23. RÉSZ.

Dávid Saultól kergettetik, alig szabadúl meg.

Megmondák pedig Dávidnak illyen szóval: Ímé a Filiszteusok Kéhilát * vívják, és a csűröket dulják.

2. És megkérdé Dávid az Urat, mondván: elmenjek é, hogy megverjem ezeket a Filiszteusokat? Felelle pedig az Úr Dávidnak: Menj el, és megvered a Filiszteusokat, s megszabadítod Kéhilát. *

3. És mondának a Dávid emberei néki: Íme mi itt a Júdának földében is félünk, tehát mennyivel infább ha Kéhilába megyünk a Filiszteusok táborára.

4. Azokáért ismét megkérdé Dávid az Urat, kinek felele az Úr és monda: Kelj fel, menj alá Kéhilába; mer én a Filiszteusokat kezedbe adom néked.

5. Elméne azért Dávid és az ő emberei Kéhilába, és megharczola a Filiszteusokkal, és elvivé az ő barmokat, és őket felette igen megveré, és megszabadítá Dávid a Kééhilában lakozókat.

6. Lőn pedig, hogy mikor Abjáthár, Akhimélek fija Dávidhoz * futott volna Kéhilába, az ő Efódját elvitte vala kezében.

7. Megmondák akkor Saulnak; hogy Dávid Kéhilába ment volna; és monda Saué: Kezembe adta immár őtet az Isten; mert kulcsos és záros városba ment bé, és ott szorult.

8. Felgyüjté azért Saué a hadba minden népét, hogy reá menne Kéhilára, és reá szállana Dávidra és az ő embereire.

9. Eszébe vevé pedig Dávid, hogy alattomban Saué ő ellene gonoszt * gondolna, és monda Abjáthár Papnak: Vedd fel # az Efódot.

10. És monda Dávid: Izráelnek Ura Istene, bizonnyal meghallotta a te szolgád, hogy Saué ide akar jőni Kéhilára, hogy a várost elveszesse én érettem.

11. Vallyon kezébe fognak é engemet adni a Kéhiabeliek? és eljő é ide Saul, a mint hallotta a te szolgád? Izráelnek Ura Istene, mond meg , kérlek, a te szolgádnak. Felele az Úr; Eljő Saul.

12. Monda ismét Dávid: Valyon kezébe adnak é engemet * a Kéhiabeliek, és az én velem való embereket Saulnak? Felele az Úr: Kezébe adnak.

13. Felkele azért Dávid és az ő vitézei úgymint hatszázan, és kimenének Kéhilából, és mennek vala a hova mehetnek vala. Megmondák pedig Saulnak, hogy kiszaladott volna Dávid Kéhilából: és elhagyá a kimenésre való szándékot.

14. Lakik vala pedig Dávid a pusztában erős helyeken, és vala főbb lakása a Zif * pusztájában való hegyén; és minden nap keresi vala Saué, de az Isten nem adá őtet kezébe.

15. Megtérvén azért Dávid, hogy kijött volna Saul, hogy az ő lelkét keresné; akkor megvoná magát Dávid a Zif pusztájában az erdőben.

16. Felkele pedig Jónathán Saulnak fija, és méne Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.

17. És monda néki: Ne félj, mert nem találhat meg téged Saulnak az én atyámnak népe; hanem te uralkodni * fogsz az Izráelen, és én te utánnad második lészek, és Saul is az én atyám # tudja hogy úgy lészen.

18. És szövetséget szerzének ketten az Úr előtt: és megmarada Dávid az erdőben, Jónathán pedig elméne házához. *

19. Felmenének pedig akkor a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde Dávid nem mi nálunk * lappang é az erős helyeken az erdőben, a Hakila halmán, melly a puszta mellett jobbkéz felől vagyon?

20. Most azért Király, a te szíved teljes kívánsága szerint jöjj alá, és mi gondunk az, hogy a Királynak őtet kézébe adjuk.

21. És monda Saul: Áldottai vagytok ti az Úrnak, hogy engemet szántok;

22. Menjetek el kérlek és mégis készüljetek jobban hozzá: tudjátok meg és lássátok meg e helyet, a hol maradása vagyon, és kicsoda látta ott őtet; mert megmondották nékem, hogy igen * ravasz.

23. Annakokáért menjetek végére és tudjátok meg minden barlangját, a mellyben lappangani szokott, és jöjjetek vissza én hozzám bizonyos válasszal, és elmegyek veletek, és ha e földnek színén lészen, kikeresem a Júdának minden ezereivel.

24. Felkelvén annakokáért elmenének Zifbe Saul előtt Dávid pedig és az * ő emberei valának a Máon # pusztájában a síkon, a pusztának jobbfelől való részében.

25. Saul pedig és az ő szolgái elmenének keresni, mekky dolgot megizenének Dávidnak, és leszálla a kőszikláról, és megszálla a Máon pusztájában. Meghallván ezt Saul, megüzé Dávidot a Máon pusztájában.

26. Megyen vala pedig Saul a hegynek egyik oldalán, Dávid is az ő népével a hegynek másik oldalán; és igen siet vala Dávid, hogy elszaladhatna Saul előtt, Saué pedig és az ő népe, körükfogták vala Dávidot és az ő embereit, hogy őket megfognák.

27. Követ juta pedig Saulhoz azonközbe, és monda: Siess, jere vissza, mert a Filiszteusok reá ütöttek földedre.

28. Megtérvén azért Saul Dávidnak kergetéséből, a Filiszteusok eleibe méne. Azért nevezék azt a helyet, Sélahhammákhlekótnak.