18. RÉSZ.
Saul Dávidnak halálra igyekezik.
Minekutánna pedig elvégezte volna a Saullal való beszélést, a
Jónathán lelke Dávid lelkével egybecsatoltaték, és Jónathán úgy szereté őtet
mind a maga lelkét.
2. Hozzá vevé azért őtet Saul azon napon, és nem engedé * néki,
hogy az ő attyaházához menne.
3. Szövetséget szerzének pedig ketten Jónathán * és Dávid,
mivelhogy őtet Jónathán lelke szerint # szeretné.
4. És leveté köntösét Jónathán, melly rajta vala, és adá Dávidnak,
és egyéb ruháját is, mind fegyverét, kézívét, és szoritóövét.
5. Kimegyen vala pedig Dávid mindenre, valamir Sául őtet küldi
vala, és * magát eszesen viseli vala; és őtet Saul a vitézeknek Fejedelmévé #
tevé, és kedves lőn mind e köznép előtt, mind pedig a Saul szolgái előtt.
6. Lőn pedig, hogy mikor ők megtérnének, mikor tudniillik Dávid
megtért volna a Filiszteusok megveréséből, kimenének énekszóval az asszonynépek
az Izráelnek minden városaiból, és sereggel mennek vala Saul * eleibe, dobbal,
vígasságtevő szerszámokkal és énekekkel.
7. Azok az asszonyok pedig vígadván: egymás után ezt éneklik vala
mondván: Megverte Saul * az ő ezerét, és Dávid is az ő # tizezerét.
8. És felette igen megharaguvék Saul, és nem tetszék néki e beszéd,
és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonitának, nékem pedig csak ezeret
tulajdonítának: azért mit tulajdonitnaka immár egybet néki, hanem az országot.
9. Saul azért rút szemmel nézi vala dávidot az naptól fogva, mind *
azután is.
10. Lőn pedig másodnapon, hogy az Úrnak gonosz * lelke Sault
megkörnyékezné, és az ő házában prófétál vala; Dávid pedig kezével veri a #
lantot, a mind naponként szokott vala cselekedni; Saulnak pedig kezében dárda
vala.
11. És ellövé Saula dárdát, ezt gondolván: A falba szegezem *
Dávidot, de elvoná magát előtte két úttal.
12. Mgfélemlék azért Saul Dávidtól, mivelhogy az Úr * vele volna,
és Saultól eltávozott volna.
13. És Saul elküldé őtet szeme elől, és Főhadnaggyá választá
magának: és a nép előtt kimegyen vala, és bé jő vala.
14. Továbbá Dávid minden útaiban magát eszesen viseli vala, és az
Úr vala * ő vele.
15. Mikor pedig látná Saul, hogy igen eszesen viselné magát,
megfélemlék tőle.
16. Mert az egész Izráel, és Júda szereti vala Dávidot: mert ő
kimegyen vala és béjő vala, ő előttök.
17. Monda azért Saul Dávidnak: Ímé az én öregbik leányomat Mérábot
neked adom feleségűl, csak légy nékem vitéz fiam, és viseljed az Úrnak hadát.
Saul pedig magában ezt mondja vala: Ne vesszen az én kezem * miatt, hanem
legyen a Filiszteusok keze ő ellen.
18. Monda pedig Dávid Saulnak: Micsoda vagyok én, és az én életem
minémű, és az én nemzetségem az Izráelben, hogy én a Királynak * veje lehetnék?
19. Lőn pedig, hogy mikor meg kell vala Dávidnak adni a Király
leányát Mérábot, adák azt a Méholát városbeli Hadrielnek feleségűl.
20. Megszreté pedig Mikál * Saulnak leánya Dávidot, mellyet
megjelentének Saulnak, és felette igen tetszik e dolog néki.
21. Monda azért Saul: Néki adom őtet, hogy néki veszedelmére legen,
és legen a Filiszteusoknak kezek ő ellene. Azét monda Saul Dávidnak: E kettő
közzűl egyik leányom által ma nékem vőm lészesz.
22. Parancsolá pedig Saul az ő szolgáinak: Szóljatok titkon
Dávidnak mondván: Ímé a Király jó akarattal agyon hozzád, és minden szolgái
szeretnek téged, azért légy veje a Királynak.
23. És megmondák a Saul szolgái Dávidnak e szókat; felele pedig
Dávid: Netalán igen kicsiny * dolog ti nálatok a Királynak vejévé lenni, holott
én szegény és elvettetett vagyok?
24. Megmondák azért ezt Saulnak az ő szolgái, mondván: Ezt s ezt
mondja Dávid.
25. Monda pedig Saul: Ezt mondjátok Dávidnak: Nem kíván a Király
egyéb jegyruhát, hanem adj néki száz Filiszteus szeméremtestének bőrét, hogy a
Király ellenségein boszúját megálljad. Saul pedig azon gondolkodik vala, hogy
Dávidot a Filiszteusok kezébe * ejthetné.
26. Megmondák azért az ő szlgái e szókat Dávidnak, és tetszék e
dolog Dávidnak, hogy a Királynak veje lenne; és még a hagyott nap elő nem jött
vala.
27. Felkele Dávid, és elméne ő és az ő vitézei, és megvere a
Filiszteusok közzűl kétszázat, kiknek szeméremtestek bőrit elhozá Dávid, és
épen béadák azokat a Királynak, hogy immár a Királynak veje lehetne; és néki
adá Saul az ő leányát Mikált * feleségűl.
28. Látván pedig Saul és eszébe vévén, hogy az Úr Dáviddal volna,
és hogy az ő leánya is Mikál igen szeretné őtet:
29. Sokkal inkább kezde félni Saul Dávidtól, és nagy gyűlölséggel
lőn Dávid ellen teljes életében.
30. Kijőnek vala pedig gyakorta a Filiszteusoknak Fejedelmei, és
valamikor kijőnek vala, Saulnak minden szolgáinál Dávid eszesben forgódik vala;
annakokáért az ő neve felette igen híres vala.