18. RÉSZ.

Saul Dávidnak halálra igyekezik.

Minekutánna pedig elvégezte volna a Saullal való beszélést, a Jónathán lelke Dávid lelkével egybecsatoltaték, és Jónathán úgy szereté őtet mind a maga lelkét.

2. Hozzá vevé azért őtet Saul azon napon, és nem engedé * néki, hogy az ő attyaházához menne.

3. Szövetséget szerzének pedig ketten Jónathán * és Dávid, mivelhogy őtet Jónathán lelke szerint # szeretné.

4. És leveté köntösét Jónathán, melly rajta vala, és adá Dávidnak, és egyéb ruháját is, mind fegyverét, kézívét, és szoritóövét.

5. Kimegyen vala pedig Dávid mindenre, valamir Sául őtet küldi vala, és * magát eszesen viseli vala; és őtet Saul a vitézeknek Fejedelmévé # tevé, és kedves lőn mind e köznép előtt, mind pedig a Saul szolgái előtt.

6. Lőn pedig, hogy mikor ők megtérnének, mikor tudniillik Dávid megtért volna a Filiszteusok megveréséből, kimenének énekszóval az asszonynépek az Izráelnek minden városaiból, és sereggel mennek vala Saul * eleibe, dobbal, vígasságtevő szerszámokkal és énekekkel.

7. Azok az asszonyok pedig vígadván: egymás után ezt éneklik vala mondván: Megverte Saul * az ő ezerét, és Dávid is az ő # tizezerét.

8. És felette igen megharaguvék Saul, és nem tetszék néki e beszéd, és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonitának, nékem pedig csak ezeret tulajdonítának: azért mit tulajdonitnaka immár egybet néki, hanem az országot.

9. Saul azért rút szemmel nézi vala dávidot az naptól fogva, mind * azután is.

10. Lőn pedig másodnapon, hogy az Úrnak gonosz * lelke Sault megkörnyékezné, és az ő házában prófétál vala; Dávid pedig kezével veri a # lantot, a mind naponként szokott vala cselekedni; Saulnak pedig kezében dárda vala.

11. És ellövé Saula dárdát, ezt gondolván: A falba szegezem * Dávidot, de elvoná magát előtte két úttal.

12. Mgfélemlék azért Saul Dávidtól, mivelhogy az Úr * vele volna, és Saultól eltávozott volna.

13. És Saul elküldé őtet szeme elől, és Főhadnaggyá választá magának: és a nép előtt kimegyen vala, és bé jő vala.

14. Továbbá Dávid minden útaiban magát eszesen viseli vala, és az Úr vala * ő vele.

15. Mikor pedig látná Saul, hogy igen eszesen viselné magát, megfélemlék tőle.

16. Mert az egész Izráel, és Júda szereti vala Dávidot: mert ő kimegyen vala és béjő vala, ő előttök.

17. Monda azért Saul Dávidnak: Ímé az én öregbik leányomat Mérábot neked adom feleségűl, csak légy nékem vitéz fiam, és viseljed az Úrnak hadát. Saul pedig magában ezt mondja vala: Ne vesszen az én kezem * miatt, hanem legyen a Filiszteusok keze ő ellen.

18. Monda pedig Dávid Saulnak: Micsoda vagyok én, és az én életem minémű, és az én nemzetségem az Izráelben, hogy én a Királynak * veje lehetnék?

19. Lőn pedig, hogy mikor meg kell vala Dávidnak adni a Király leányát Mérábot, adák azt a Méholát városbeli Hadrielnek feleségűl.

20. Megszreté pedig Mikál * Saulnak leánya Dávidot, mellyet megjelentének Saulnak, és felette igen tetszik e dolog néki.

21. Monda azért Saul: Néki adom őtet, hogy néki veszedelmére legen, és legen a Filiszteusoknak kezek ő ellene. Azét monda Saul Dávidnak: E kettő közzűl egyik leányom által ma nékem vőm lészesz.

22. Parancsolá pedig Saul az ő szolgáinak: Szóljatok titkon Dávidnak mondván: Ímé a Király jó akarattal agyon hozzád, és minden szolgái szeretnek téged, azért légy veje a Királynak.

23. És megmondák a Saul szolgái Dávidnak e szókat; felele pedig Dávid: Netalán igen kicsiny * dolog ti nálatok a Királynak vejévé lenni, holott én szegény és elvettetett vagyok?

24. Megmondák azért ezt Saulnak az ő szolgái, mondván: Ezt s ezt mondja Dávid.

25. Monda pedig Saul: Ezt mondjátok Dávidnak: Nem kíván a Király egyéb jegyruhát, hanem adj néki száz Filiszteus szeméremtestének bőrét, hogy a Király ellenségein boszúját megálljad. Saul pedig azon gondolkodik vala, hogy Dávidot a Filiszteusok kezébe * ejthetné.

26. Megmondák azért az ő szlgái e szókat Dávidnak, és tetszék e dolog Dávidnak, hogy a Királynak veje lenne; és még a hagyott nap elő nem jött vala.

27. Felkele Dávid, és elméne ő és az ő vitézei, és megvere a Filiszteusok közzűl kétszázat, kiknek szeméremtestek bőrit elhozá Dávid, és épen béadák azokat a Királynak, hogy immár a Királynak veje lehetne; és néki adá Saul az ő leányát Mikált * feleségűl.

28. Látván pedig Saul és eszébe vévén, hogy az Úr Dáviddal volna, és hogy az ő leánya is Mikál igen szeretné őtet:

29. Sokkal inkább kezde félni Saul Dávidtól, és nagy gyűlölséggel lőn Dávid ellen teljes életében.

30. Kijőnek vala pedig gyakorta a Filiszteusoknak Fejedelmei, és valamikor kijőnek vala, Saulnak minden szolgáinál Dávid eszesben forgódik vala; annakokáért az ő neve felette igen híres vala.