19. RÉSZ.

Saul Dávidra fenekedik.

Szóla pedig Saul Jónathánnak az ő fijának, és mind a több szolgáinak, hogy megölnék Dávidot; Jónathán pedig a Saul fija felette igen * szereti vala Dávidot.

2. Megmondá azért Jónathán ezt Dávidnak, mondván: Az én atyám Saul, halálra kerestet téged: azért kérlek, megoltalmazd magadat reggelig, és légy valami titokhelyen, rejtsd el magadat.

3. Én pedig kimegyek, és az én atyám mellé állok a mezőben, a hol te lészesz, és én akkor szólok felőled az atyámnak, és meglátom mit szól, és tudtora adom néked.

4. Jónathán pedig jót szóla Saulnak az ő attyának Dávid felől, és monda néki: Ne igyekezzék véteni a Király az ő szolgája ellen Dávid ellen; mert nem vétett ő néked, hanem az ő szolgálatja felette hasznos volt néked;

5. Mert ő az ő lelkét markában hordozta, és úgy verte meg * a Filiszteust; és az Úr nagy jót cselekedék az egész Izráellel; láttad te és örültél rajta. Miért vétkezénél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkűl?

6. Meghallá azért Saul Jónatjának szavát, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem * hal meg Dávid.

7. Szólítá annakokáért Jónathán Dávidot, és meegmondá néki Jónathán min ezeket a szókat; és vivé Dávidot Saul eleibe, ki ismét ollyan lőn előtte, * mind annakelőtte.

8. Had indula pedig ismét azonközben, és kiméne Dávid, és megütközvén a Filiszteusokkal, igen megveré őket, és megfutamodának ő előtte.

9. Lőn pedig ismét az Úrnak * gonosz lelke Saulon, és az ő házában veszteg ül vala, kezében tartván dárdáját: Dávid pedig a lantót veri vala előtte.

10. És akará Saul Dávidot a dárdával a falhoz szegezni: és elhajla Saul előtt, és a dárda a falt találá: azért Dávid elfuta, és elszalada azon éjjel. *

11. Követeket külde azért Saul a Dávid házára, hogy megőriznék őtet, és reggel megölnék: és megmondá Dávidnak Mikál az ő felesége, mondván: Ha ez éjjel lelkedet meg nem oltalmazod, holnap megölnek.

12. Kibocsátá azért * Mikál Dávidot az ablakon; és ő kimenvén elszalada, és meegoltalmazá magát.

13. Vőn pedig Mikál egy fa képet, és fekteté az ágyra, és kecskeszőrből csinált párnát tőn feje alá, és béfedezé lepedővel.

14. Követeket külde pedig Saul, hogy megfognák Dávidot, és monda Mikál: Beteg Dávid.

15. Visszaküldé azért ismét Saul a követeket, hogy meglátnák Dávidot, mondvaán: Ágyában is előmbe hozzátok őtet, hadd * öljem meg őtet.

16. És mikor oda mentek volna a követek, ímé a fa kép fekshzik vala az ágyon, és a kecskeszőrből csinált párna vala feje alatt.

17. Monda azért Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy így megcsaltál engemet, és elbocsátád az én ellenségemet, és elszalada? Felele Mikál Saulnak: Mert azt mondá ő nékem: Bocsáss el, mert majd megöllek.

18. Dávid azért elfutván megszabadula, és Sámuelhez méne Rámába; * és megbeszéle mindeneket néki, a miket ő vele cselekedett volna Saul; és elmenének, ő és Sámuel, és mulatának Nájóthban.

19. Megmondák pedig Saulnak ezt illyen szókkal: Ímé Dávid Nájóthban vagyon Ráma tartományában.

20. Követeket külde azért Saul, hogy megfognák Dávidot. Kik látának a Prófétáknak seregét, kik prófétálnak vala; és hogy Sámuel is közöttök volna, ki ő előttök járó vala. És lőna az Istennek * lelke Saul követein is, és azok is prófétálnak vala.

21. Megmondák azért az Saulnak, és külde ismét más követeket, és azok is prófétálának. Ismét harmadszor is követeket külde, és azok is prófétálának.

22. Elmenvén azért ő maga is Rámába, juta a nagy kúthoz, melly Széku mezején vagyon, és ott megkérdvén monda: Hol vagyon Sámuel és Dávid? És monda egy ember: Ám Nájóthban vagyon, Ráma tartományában.

23. És oda méne Ráma tartományába Nájóthba. És lőn ő rajta is az Istennek lelke, és a menés közben is prófétál vala, mígnem eljuta Ráma tartományába Nájóth városba.

24. Leveté azért ő is királyi ruháját, és ő is profétála Sámuel előtt, és leesvén lőn az egész nap és éjjel, királyi ruháját és fegyverét levetvén. Azért szokták mondani: A vagy * nem a Próféták között vagyon é Saul is?