24. RÉSZ.
Dávid a barlangban kegyes magaviselésével igaz ügyét megvallatja
Saullal.
Elméne pedig Dávid is onnét, és lakék az Engédi pusztájának
erősségeiben.
2. Lőn pedig, hogy mikor megtért volna Saul a Filiszteusoktól ,
izenének néki illyen szóval: Ímé Dávid az Engédi pusztájában vagyon.
3. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel népe közzűl válogatott
háromezer embert, és elméne, hogy megkeresné Dávidot és az ő embereit a
Kősziklák tetején, hol csak a vadkecskék lakhatnak vala.
4. És juta az aklokhoz, mellyek ott az útfélen valának, holott egy
barlang vala, hová béméne Saul, hogy az ő * lábait béfedezné: Dávid pedig és az
ő emberei azon barlangnak rejtekében ülnek vala.
5. És mondának Dávidnak az ő vitézei: Ímé ez a nap, mellyről azt
mondotta volt az Úr néked: Ímé * kezedbe adom néked a te ellenségedet, és
cselekedjél úgy vele a mint akarod. Felkele azért Dávid, és orozva elmetszé a
Saul felsőruhájának szárnyát.
6. Lőn pedig mindjárt, hogy * megesék Dávidnak szíve rajta, hogy
elmetszette volna a Saul felsőruhájának szárnyát.
7. És monda az ő
vitézeinek: oltalmazzon engemet az Úr, hogy én azt * míveljem az én urammal, az
Úrnak megkenetett Királyával, hogy én az én kezemet ő reá bocsássam: mert az
Úrnak felkenetette ő.
8. És megfeddé * kemény szóval Dávid az ő embereit, és nem hagyá
őket feltámadni Saulra; Saul pedig felkele a barlangból, és elméne dolgára az
úton.
9. Felkele Dávid id azután, és kiména a barlangból, és kiálta Saul
után, mondván: Uram Király! Hátratekinte pedig Saul, és akkor Dávid a föld felé
meghajtá magát, és tisztességet tőn néki.
10. És monda Dávid Saulnak: Miért fogadod meg szavokat az olyan
embereknek, kik azt mondják: Ímé Dávid néked gonoszodra igyekezik?
11. Ímé e mai nap látják a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe
adott vala ma a barlangban, és mondják * vala némellyek, hogy megölnélek téged;
de és kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen,
mert az Úrnak kenetett Királya ő.
12. Azért édes atyám, lásd meg, és ímhol lássad a te felsőruhádnak szárnyát
az én kezemben: mert mikor elmetszém a te felsőruhádnak szárnyát nem ölélek meg
tégedet. Azért értsd meg, és lássad, hogy nincsen az én kezemben gonoszság, és
semmi hamísság, és nem vétettem ellened; te pedig vadászod az én lelkemet,
ahogy azt elveszessed.
13. Az Úr tegyen ítéletet én közöttem és te közötted, és álljon az
Úr bosszút és érettem rajtad; de az én kezem * nem lészen te ellened.
14. A mint ama régi közbeszéd mondja: Az istentelenektől származik
hamisság; de az én kezemben nem lészen ellened.
15. Vakyon s kicsoda ellen jött ki az Izráelnek Királya? Kit
kergetsz? Egy * holt ebet, vagy egy bolhát?
16. Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet én közöttem és
te közötted, és lássa meg; ő forgassa az én dolgomat, és szabadítson meg
engemet a te kezedbők.
17. Lőn pedig, hogy mikor elvvégezte volna Dávid Daulhoz való
szavát, monda Saul: Te szód é ez * szerelmes fiam Dávid? És felkiáltván Saul
síra.
18. És monda Dávidnak: Igazabb vagy én nálamnál: mert te jól *
cselekedtél velem: én pedig gonoszt # fizettem néked.
19. Te bizonnyára megmutattad e mai napon, minémű jót cselekedtél
légyen én velem; mert holott az Úr te * kezedbe adott vala engemet, nem ölél
meg engemet.
20. Valyon s mikor valaki ellenségére talál, elbocsátja é azt
békével az ő útán? Annakokáért az Úr adjon néked jót azért, a mit velem
cselekedtél.
21. Most pedig mivelhogy tudom, hogy kétség nélkül te fogsz *
uralkodni, és az Izráelnek országa a te kezedben állhatatos lészen;
22. Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánnam ki nem vágod
az én maradékomat, és az én nevemet ki nem törlöd az én atyém hézébók.
23. Megesküvék azért Dávid Saulnak, éd elméne Saul az ő *
házához; Dávid pedig és az ő népe
felmenének az # ő erősségekbe.