21. RÉSZ.

Dávid a szent kenyerekeet megeszi; Akisnál bolondnak tetteti magát.

Juta pedig Dávid Nób városába, Akhimélek * Paphoz, és nagy félelemmel eleibe méne Dávidnak Akhimélek, és monda néki: Mi dolgog, hogy csak egyedűl jössz, és nincsen senki veled?

2. Felele Dávid Akhimélek Papnak: A Király bízott valamit reám és azt hagyta nékem: Senki meg ne tudja e dolgot, a miért én küldelek, és a mit parancsoltam néked; szolgáimat pedig elküldöttem illyen s illyen helyre.

3. Azért most, mi vagyon birtokodban? adj vagy öt kenyeret nékem, vagy egybet a mi vagyon.

4. Felele a Pap Dávidnak, és monda: Nincsen közönséges kenyér az én birtokomban; hanem szentelt kenyér ím vagyon, ha a te szolgáid tisztán tartották magokat, főképen asszonyembertől.

5. Felele Dávid a Papnak és monda néki: Bizonyára az asszony meg volt tiltva mi tőlünk, mind tegnap, mind az előtt, mikor kiindultam; szolgáim is minden edényeiket megszentelték, noha a mi az útra néz, közönséges: azért sokkal inkább e mai napon a kenyér is megszenteltetik a tiszta edényben.

6. Ada azért néki a Papa * megszenteltetett kenyérben; mert nem vala ott egyéb kenyér, hanem csak az Isten előtt való kenyerek, mellyeket az Úrnak orczája elől vettek vala fel, hogy melegen tennének helyekbe más kenyereket azon napon, mellyen az elébbieket elvették vala.

7. Vala pedig ott azon napon egy a Saul szolgái közzűl, ki ott mulat vala az Úr előtt, kinek neve Doég, * Edom nemzetségéből való, ki a Saul pásztorinak Fejedelmek vala.

8. És monda ismét Dávid Akhiméleknek: Nincsen é valami dárda, vagy valami egyéb fegyver kezednél? mert sem szablyámat, sem egyéb fegyveremet nem vehettem kezembe, mivelhogy a Király parancsolatj siettete.

9. Monda pedig a Pap: A Filiszteus Góliátnak * kardja, kit te megvertél az Ela völgyében, ámhol vagyon posztóban takarva, az Efód megett, ha azt el akarod vinni, vidd el: mert annál egyéb itt nincsen: akkor monda Dávid: Nincsen sehol a hoz hasonló, add ide azt nékem.

10. Felkele azért Dávid, és elfuta az napságtól fogva Saul elől, és méne * Akishoz Gáthnak Királyához.

11. És mondának az Akis szolgái őnéki; A vagy nem ez é Dávid, ennek a földnek Királya? A vagy nem ennek éneklik vala é nagy sereggel, mondván: * Megverte Saul az ő ezerét, Dávid is az ő tizezerét?

12. És eszébe vevé Dávid ezeket a szókat, és felette igen megrémüle Akistól, Gáthnak Királyától.

13. És megávloztatá szavát ő előttök, és bolondnak tettei vala magát az ő kezekben: és irkál vala a kapuknak ajtain, és a nyálát mind a szakálán bocsátja vala alá.

14. Monda azért Akis az ő szolgáinak: Ímé láttátok, hogy ez ember megbolondult, s mire bocsátottátok bé hozzám őtet? Szűkölködöm é én bolond nélkűl; hogy ezt béhoztátok, hogy itt előttem bolondoskodjék? ennek kellett volna é béjönni az én házamba?