28. RÉSZ.

Saul a varázslóasszonytól kérdeződik.

Akkor az időben pedig táborba gyülének a Filiszteusok, hogy hadba mennének, és megvívának az Izráellel. És monda Ákis Dávidnak: Bizonnyal hidjed, hogy el kell velem * jönnöd a táborba, mind magadnak, mind pedig a te népednek.

2. Felele Dávid Ákisnak: Meglátod bizonnyal mint fog cselekedni a te szolgád. Monda azért Ákis Dávidnak: A bizonyos dolog, hogy mindenkor téged választalak oltalmúl fejemnek.

3. Sámuel pedig megholt * vala, és siratta vala őtet mind az egész Izráel, és eltemették vala őtet Rámában az ő városában; Saul pedig eltörlötte vala a földről az ördöngős # jövendőmondókat, és a nézővarázslőkat.

4. Egybegyülvén azért a Filiszteusok, eljövének, és tábort járának Súnem városánál. Felgyüjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.

5. Látván pedig Saul a Filiszteusok táborát, megfélemlék, és az ő szíve igen megrémüle.

6. Tanácsot kérde azért Saul az Úrtól, de nem felellle meg néki az Úr, sem álomlátás által, sem az Urim * által, sem a Próféták által.

7. Monda azért Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem olly asszonyt, kiben jövendúmondó * lélek legyen: és oda megyek hozzá, # és tanácsot kérdek tőle. Kinek az ő szolgái mondának: Ímé Endorban ## vagyon egy asszony, kiben jövendőmondó lélek vagyon.

8. Másnak * tettevén azért Saul magát, és más ruhát vévén magára, ekméne ő és két szolgálója ő vele; és jutának az asszonyhoz éjszaka, és monda? Kérlek mondj jövendőt nékem a jövendőmondó lélek által: és támaszd fel nékem azt, a kit mondok néked.

9. És monda néki az asszony: Ímé te jól tudod, mit cselekedett Saul, ki a jövendőmondókat és a varázslókat * eltörlötte # e földről; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engemet.

10. Megesküvék azért néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dologért büntetésed nem lészen.

11. Monda azért az asszonyember: Kit támasszak fel néked; és ő monda: Sámuelt * támaszd fel nékem.

12. Látván pedig az asszony Sámuelt, felkiálta nagy szóval, és monda az asszony Saulnak: illyen szóval: miért csaltál meg engemet? * mert te vagy Saul.

13. És monda néki a Király: Ne félj. Mit láttál? Felele az asszony Saulnak: Isteneket látok, hogy jőnek fel a földből.

14. És monda néki: Micsodás ábrázatú? És monda: Ímé egy vén ember jő fel és bő köntös vagyon rajta. És megesmeré Saul hogy Sámuel volna, és arczal a föld felé meghajtá magát és tisztességet tőn néki.

15. Monda pedig Sémuel Saulnak: Miért háborítál meg engemet, hogy engemet a földből kihívatál? Felelle Saul: Felette nagy keserűségben vagyok, mivelhogy a Filiszteusok haddal jöttek reám; és az Isten eltávozott tőlem, és nem felel meg immár nékem, sem Próféták által, sem * álomlátás által: azért szólitottalak téged, hogy megmondjad nékem mit kelljen cselekednem.

16. És monda Sámuel: Valjon s miért kérdesz engemet; ha az Úr eltávozott * tőled, és a te ellenségeddel vagyon?

17. És a szerint cselekedett ő vele az Úr, a mint én általam megmondotta vala, és elszakasztá az Úr az * országot a te kezedből, és adta azt a te társadnak Dávidnak.

18. Mert mivelhogy nem engedél az Úr szavának, és nem teljesítéd meg az ő felbúsult * haragját Amálek ellen, azuért cselekeszi az Úr veled ezt a mai npaon.

19. És az Úr veled egyeembe az Izráelt is * a Filiszteusok kezébe adja: és te, # s a te fijad holnap velem lésztek, és bizonyára az Izráel táborát is az Úr a Filiszteusok kezébe adja.

20. Mindjárt azért Saul hirtelenségel a földre teljességgel leesék; mert felette igen megrémült vala a Sámuel szaván; és semmi erő nem vala benne, mert kenyeret nem ett vala az egész nap estig és éjszaka.

21. Bémenvén azért az asszony Saulhoz, látá hogy igen megfélemlett volna, és mondá néki: Ímé engede a te szolgálóleányod a te szódnak, és én lelkemet minegy markomban * hordoztam, és megfogadtam # a te szódat, mellyt nékem mondottál.

22. Mert azért kérlek hogy te is légy engedelmes a te szolgálóleányod szavának. Ímé valami falat kenyeret adok elődbe, és egyél, hogy végy valami erőt, és mehess el az útra.

23. Ki nem akará, és ezt mondá: Nem eszem. És kénszeríték őtet az ő szolgái és az asszony is, és engede az ő szavoknak, mert felkele * a földről, és felüle az ágyra.

24. Vala pedig az asszony házánál jó kövér borjú, és hamar megmetszé azt, * azután lisztet hoza elő, és meggyúrá, és süte kovásztalan pogácsát.

25. És vivé Saul eleibe, és az ő szolgái eleikbe. Kik evének; annakutánna felkelének és elmenének azon éjszaka.