11. RÉSZ.
Dávid paráznasága és gyilkossága.
Lőn pedig, hogy mikor az esztendő fordulván, eljött volna az idő,
mellyben a Királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit
ő vele, és mind az egész Izráelt és elrablák * az Ammon fijait, és megszállák
Rabba várost; Dávid pedig Jérusálemben hívalkodik vala
2. Történék pedig estvének ideje előtt, mikor felkölt volna Dávid
az ágyából, és a királyi palota felett a folyosón sétálna: láta egy asszonyt a
folyosóról, ki magát mossa vala; és az asszony igen szép tekintetű vala.
3. És elküldé Dávid és tudakozódék az asszony felől, és monda egy
ember: Nemde nem ez é Bethsabé, Eliámnak leánya, Hitteus * Uriás felesége?
4. Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őtet; ki béméne őhozzá,
és vétkezék az asszonnyal, mikot az ő tisztátalanságából * megtisztult volna:
és annakutánna visszaméne az ő házához.
5. Az asszony pedig eszébe vévén, hogy méhéba fogadott volna,
elkülde és megizené Dávidnak illyen szóval: nehézkes vagyok!
6. Külde azért Dávid Joábhoz illyen követséggel: Küld haza hozzám
Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
7. Mikor pedig eljutott volna Uriás ő hozzá, megkérdé őtet Joábnak
békessége felől, a népnek békessége felől és a hadnak békessége felől.
8. Monda ennekutánna Dávid Uriásnak; Menj a te házadhoz, és mosd
meg * lábaidat; kimenvén pedig Uriás a Király házából, a Király ajándékot külde
utánna.
9. De Uriás hála a Király házának ajtaja előtt, az ő urának minden
szolgáival, és nem mene a maga házához.
10. Mellyet bémondanak Dávidnak illy szóval: Nem ment alá Uriás az
ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél é te haza? mi
azért az oka, hogy házadhoz alá nem mentél?
11. Felele Uriás Dávidnak:Az Isten ládája, * az Izráel és Júda
nemzetsége sátorában vagyon; annakfelette az én uram Joáb, és az én uramnak
szolgái a mező színén vagynak a táborban; és én hogy mennék bé az én házamba,
hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? Úgy élj te # és úgy éljen a te
lelked, hogy nem mívelem azt.
12. Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap
elbocsátlak. Megmarada azért Uriás Jérusálemben a napon és más napra kelve is.
13. Ennekutánna hívatá őtet
Dávid, és ő vele evék és ivék, és megrészegíté őtet, és kiméne stve aludni az ő
ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de az ő házához nem ména elá.
14. Megviradván pedig, levelet ira * Dávid Joábnak, mellyet
Uriástóé külde el.
15. Illyen módon írta pedig a levelet; Állitsátok Uriást legelől a
keményebb harczon; és hátué fussatok el mellőle, hogy megölettessék és
meghaljon.
16. Lőn azér, hogy mikor ostromlanád Joáb a várost, állatá Uriást
arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek volnának.
17. Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és
elhullának a nép közzűl, Dávid szolgái közzűl, és Hitteus Uriás is meghala.
18. Követet bocsáta zaért Joáb, és megizené Dávidnak a viadalnak
minden rendit.
19.És meghagyá a követnek, mondván: Mikor elvégezed a beszédet a
Királlyal, a harcznak minden módja felől.
20. Ha történik, hogy a Király megbúsúl és ezt kezdi mondani néked:
Miért mentetek ollyan közel a városhoz harczolni? nem gondolhattátok é meg,
hogy meghajígálnak a kőfalról?
21. Kicsoda ölte meg Abiméleket, Jérubésetnek fiját? nemde nem egy
asszony üté á * agyon a kőfalról egy malomkő darabbal, és meghala Tébesben?
Azért miért mentetek közel a kőfalhoz?
Akkor mond meg: Hitteus Uriás is a te szolgád megholt.
22. Elméne azért a követ, ki mikor eljutott volna¸megbeszélé
Dávidnak mindeneket, a mellyek felől küldötte volt őtet * Joáb.
23. És monda a több dolgok között a követ Dávidnak: Mikor mi
ellenónk erős harczot tartván, a mezőre jöttek volna ki mi reánk azok az
emberek; üzénk őket a kapuig;
24. De igen meghajigálának minket te szolgáid a hajítók a kőfalról,
és megholtak egynéhányan a Király szolgái közzűl; és a te szolgád Hitteus Uriás
* is megholt.
25. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne kegyen ez
felettéb ellened; mert a fegyver szinte úgy megemészt egyet, mint mást. Ne
tágítsad azért a viadalt a város ellen, és rontsd el azt; a népe pedig
biztassad.
26. Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy megholt volna Uriás az ő
férje, és siratá az ő férjét.
27. És mikor a gyászolásnak ideje eltölt volna; érette külde Dávid
és házába viteté őtet, és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat: és ellene
* lőn az Úrnak, a mit Dávid cselekedett # vala.