26. RÉSZ.

Saul a Dávid ártatlan ügyéről másodszor győzödik meg lelkében.

Menének ismét a Zifeusok Saulhoz Gibeába, és mondának: Nemde Dávid nem a Hakila halmon lappang é ismét, melly a pusztának ellenében vagyon? *

2. Felkelle annakokáért Saul, és méne a Zif pusztájába; és ő vele vala úgymint háromezer válogatott ember az Izráel közzűl, hogy megkeresné Dávidot a Zif pusztájában. *

3. Tábort jára pedig Saul a Hakila halmán, melly vagyon a pustának ellenében az útfélen. Dávid pedig lakik vala a pusztában, és meglátá hogy Saul ő utánna jött volna a pusztába.

4. És kémeket külde Dávid, és megtudá bizonnyal, hogy Saul elérkezett volna.

5. Felkele azért Dávid, és méne az hekyre, a hol Saul táborát jártatá vala, és megnézé Dávid a helyet, a hol Saul aludnék, * és Abner a Nér fija, az ő seregének Főhadnagya. Saul pedig aluszik vala a szekerek között; a nép pedig körűlötte vala mind táborban.

6. És szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségből valő Akhiméleknek, és Abisainak a Séruja fijának, Joáb attyafiának, illyen szóval: Kicsoda jő el velem a táborba Saulhoz? Felele Abisai: Elmegyek én veled.

7. Elméne azért Dávid és Abisai a nép közzé éjjel. És ímé Saul veszteg feküdvén, aluszik vala a szekerek között, és dárdáka fel vala őtve fjénél a földbe; Abner pedig és mind a sokaság alusznak vala ő körűlte.

8. Monda pedig Abisia Dávidnak: Kezedbe adta a mai * napon Isten a te ellenségedet, most azért kérlek, hadd szegezzem a földhöz őtet a dárdával csak egy úttal, többször sem bántom.

9. Monda pedig Dávid Abisainak: Ne veszesd el őtet: mert valyon ki emelhetné fel kezét az Úrnak megkent Királya ellen, hogy ne vétkeznék?

10. Monda annakfelette Dávid: Él az Úr, hogy nem * engedem: az Úr megveri őtet, vagy az ő órája eljő, és meghal; vagy hadba megyen, és ott # vesz.

11. Távoztassa el az Úr tőlem azt, hogy az én kezemet az Úrnak megkent Királyára bocsássam, hanem most vedd fel, kérlek, a * dárdát, a melly fejénél vagyon, és ím e kupát mellyben a víz, és menjünk el.

12. Elvivé azért Dávid a dárdát és a kupát mekkyben a víz vala, melly a Saué fejénél vala és elmenének; és senki fel nem serkene, hanem mindnyájan alusznak vala: mert az Úr bocsátott vala nehéz álmot ő reájok.

13. És elméne Dávid a hegynek másik oldalára, * és megálla a hegynek tetején jó távol; és jó köözföld vala közöttök.

14. Akkor kiálta Dávid mind a népnek, mind Abnernek a Nér fijának, mondván: Hallád e Abner, szólj nékem! és felele Abner, és monda: Ki vagy te, hogy a Királyra így kiáltasz?

15. Monda pedig Dávid Abnernek: Avagy nem vitéz * ember vagy é te? és kicsoda hozzád hasonló az Izráel népe között? de mégis miért nem őrizted a te uradat a Királyt? mert oda ment volt egy ember a nép közzűl, hogy elvesztené a te uradat a Királyt.

16. Nem jó dolog ez a mit cselekedtél. Él az Úr, hogy halálnak fijai vagytok ti, kik meg nem őríztétek a ti uratokat, az Úrnak megkent Királyát. Azért most láthatsz é meg, hol a Király dárdája, és * a víznek való kupa, melly fejénél volt?

17. Megesméré pedig Saul Dávidnak szavát, és monda: Te * szólasz é édes fiam Dávid? Felele Dávid: Én szólok uram Király!

18. Monda annakfelette: Miért kergeti az én uram az ő szolgáját? ugyan is , mit míveltem? és micsoda vétket * esmértél bennem?

19. Most azért hallja meg, kérlek, az én uram a Király az ő szolgájának szavát: legyen jóillatő az én áldozatom; ha pedig emberek fijai támasztottak én ekkenem, átkozottak legyenek az Úr előtt, a kik most kiüznek * engemet, hogy én ne maradhassal az Úrnak örökségében, hanem azt mondják: Eredj el, szolgálj idegen isteneknek.

20. Most azért, az én vérem ki ne omoljon a földre az Úr elől: mert az Izráel Királya egy bolhát * kergetni jött ki; nem különben mintha a ki a hegyeken kergetné a fogolymadarat.

21. És monda Saul: Vétkeztem, * térj vissza édes fiam Dávid, mert többé nem cselekszem gonoszúl veled, mivelhogy becsületes volt az én lelkem e mai nap te előtted. Ímé bolondúl cselekedtem, és felette igen nagyot vétettem.

22. És felelvén Dávid monda: Imhol a Király dárdája, jöjjön ide egy a Király szolgái közzűl és vigye el.

23.Az Úr pedig fizessen meg az embernek az ő igazsága * szerint, és h1vsége szerint: mert az Úr kezembe adott vala e mai napon téged, , de én nem akartam kezemet kinyújtani az Úrnak megkent Királyára.

24. És a minémű becsületes volt e mai napon a te lelked én előttem, ollyan becsületes legyen az én lelkem az Úr előtt; és szabadítson meg engemet minden nyomorúságimból.

25. Monda pedig Saul Dávidnak: Áldott vagy te szerelmes fiam Dávid, mert mindeneket véghez * viszesz, és mindeneken hatalmad lászen. Ezekután Dávid elméne az ő útára, Saul is visszatére az ő # helyére.