6. RÉSZ.

Dávid a szövetség ládáját a maga városába Sionba viszi.

Bégyüjté ezek után Dávid az egész * Izráelnek színét, úgymint harmincz ezer embert.

2. És felkele és elméne Dávid mind a néppel egybe, melly vele vala, Júdának városába * Bahalába, hogy elhozná onnét az Isten ládáját, mellynél tiszteltetik vala a Név, e Sergek Urának neve ki ül a Kérubimok # között.

3. És tevék az Isten ládáját új * szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, melly vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fijai vezetik vala azt az új szekeret.

4. Elvivék azért azt, tudniillik az Isten ládáját az Abinádáb * házából, melly a dombon vala; Ahió pedig a láda előtt megyen vala.

5. Dávid * pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr eőtt jegenyefából való minden vígasság tevő szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal, és czimbalmokkal.

6. És jutának Nákonnak * szérűjére, és Uzza kinyujtá az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félre csavarodtak vala.

7. Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őtet az Isten a vakmerőségért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

8. Megháborodék pedig Dávid, mivelhogy az Úr illyen romlással rontotta volna meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyhogy jöjjön én hozzám az Úr ládája?

10. És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját, Dávidnak * városába: hanem térité azt Dávid a Gitteus # Obed Edom házához.

11. És lőn az Úrnak ládája Gitteus Obe Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot, és háznépét.

12. És megmondák Dávid Királynak illyen szóval: Megáldotta az Úr * az Obed Edom házát, és minden marháját valamije vagyon, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé # az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid & városába ## nagy vigassággal.

13. Mikor pedig azok, kik az Úr ládáját viszik vala, hat lépést mentek volna, áldozzék ott egy ökröt, és kövér juhot.

14. Dávi pedig minden erejéből * tánczol vala az Úr előtt és Dávid gyolcsból csinált # Efódot övedzett vala magára.

15. Dávid azért és az Izráelnek minden háznépe viszk vala az Úr ládáját, nagy énekléssel és trombita szóval.

16. Lőn peig, hogy mikor az Úr ládája menne Dávid városába, Mikál * Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid Király tánczolna és ugrálna az Úr előtt, megutálá # őtet szívében.

17. Mikor pedig előhozták volna az Úr ládáját, helyhezteték azt az ő * helyére a sátornak közepére, mellyet felvonatott vala néki Dávid; és tőn Dávid az Úr előtt egészen égetendő áldozatot, és háláadó-áldozatot.

18. Mikor elvégezte volna pedig Dávid az egészen égetendő áldozatot, és aháláadó-áldozatot, megáldá * a népet a Seregek Urának nevében.

19. És osztogattata Dávid mind az egész népnek, az egész Izráel seregének, férjfiaknak és asszonyoknak kenyeret: mindennek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy palaczk bort: és elméne mind az egész nép kiki az ő házához.

20. Ennekuttána haza tére Dávid, hogy megáldaná az ő háznépét is: kijöve pedig Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Bezzeg díszes * vala ma az Izráel Királya, ki az ő szolgáinak leányi előtt felfosztózott vala ma, mint szinte valamelly bolon szokott felfosztózni.

21. És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt míveltem azt, ki választott * engemet inkább, hogy nem mint a te atyádat, és minden ő háznépét, megparancsolván nékem, hogy az Úrnak népén az # Izráelen Főhadnagy lennék; ezután is vígadok az Úr előtt.

22. Sőt mennyivel inkább megalázom magamat, és mennyivel alábbvaló lészek az én szemeim előtt: annyival dícséretesebb lészek a leányok eőtt, a * kikről te szólasz.

23. Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha * gyermeke, mind a napig is, míg meghala.