22. RÉSZ.

Saul meegöleti a Papokat.

Elmenvén azért onnét Dávid, és szalada az Adullám * barlangjába, melly dolgot mikor meghallották volna az ő báttyai és az ő attyának minden háznépe, oda menének hozzá.

2. És hozzá gyülének mindenek, a kik valami nyomorúságban valánamk, és valaki adósságban vala, és valaki keseredett szívvel vala, és lőn azoknak Fejedelmek, és lőnek vele úgymint * négyszáz emberek.

3. Elméne pedig onnét Dávid a Moábitáknak városába Miczpába; és monda a Moábiták Királyának: Kérlek, hadd jöjjenek ki földökből az én atyám és az én anyám és hadd lakjanak veletek, míg megértem mit cselekedjék velem az Isten.

4. Vivé azért őket a Moábiták Királya eleibe, és lakának ő vele mind addig az ideig, míg Dávid ott a várban lőn.

5. Monda pedig Gád Próféta Dávidnak: Ne maradj ennekutánna ebben a várban? hanem menj el, és térj a Júda földére Elméne azért Dávid, és méne Héreth * nevű erdőbe.

6. Meghallá pedig Saul, hogy Dávi kimutatta volna magát, * és mind a több emberek, kik vele valának; Saul pedig mulat vala a fa alatt a Ráma dombján, kezében tartván dárdáját, és az ő szolgái mind előtte állanak vala.

7. Monda azért Saul az ő szolgáinak, kik előtte állanak vala: Halljátok meg most Benjáminnak nemzetségei: A vagy az Isai fija mindeniteknek mezőt fog é adni és szőlőket, és titeket fejenként Ezredesekké vagy Századosokká fog é tenni?

8. Hogy ti mindnyájan pártot ütöttetek ellenem, és nincsen senki ki nékem valamit hírré adjon? holott frigyet vetett az * én fiam az Isai fijával; és nincsen ki szánna engemet közzűletek, és a ki nékem megsugallaná, hogy az én fiam szolgámat # támasztotta reám, utánnam való leselkedésre, ## a mint ím e mai napon megtetszik.

9. Felele pedig az Edom nemzetségéből való * Doég, ki a Saul több szolgái között ott áll vala, és monda: Láttam én hogy az Isai fija Nób városában az Akhitób fijához, Akhimélek Paphoz jött vala.

10. Ki az Úrtól tanácsot kérde ő felőle, és útra való eleséget is * ada néki, a Filiszteusok Góliát fegyverét is néki adá.

11. Elkülde azért a Király, hogy oda hívnák Akhimélek Papot, Akhitóbnak fiját, és az ő attyának egész háznépét, tudniillik a Papokat, valakik Nób városában valának; kik eljövének mindnyájan a Királyhoz.

12. Akkor monda Saul: Halld meg most te Akhitóbnak fija! É monda: Ímhol vagyok én uram!

13. És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem te és az Isai fija, holott kenyeret adtál néki és fegyvert, és az Istentől is tanácsot kérdettél felőle, hogy ellenem támadna leselkedés által, a mint immár most bételjesedett.

14. Felele Akhimélek a Királynak, és monda: Valyon s kicsoda volna ollyan hív mind Dávid, mind a több szolgáid között is, ki a Királynak * veje, és a ki a te akaratod szerint jár, és a te házadban nevezetes # ember?

15. Valyon s csak akkor kezdettem é először tanácsot kérdeni ő felőle az Istentől? Távol legyen tőlem a pártütés: Ne tulajdonítson semmit a félét a Király az ő szolgájának, se pedig az én atyám egész háznépének: mert nem tud ebben semmit a te szolgád, sem nagy, sem kicsiny dolgot.

16. És monda a Király: Általán fogva meg kell halnod Akhimélek, mind néked, min a te atyád egész háznépének.

17. Mona azért a Király az ő szolgáinak, kik előtte állanak vala: Vegyétek körül őket, és öljétek meg az Úr Papjait; mert az ő kezek is Dávid mellett vagyon; mert mikor eszekbe vették, hogy * futva szalad, nem adták nékem tudtomra. De nem akarák a Király szolgái kezeket felemelni az Úr Papjai ellen, hogy ő reájok rohannának.

18. Akkor monda a Király Doégnek: Térj nékik te, és öld meg a Papokat. Nékik térvén azért az Idumeus Doég, a Papokra rohana, és azona napon nyolczvanöt embereket * ölet meg, kik gyolcsból csinált Efódot viselnek vala.

19. Nób * várost is pedig, a Papok városát fegyvernek élivel vágatá le, mind férjfiat, mind asszonyt, gyermekeket, csecsszopókat, ökröket, szamarakat, minden barmokat fegyvernek élivel vágata le.

20. Elszalada pedig az Akhitób fijának Akhiméleknek egy fija, kinek neve vala Abjáthár, * és Dávid után futa.

21. És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úr Papjait.

22. És monda Dávid Abjáthárnak: Tudám én azt az nap, mert ott vala amaz Idumeus Doég, hogy kétség nélkűl bémondaná Saulnak: én adtam * okot a te atyád egész háznépének halálára.

23. Maradj itt nálam, ne félj: mert a ki az én életemet * halálra keresi, azon keresi a te életedt is: azért te bátorságosan lehetsz mellettem.