe, és
aczélsisakot tőn fejébe, és pánczélt is ada reá.
39. Reá övedzé pedig fegyverét Dávid az ő ruháján felől, és
próbálja val, ha előmehetne abban; mert még nem próbálta vala meg. Monda azért
Dávid Saulnak: Nem mehetek én elő ezekben, mert nem szoktam. Leveté azért Dávid
mind azokat magáról.
40. Hanem a maga botját vevé kezébe, és a folyóvízből választa
magának öt sima kövecskéket, és eltevé az ő pásztori szerszámába, melly néki
vala, tudniillik a táskába: és parittyája kezébe vala, és elközelgete a
Filiszteushoz.
41. Továbbá megindula a Filiszteus is, és kezde közelebb-közelebb
menni Dávidhoz, és az az ember is, ki a paizst előtte viszi vala.
42. És mikor a Filiszteus megtekintette volna, és meglátta volna
Dávidot, megutálá őtet, hogy gyermk volna, és piros szép * tekintetű.
43. Ésmonda a Filiszteus Dávidnak: Nemde eb vagyon é én, hogy
bottal jösz reám? de megátkozá * a Filiszteus Dávidot, az ő Isteneire.
44. Monda annakfelette a Filiszteus Dávidnak: Jöszt ide hozzám, és
a te testedet adom az égi maradarknak és a mezei vadaknak.
45. Monda pedig Dávid a Filiszteusnak: Te jösz én reám fegyverrel,
dárdával és paizzsal; de én megyek te reád a Seregek Urának, és az Izráel népe
Istenének * nevével, kit te szidalommal illettél.
46. E mia npaon az Úr téged az én kezembe ád, hogy megöljelek *
téged, és elvegyem fejedet a te testedtől, és a Filiszteusok táborában valóknak
testeket adom e mai npaon az égi madaraknak és a földön való vadaknak, és
megesmérik mind az egész földön lakozók, hogy vagyon Istene az Izráelnek.
47. És megtudja mind ez egybegyült sokaság, hogy nem fegyver és
dárda által tart * meg az Úr; mert az Úré a had, és titekeet ád a mi kezünkbe.
48. És lőn hogy mikor felkészült vona a Filiszteus, és elébb ment
volna, és Dávidnak eleibe közelgetett volna: siete Dávid is, és a viadalra
futamodék a Filiszteus eleibe.
49. És benyulván Dávid a táskába, kivőn onnét egy követ, mellyet a
parittyából elhajíta, és a Filiszteust homlokba találá, és a kő a homlokába
ragada, és Góliát arczal leesék a földre.
50. Erősb lőn azért Dávid a Filiszteusnál a parittyával és kővel,
és megveré a Filiszteust, s megölé őtet és nem vala fegyver a Dávid kezében.
51. Oda fuatmodék pedig Dávid, és reá álla a Filiszteusra, és vevé
annak fegyverét, és azt kivonván hüvelyéből, megölé őtet, és azzal vevé el
fejét. Mikor pedig látták volna a Filiszteusok, hogy az erős vitézek megholt
volna, elfutmodának.
52. Felkelvén azért az Izráelnek és Júdának néped, megsivalkodának
és megűzék a Filiszteusokat, mind addig, valamiíg a völgyön elmehetnél, egész
Ekronnak kapujáig; és igen hullanak a Filiszteusok a seb miatt, a Sáraim
városra menő úton, mind Gáth és Ektron városáig.
53. És megtérvén az Izráel népe a Filiszteusoknak kergetésekből,
eldúlák azoknak táborokat.
54. Felvévén pedig Dávid a Filiszteus fejét, bévivé azt *
Jérusálembe, és az ő fegyvereit leraká az ő # sátorában.
55. Mikor pedig nézné Saul, hogy Dávid a Filiszteussal szembe
menne, meegkérdete vala a seregek * Főhadnagyát Abnert: Ki fija e gyermek,
Abner? Felele Abner: Él a te lelked Király, hogy nem tudom.
56. És monda a Király: Értsd meg magad, ki fija legyen ez ijfú?
57. Mikor pedig visszajött volna Dávid, minekutánna megölte volna a
Filiszteust, vevé őtet Abner, és vivé Saul eleibe, kezében tartván a Filiszteus
fejét.
58. És monda néki Saul: Ki fija * vagy te gyermek? Felele Dávid: A
Bethlehemben lakozó Isainak, a te szolgádnak fija vagyok.